„A hely, ahol a diák megtanul véleményt formálni, szót fogad, lázad, és szabadságra vágyik” – 70 éves múlt a Vámbéry gimi!
A dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium tavaly ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját, a járványhelyzet miatt azonban az ehhez kapcsolódó ünnepségre csak idén került sor. A régió egyik legjelentősebb középiskolája megszámlálhatatlan diákot nevelt fel és adott át a nagybetűs életnek, vagy alapozta meg legfontosabb döntéseiket, világképüket. Volt mire emlékezni.
A Vámbéry Ármin Gimnázium Dunaszerdahely legrégebbi középiskolája. Az első osztálya 1951 szeptemberében kezdte meg tanulmányait még az evangélikus templommal szembeni egykori Major utca sarkán lévő egyetemes magánházban. A mai Szent István téren felépült iskolába az 1958/59-es tanévtől költöztek, és fennállásának 50. évfordulója előtt, 2000-ben vette fel az intézmény a híres kelet-kutató, Vámbéry Ármin nevét.
„Egy olyan világban élünk, amikor versenyhelyzet van minden területen, a diákokért, a régiókért és az életben… Ahhoz, hogy ezt a versenyhelyzetet kitűnően vegyük, együttműködésre van szükség. Az iskolákban számos elem elengedhetetlen ehhez” – jegyezte meg a Csaplár Benedek VMK-ban megtartott ünnepi évfordulón Berényi József, a fenntartó Nagyszombat megyei önkormányzat alelnöke. Ezen elemek közt említette a szülőket, diákokat, pedagógusokat és a fenntartót.
„A felnőtté válás négy éve. Ekkor az ember elkezd önállóan dönteni, értékelni, elkezdi a világot értelmezni, érteni, és megjelennek az első komoly érzelmek. Ezt a négy évet az ember soha nem felejti el, és ha okosan használják, akkor az életre szóló kapcsolatok megmaradnak” – fogalmazott.
Beszédet mondott a megyeelnök Jozef Viskupič is, aki azt emelte ki, hogy az iskolák a városok és a közösségek, de a megye elválaszthatatlan részeit is képezik. „Tudást, képességet, tapasztalatot ad az iskola. Találkozóhely, a tapasztaltabbaké, akik átadják ismereteiket, tapasztalataikat, és a diákoké, akik ide járnak. (…) Bízom benne, hogy a történelmi üzenet erős impulzus lesz a jövőre nézve, és azt kívánom, hogy az iskola nevéhez továbbra is az öröm, minőség és siker szavak kapcsolódjanak” – húzta alá.
Ugyancsak felszólalt Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester, aki a 80-as évek első felében szintén ebbe az iskolába járt, és ahogy maga is megjegyezte, nem tud elfogulatlanul beszélni róla. „Az érettségi után más szemmel néztük a világot, és tekintettünk vissza a gimnáziumra, és annak tanáraira. Diákként buzerálásnak véltük a tananyaggal kapcsolatos követeléseket, tanári szigort, intelmeket.
Az érettségi után tudatosítottuk, hogy tanáraink igyekezete nem volt öncélú, hanem arra sarkalltak bennünket, hogy olyan diákká váljunk, akik megállják a helyüket nemcsak az egyetemi vagy főiskolai tanulmányaik során, hanem a nagybetűs élet minden területén. Tanáraink nemcsak oktattak, hanem olyan embereket neveltek, akik közösségben gondolkodtak és képesek a közösségünkért cselekedni” – húzta alá.
Az iskola jelenlegi és nyugalmazott tanáraihoz fordulva azt mondta: „Kívánom, hogy az önök által felnevelt diákok ugyanúgy jó szívvel és megbecsüléssel gondoljanak önökre az érettségi után több évvel, mint mi, korábbi generációk gondolunk egykori gimnáziumi tanárainkra.”
„A volt diákok, a mindenkori iskolát biztosítják arról, hogy tapasztalattá vált az iskolában kapott tudás, az iskola pedig az öregdiákokat, hogy továbbra is biztos pontot nyújt a közösség életében, él és élni akar” – mutatott rá Valkai Anett, az iskola igazgatója. Említett egy érdekességet, miszerint az intézmény jelenlegi tanári karának minden tagja egykor a gimi padjait koptatta.
„Az alma mater meghatározó szerepet tölt be minden ember életében. Az a hely, ahol a diák felnőtté érik, (…) megtanul önállóan gondolkodni, véleményt formálni, szót fogad, lázad, és szabadságra vágyik. Az az oktatási intézmény, amely felkészíti diákjait a további tanulmányokra, a nagybetűs életre. Az alma materben meghatározó tanáregyéniségek tanítottak, örök barátságok köttettek és felejthetetlen élményekre tett szert diák és tanár” – emlékeztetett az igazgatónő.
„Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája” – Szentgyörgyi Albert szavaira visszautalva azt mondta, a ma iskolája, a közösség jelene is magában hordozza a korábbi generációk értékeit.
„Korábbi nemzedékek nélkül ma nincs minőségi iskola, és minőségi iskola nélkül jövőbeli nemzedék” – fogalmazott.
Tanáraiknak azt üzente, „példaképek vagytok, akikre a szülők a legnagyobb kincsüket bízzák”, és megköszönte nekik, hogy megőrizték a hivatásukba vetett hitet. „Talán csak a tíz- vagy húszéves osztálytalálkozókon tudjuk meg, mi volt az az egy szavunk, mondatunk, tettünk, amely egy életre szóló útravalót jelentett valamely növendékünknek” – figyelmeztetett.
Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke az iskola kapcsán azt hangsúlyozta, hogy „ez a jövő kovácsműhelye, itt alakul, formálódik mindannyiunk jövője”.
„Az iskolának szembe kell néznie korának legnagyobb dilemmájával, mégpedig, hogy ebben a hétmérföldes léptekkel változó világban megőrizze-e a régi értékeket vagy inkább legyen részese új értékrend kialakításának (…). Akkor cselekszünk helyesen, ha az egyensúly és a mértékletesség erénye szabja meg tetteinket, amit iskolánk helyesen ismert fel és oktatási nevelési filozófiáját ennek fényében határozta meg és alakította ki. Amely iskola érték, tudás, élmény szavakkal fogalmazza meg értékrendjét, és ennek szellemében végzi mindennapi munkáját, az jó úton jár” – magyarázta.
Beszéde végén kiemelte, hogy emléklapokat hozott, melyek nem jelentenek anyagi értéket, annál nagyobb viszont a szellemi értékük. „Bennük van a hála, a köszönet, a megbecsülés, a jóindulat, az emlékezés és mindaz, amit sem szó, sem az írás nem tud kifejezni, csak egy pillantás és egy kézszorítás” – mondta, majd jó egészséget, nyugalmat és békességet kívánt nekik.
Az iskola nyugalmazott pedagógusai közül emléklapot és emlékplakettet kapott Balogh Magda, Bíró Gizella, Both Lajos, Gálffy Éva, Halász Erzsébet, Hoboth Ilona, Köles Katalin, Kósa Éva, Molnár Judit, Németh Mária, Ollé Erzsébet, Rigó Erzsébet, Patassy Gabriella, Süke Júlia, Szolgay Miklós, Salma Erzsébet, Vörös Veronika. Különböző okokból nem mindegyikük tudott részt venni. Ugyancsak megemlékeztek ilyen módon azokról a tanárokról, akik az elmúlt tíz évben hunytak el: Cseh Mária Márta, Olgyay Ede, Horváth Tibor, Bíró Ildikó, Kenyeres László, Pomichal Márta, Földes Gyula, Hölgye István, Alabán László, Trgó Imre, Öllös Árpád.
(SzT)
