Hogy is van ez azzal a rekordalacsony munkanélküliségünkkel?

2018. június 4. - 07:30 | Belföld

Hosszú hónapok óta halljuk a munkaügyi minisztertől, hogy Szlovákia újabb rekordot döntött az alacsony munkanélküliséggel. A helyzet valóban javul, de azért van mód a számokkal való zsonglőrködésre.

Hogy is van ez azzal a rekordalacsony munkanélküliségünkkel?
Ján Richter (Fotó: TASR)

A SME hétfői cikkében elemzi a helyzetet. Martin Miklánek, a Gander group tanácsadó cég szakembere szerint elsősorban meg kell nézni az ún. nyilvántartott, illetve a valós munkanélküliség arányát.

Ján Richter miniszter áprilisban a nyilvántartott munkanélküliek 5,42%-os rátájával dicsekedett. Ez az arány azt mutatja, hogy tulajdonképpen hogyan aránylik a nyilvántartott munkanélküliek száma a gazdaságilag aktív lakossághoz. Nem foglalja magába viszont a rendelkezésre nem álló személyeket, akik éppen valamilyen rekvalifikációs kurzuson vesznek vagy abszolvens praxon vesznek részt, illetve azok sem, akik aktivációs munkák keretén belül dolgoznak a településeknek.

A 184 ezer munkanélkülihez képest 34 ezren vannak az említettek. Ha ezt is beszámoljuk, akkor a munkanélküliségi ráta már 6,65%.

A munkanélküliségi ráta kiszámítását a múltban több alkalommal is megváltoztatták. Legutóbb éppen 2013-ban maga Richter, ekkor történt, hogy a rendelkezésre nem álló munkanélküliek közé sorolta az aktivációs program résztvevőit. Ők ugyan dolgoznak, de nagyon csekély fizetségért a községeknek.

Iveta Radičová, aki korábban munkaügyi miniszter is volt, ennek kapcsán megjegyzi, hogy ez mintegy fél százalékkal javítja a rátát, emellett elveszti értelmét, hogy összevessék a 2013 előtti és azutáni adatokat.

„A nyilvántartott munkanélküliség nem tükrözi a valóságot” – fogalmaz.

Ugyanakkor a másik oldalon az, hogy valaki szerepel a munkanélküliségi statisztikákban, ugye, nem jelenti azt, hogy nem dolgozik. „Meglehetősen nagy az aránya azoknak, akik ugyan evidált munkanélküliek, mégis dolgoznak a szürke gazdaságban” – jegyezte meg Martin Kahanec a Közép-Európai Munkaügyi Kutatóintézettől.

Michal Páleník a Foglalkoztatási Intézettől például úgy véli, Rimaszombatban most azáltal is csökken a munkanélküliség, hogy a munkáltatók bejelentik a hivataloknak azokat a foglalkoztatottakat, akiket eddig feketén dolgoztattak.

A munkanélküliségi rátát segítik azok is, akik külföldre távoznak dolgozni. A Statisztikai Hivatal adatai szerint a tavalyi év végén mintegy 150 ezren voltak, ám ez jóval magasabb is lehet, a statisztikákban ugyanis csak azok szerepelnek, akik kevesebb mint egy éve dolgoznak kint.

Szlovákiát tekintve erre valós adatokkal nem rendelkezünk, a Pénzpolitikai Intézet azonban a nyilvános adatbázisokból korábban megpróbált ennek utánajárni, és az jött ki, hogy mintegy 300 ezer szlovák állampolgár dolgozhat vagy élhet külföldön.

Richter javarészt azzal dicsekszik, hogy a munkanélküliség csökkenését segítik a projektek, amelyeket elsősorban európai uniós forrásokból finanszíroznak. Ezek során a munkanélkülieket átképzik vagy közvetlenül a munkáltatónál dotálják őket pár hónapig.

2016-ban több mint egymillió munkanélkülit támogattak ilyen módon, összesen 170 millió eurót fordítottak erre a célra. Azt ugyanakkor már nem tudja a minisztérium sem biztosan állítani, hogy ezek a projektek sikeresek, mivel azt nem kísérik figyelemmel, mi történik az átképzés vagy a munkavállaló támogatása után.

Az említett átképzésekkel elvileg a munkanélkülieket olyan szakmákra kellene kiképezni, amelyekből hiány van a munkapiacon, ugyanakkor az Állami Számvevőszék egy 2014 és 2017 között végzett felmérése szerint ez nagyban nem igazán megy. A rekvalifikációs kurzus elvégzése után fél évvel a munkanélküliek fele még mindig nem talált állást. A számvevőszék megállapította azt is, hogy a projekt résztvevőinek átképzése számos régióban egyáltalán nem követte a munkaerőpiac szükségleteit. Figyelmeztettek arra is, hogy figyelni kéne, mi történik velük ezután, mivel csak ebből állapítható meg, sikeres volt-e a program, vagy elpazarolták a ráfordított pénzt.

Arról sincs adat, hogy a munkavállalóknak megmaradt-e a munkahelye, miután az állam támogatása megszűnt.

Összességében egy dolgot semmiképp sem lehet kétségbe vonni, mégpedig hogy a foglalkoztatottság nő,  ám nemcsak nálunk, hanem egész Európában. Kahanec szerint ugyanakkor most megmutatkozik, mennyire elhanyagolták a fiatalabb generációk képzését. „Éveken keresztül a munkanélküliséggel szembeni harcra fordítottuk az energiákat, ám hiányzott az emberi erőforrás kiépítésének stratégiája – az emberek képzettségének javítása, az innováció és a kreativitás támogatása” – fogalmazott.

Megjegyezte, az oktatásügy elsősorban enciklopedikus  tudást ad a gyerekeknek, elszakítva őket a valós munkapiaci gyakorlattól.

(SME/parameter)