Herceg Andrea: Az emberek nem hülyék!

Húsz éven keresztül pedagógusként dolgozott. Mi az, amit ez idő alatt, vagy legalábbis az utóbbi évek tapasztalatai alapján leszűrt erről a területről, illetve annak dunaszerdahelyi környezetéről?

Elsősorban azt, hogy sosem jelenthetjük ki, hogy már eleget fordítottunk az oktatásra. A költségvetés egy meghatározott, jelentős része megy erre a területre, de nem hinném, hogy ez elég lenne, másrészt pedig amit a kötelezőn felül fordítunk rá, azt illene hatékonyabban elkölteni.

Mondana erre példát?

Elindult az iskolakonyhák modernizálásának projektje, melynek első komolyabb állomása már megvalósult a Szabó Gyula Alapiskolában. Az eredmény nagyon impozáns, és nyilvánvalóan sokba került az átépítés és a nagy kapacitású gépek vásárlása, de rettenetesen magasnak tartom az erre fordított 800 ezer eurót. Igaz, hogy nem látok bele, de el nem tudom képzelni, hogy ha tételesítjük, akkor hogyan jön ki a végén ekkora összeg.

Bár nem az oktatásügyhöz tartozik, de az aktualitása miatt megemlítem, hogy ugyanez a véleményem a felújított ravatalozóról is a kisudvarnoki úti temetőben. Nem a fejlődés vagy a modernizálás ellen vagyok, de a napokban is sokaktól hallottam vissza, hogy felfoghatatlan, azon mi került 500 ezer euróba. Ráadásul úgy, hogy ebbe nem fért bele egy külső fedett rész, ami megvédené az esőtől vagy épp az erős napsütéstől a kint várakozókat egy temetési szertartás közben...

Sorolhatnám még az ilyen projekteket, mint például a koncepció nélkül, foltokban felfestett bicikliutat, ami hamar megkopott, vagy a „Szever kettesi” kiürített panelházat, amit ugyan tíz év után eladtak, de rendezetlenül, és máig elcsúfítja a lakótelepet.

Hatalmas összegeket használ fel a város úgy, hogy gyakran az eredmény sem sokat ér, márpedig nem hinném, hogy két kézzel kellene szórnunk a pénzt, mert az emberek sem hülyék, mindent látnak és értelmeznek!

Kapcsolódó cikkek:

„A legnagyobb gond, hogy a polgármester nem hallja meg a lakosok hangját”

„Tisztességgel és becsülettel?!”

Térjünk vissza az oktatáshoz – mi az, amiben Ön szerint még hiányt szenved ez a terület a pénzen kívül?

Úgy gondolom, be kell vallanunk magunknak, hogy nem tudunk rendesen szlovákul. Tanulnak a gyerekeink az iskolában, viszont a társalgási nyelvet nem sajátítják el. Sokan viszont ezt nem épp a megfelelő módon próbálják oldani, és ugye vannak magyar szülők, akik a gyermeküket szlovák iskolába íratják. Ott viszont tanulhat mindent szlovákul, ami sokkal nehezebb. Én azt szeretném, hogy az önkormányzat hozzon létre egy nyelviskolát, amelynek keretein belül jobban összpontosíthatnának arra, hogy a város által fenntartott alapiskolák számára történő nyelvoktatási koncepció kidolgozása vagy épp különórák keretén belül fejlesszék a diákok szlováknyelv-tudását. Ezeken a társalgási témákra kellene helyezni a hangsúlyt. Az iskolákban nagyon sok múlik a pedagógusokon is, de úgy vélem, sosem árt, ha ők ezúton is kapnak támogatást kívülről. Egy ilyen városi nyelvsuli pedig igény esetén más nyelvek oktatását is kiegészíthetné.

Mi az, amit nem talál ma meg Dunaszerdahelyen, vagy máshova kell elmennie, hogy megtapasztalja?

Egy élő belváros. Szükség van arra, hogy az ide érkezők élményeket vihessenek magukkal haza, beszélgetni tudjanak arról, mivel találkoztak Szerdahelyen, és ne csak pusztán a termálfürdő legyen ez a téma. Másrészt nem is csak a turistáknak, hanem magunknak is adnunk kell valamit – hiszen ha ma végigmegyünk munkaidő után a Fő utcán vagy a Bartók Béla sétányon, néhány kivételtől eltekintve alig van ott élet. Hogy ez ne így legyen, azt a város is tudja ösztönözni, többek között közösségépítéssel. Én például olyan módon is próbálnám összehozni a szerdahelyieket, hogy tegyünk egy közös sétát a városban, „Séta receptre” címmel. A recept eredménye pedig az lenne, hogy töviről hegyire megismerjük saját városunkat. Ne csak munkába vagy bárhova menet haladjunk át a város bizonyos pontjain, hanem ismerjük meg azokat, illetve akik itt élnek vagy itt éltek, alkottak.

Végszó?

Hogyha végiggondoljuk, miért vannak ilyen benyomásaink a városunkról, akkor könnyen rájöhetünk, hogy legfőképp azért, mert a jelenlegi városvezetés alkalmatlan a szerepének betöltésére.

Nagy levegőt kell venni, és beindítani a változást!

(PR-cikk)