1
Juraj Blanár - TASR
Megosztás
Amit április utolsó esősen szomorú vasárnapján a legismertebb szlovák kereskedelmi tévé politikai műsorában Juraj Blanár, a Smer képviselője és alelnöke (értsd: Fico után második embere), egyben a szlovák törvényhozás alelnöke párbeszéd címén művelt, az nem csupán a gyalázatos neveletlenség és a félrebeszélés, terelés, manipuláció és zavarodottság fogalmát meríti ki. Hanem a sima kocsmai trollkodáson túlmutató verbális agresszióét is. Amelyért egyébként a műsorvezető vagy a műsor rendezője simán kikapcsoltathatta volna a mikrofonját. És amely miatt – ha lesz ebben a tévében némi önbecsülés – soha többé nem kéne meghívni semmilyen műsorba sem ezt a...
Mindenesetre láthattuk, hogy a békés párbeszéd miként morzsolható fel aközben, hogy valaki folyamatosan azt veszi a szájára.
Az arrogáns és a bolsevista módon demagóg beszédmódnál azonban sokkal megbotránkoztatóbb volt a fő troll Blahát is zsebre vágó Blanár két kijelentése.
Az egyik, mely szerint nem volt képes nemmel válaszolni ama kérdésre, barátja-e országunknak Putyin. Kétszer ismételte el kínjában, hogy „így ezt nem mondaná”. Lelke (…) rajta.
A másik, ami már a háború kitörése után is védhetetlen volt, de az azóta napvilágra került, genocídium-gyanús mészárlások, háborús bűnök és az oroszok további fenyegetőzése miatt teljességgel botrányos: hogy ő és a Smer a békés megoldás híve.
Nem mellékesen a demagógia ékes iskolapéldája ez a kijelentés. Mert ugyebár ki ne akarna békét? Mindenki azt akar, nemdebár? Azt sugallni e kijelentéssel, hogy az Ukrajnának fegyvert szállító Szlovákia vezetői nem akarnak, azért demagógia, mert a fegyverszállítás leállításából nem a béke következne, hanem Ukrajna veszte. Amit nem béke követne. Láthatjuk, hogy az Ukrajnát 2014-ben megtámadó Oroszország esetében 8 éve senki sem volt képes „békés megoldással” megállítani a folyamatos, 2022. február 24-től pedig gyakorlatilag országos invázióvá növő fegyverropogást.
Vagyis nincs ilyen megoldás, ennek preferálásával takargatni az orosz katonai függés fenntartásának smeres igényét (mely a ne adjuk át a szovjet gyártású fegyvereinket, nem kellenek helyette nyugatiak mantrában tetőzik) maga a demagógia, maga a közvélemény-manipuláció, maga a tények semmibevétele és szándékos félremagyarázása.
De tessék! Ha Blanár és a Smer ebben hisz, akkor – elnézést, ő állította ma bekiabálósra a hangnemet – üljön fel Blanár és a Smer, már aki e pártból még nincs letartóztatva, arra a rohadt moszkvai járatra! Ahogyan már 25-én is, és azóta is minden áldott nap felülhetett volna! Mert ebben senki sem akadályozta meg! És mint a Szlovák Nemzeti Tanács roppant fontos alelnöke legyen szíves elmenni abba a nyomorult Moszkvába a kurva Putyinhoz, aki ma egyes-egyedül, viszont egyetlen szempillantás alatt képes leállítani ezt a háborút, és akkor Blanár és a Smer végre tegyen valami konkrétat a békés megoldásért, ha egyszer annak a hívei! És amíg nem sikerül nekik békés diplomáciával elérniük Ukrajna orosz megszállásának feladását és ártatlan civilek ezreinek oktalan és embertelen legyilkolását, addig maradjanak is ott! És – miközben Putyin továbbra is megerőszakoltatja az ukrán lányokat és nőket, szétbombázza a betegeket a kórházakban és tarkón löveti a hátrakötött kezű, védekezésre képtelen járókelőket – keresse Blanár a békés megoldást a Kremlben ezzel a dumájával!
Ugyan miért nem teszi?! Ki tartja vissza?!