Megosztás
Hevíti a Jupiter légkörének felső részét a Nagy Vörös Folt néven ismert hatalmas vihar a Nature magazinban megjelent új tanulmány szerint.
Régóta izgatja a csillagászokat, miként lehetséges, hogy a Jupiter felső atmoszférájának hőmérséklete hasonló a Földéhez, miközben a Naprendszer legnagyobb bolygója ötször messzebb fekszik a Naptól. Egy új kutatás szerint a megoldás a Nagy Vörös Folt, amely legalább három évszázada tombol a bolygón.
A hawaii Mauna Kea Obszervatórium infravörös távcsövét használva a tudósok felfedezték, hogy a Nagy Vörös Folt – a Naprendszer legnagyobb vihara – felett a felső légkör több száz fokkal forróbb, mint bárhol máshol a Jupiteren.
Mindez akár egy véletlen egybeesés, de egy fontos nyom is lehet – mondta a kutatás vezetője és a Bostoni Egyetem fizikusa, James O'Donoghue.
A vihar 22 ezerszer 12 ezer kilométernyi területen tombol a Jupiter légkörének alsó rétegeiben. A tanulmány írói szerint a megfigyelt hőmérsékletkülönbségre a magyarázat az lehet, hogy a Nagy Vörös Folt alulról hevíti az atmoszféra felső részeit.
A felfedezés erős kapcsolatra utal a Jupiter légkörének felső és alsó rétegei között, ugyanakkor a hő áramlásának pontos folyamata még ismeretlen, a tudósok szerint a legvalószínűbb, hogy akusztikus hullámok közvetítik az energiát.
A kutatók előtt egyelőre nem ismert az sem, hogy jelenleg miért téglavörös, és miért változik idővel a vihar színe. Egy 1900-ban írt jelentésben a tudósok lazacszínűként és ovális alakúként írták le a légköri jelenséget, a Hubble űrteleszkóp újabb képein pedig narancssárga színezetű és inkább kör alakú a Nagy Vörös Folt.
Akárcsak a földi hurrikánok esetében, a Nagy Vörös Folt közepe viszonylag csendes, a szél sebessége körülötte azonban óránként 430 és 680 kilométer között váltakozhat. Mivel a Jupiternek nincs szilárd magja, légkörének többsége pedig héliumból és hidrogénből áll, a vihar sosem képes földet érni és szétoszlani.
"A Nagy Vörös Folt olyan mint egy kerék, amely két ellentétes irányba mozgó futószalag közé ékelődött. Az egyik a tetején, míg a másik az alján ad lendületet. Együtt táplálják az örvénylést, lényegében életben tartva így a vihart" – nyilatkozta Glenn Orton, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) tudósa.
Hozzátette: elképzelhető, hogy a vihar nem fog már sokáig tartani, ugyanis az elmúlt 100 évben zsugorodott.
MTI/para