Hogyan szeressük meg még jobban az irodalmat?

Az egyetemen már nem gyerekek tanulnak, inkább felnőttekről beszélünk. Hogyan lehet számukra is még érdekesebbé tenni az irodalmat?

– Az egyetemi oktatáson belül specializáltan közelítjük meg a témát, mert mi a tanárjelölteket célozzuk meg az irodalomnépszerűsítéssel. Ez azt jelenti, hogy az irodalomnépszerűsítő munkánkat nem csupán a hallgatók olvasási kedvének fokozására irányítjuk, hanem a jövendőbeli képzők képzését végezzük, vagyis az irodalomnépszerűsítés módszertanát is megmutatjuk. Az a célunk, hogy mintákat nyújtsunk az irodalomnépszerűsítés lehetőségeire. Azt szeretnénk, hogy a hallgatóink olyan magyar szakos tanárok és tanítók legyenek, akiknek tisztázott a könyvhöz való viszonyuk, és akik elhivatottságot éreznek ennek a pozitív hozzáállásnak a terjesztéséhez is. Ahhoz, hogy hiteles irodalomtanárok legyenek, aktív olvasóknak, irodalomkedvelőknek, „élő irodalomnépszerűsítőknek” kell lenniük – az sem árt, ha kiveszik a részüket különböző irodalomnépszerűsítő rendezvények szervezéséből is.

Ha valaki magyar szakra jelentkezik vagy alsó tagozatos tanítónak készül, az kell, hogy olvasson. Ha mást nem, hát a tananyagot. Akad egyáltalán olyan jelentkező, aki nem szeret olvasni?

– A magyar szakra jelentkezők körében természetes, hogy elkötelezettek a nyelv és az irodalom iránt. A közvélemény szeret úgy gondolni a magyartanárokra és tanító szakosokra, hogy „olvasómániások” és olvasásfüggők, de ez nem feltétlenül igaz mindenkire. Az olvasás iránti kedvet azonban meglehetősen könnyen fel lehet ébreszteni a hallgatókban, ha lehetőséget biztosítunk számukra az olvasás közösségi élményként való megtapasztalására. Az olvasás közösségteremtő ereje, élményjellege, szórakoztató funkciója a közoktatásban megélt irodalomórákon nem jut mindig domináns szerephez. Ezért is szervezünk olyan alkalmakat, találkozókat – nemcsak a tanórákon igyekszünk az olvasásnak ezt az élménykeltő sajátosságát megmutatni, hanem alternatív rendezvényeken keresztül –, ahol játszva, interaktív foglalkozások keretén belül találkozhatnak irodalomélménnyel, illetve kerülhetnek még közelebb az olvasáshoz. Ezeken a rendezvényeken nemcsak egyetemisták vesznek részt, hanem alap- és középiskolás diákokat is meghívunk, és a hallgatóink az irodalomnépszerűsítő alkalom lebonyolításából veszik ki a részüket. N. Tóth Anikó kolléganőmmel – és persze a többi kollégámmal is – arra törekszünk, hogy megfelelően felkészítsük a hallgatókat az irodalommal való élményszerű találkozás szakszerű lebonyolítására.

Népszerűek az irodalmi versenyek

Tehát nem feltétlenül az a cél, hogy a hallgatókkal szerettessétek meg az irodalmat, inkább azt kell megtanítani számukra, hogy ők miként népszerűsítsék azt…

– Pontosan erre próbálunk jó mintákat kínálni. A hallgatóknak pedig a kurzusokon belül készítjük elő, hogy miként tapasztalható meg az olvasás mint közösségi élmény. A tanító- és tanárjelöltek kiscsoportokban részfeladatokat teljesítenek, például egy vers interaktív feldolgozására vállalkoznak. A rendezvény előtt kipróbáljuk és megbeszéljük az előkészített anyagokat, közösen csiszolunk rajta, hogy a gyerekek a lehető legjobb foglalkozáson vegyenek majd részt. A hallgatók számára rendkívül aktivizáló hatású, ha már a tanórán sikerük van a minifoglalkozásukkal. Magán a rendezvényen forgószínpadszerűen valósulnak meg a szövegfeldolgozások, ennek köszönhetően minden hallgatói kiscsoport ötször-hatszor is levezeti egymás után a foglalkozását. A folyamatos ismétlés lehetőséget biztosít számukra a finomításra, egyre bátrabban vállalkoznak a szövegfeldolgozás vezetésére. Ennek köszönhetően nemcsak a foglalkozás résztvevői, hanem a vezetői is egyfajta flow élményhez jutnak.

Milyen irodalomnépszerűsítő akciókat szerveztek és milyen rendszerességgel?

– Néhány évvel ezelőtt bevezettük az intézményünkben az évfolyamfeladatok rendszerét. Ennek értelmében a magyar szakos tanárjelöltjeinket másodéves koruktól fogva intenzíven bekapcsoljuk az intézetünk kulturális életébe – arra törekszünk, hogy a közoktatásban rendszeresen megjelenő kulturális eseményeket mi is megünnepeljük, és ezzel felkészítsük a hallgatóinkat a jövendő munkájukban rájuk váró hasonló rendezvények megszervezésére. A különböző irodalmi színpadok készítése mellett író-olvasó találkozókat szervezünk, dramatikus játékok napját tartunk, olvasásnépszerűsítő versenyt hirdetünk meg, kortárs mesefeldolgozással foglalkozunk. Ahogy korábban kiemeltem, mindegyik rendezvényen aktívan részt vesznek a hallgatók, ezáltal rendezvényszervezői és irodalomszervezői tapasztalatokat is szereznek.

Mi a helyzet az írókkal való találkozásokkal?

– Az író-olvasó találkozók során a személyes találkozás erejére hívjuk fel a figyelmet, betekintést kínálunk az alkotói folyamatba, ugyanakkor lehetőséget kínálunk a tananyag kiegészítésére is, hiszen ezek a találkozók mindig konkrét szövegek megismeréséhez kapcsolódnak. Az évente megszervezésre kerülő dramatikus játékok napja a diákszínjátszás és a szövegfeldolgozásra használt drámapedagógia világába vezeti a hallgatókat. A rendezvény első felében az N. Tóth Anikó és Köteles Judit vezette ipolysági színjátszócsoport (SzondySokk) aktuális előadását nézzük meg, majd egy műhelytitkokba betekintést kínáló beszélgetésen veszünk részt, mellyel arra szeretnénk ösztönözni a hallgatókat, hogy később ők is bátran vállalkozzanak színjátszócsoport-vezetésre. A rendezvény másik felében a színjátszósok és meghívott alap- vagy középiskolás diákok számára kortárs szövegek interaktív feldolgozására kerül sor – itt már a mi hallgatóink veszik át a vezető szerepet. A legnagyobb kaliberű rendezvényünk a nyolc éve működő Legere Irodalmi Verseny, amely három fordulón keresztül vezeti a középiskolás versenyzőket egy irodalmi téma vagy életmű részletes megismerésére. Ezen a rendezvényen az ötödéves hallgatóink a szervezőtársaink.

Számos érdeklődője van a megméretettéseknek

Mennyire népszerű a diákok körében például a kortárs irodalom?

– Azt tapasztaljuk, hogy ha megismertetjük a hallgatókkal a kortárs irodalmat, nagyon szívesen fogadják. A rendezvényeinken éppen ezért mindig nagy hangsúlyt nyernek ezek az alkotások. Ha klasszikus műveket veszünk elő, akkor a kortárssal együtt olvassuk azokat. Például az egyik tavalyi rendezvényünk témája Arany János életműve volt, de a szövegfeldolgozások során fontos szerepet töltöttek be az Arany-újraírások, -újragondolások, az életműre való reflektálások is. A kortárs irodalom nagy előnye, hogy nincs szüksége a nyelvi és társadalmi idegenség, távolság csökkentésére, olyan nyelven és gondolkodásmóddal fejezi ki önmagát, ahogy mi is beszélünk és gondolkodunk. A kortárs irodalom világképe nem idegen a ma emberének, így a kortárs miliőbe helyezett művek olyan dilemmákat vetnek fel, amivel mi is küzdünk. Persze a klasszikus irodalom éppen az univerzalitása révén vált klasszikussá, vagyis megírásának idejétől függetlenül máig aktuális problémákkal foglalkozik. A kortárs irodalom népszerűsítése nem a klasszikus elvetését, kizárását jelenti. A klasszikus irodalmat ismerjük, a kultúrkincsünk része, amire nagyszerűen rá lehet építeni a kortárs irodalmat. Talán éppen a kánon rögzítettsége miatt nyúl az alap- és középiskolás irodalomóra szívesebben a klasszikus irodalomhoz, hiszen a kortárs irodalomban nehezebb a tájékozódás, alakuló, képlékeny folyamatokkal találkozunk. Az egyetemi képzésben azonban arra törekszünk, hogy a friss recepció alapján a legújabb művekre is felhívjuk a diákjaink figyelmét, és minél többféle szöveget kínáljunk nekik. Szeretnénk „divatba hozni” a kortárs irodalmat. Pont azért, mert az alap- és középiskolán ez a terület gyakran peremre kerül.

Ha már kortárs, akkor meghatározható egyáltalán, ki tartozik a kortárs irodalom tárgykörébe?

– Erről rengeteget lehetne beszélni, különböző szempontok alapján más és más kortársirodalom-meghatározások léteznek. Ha egyszerűsíteni akarjuk a kérdést, akkor azokat a szerzőket soroljuk ide, akik gondolkodásmódjukban közelebb állnak a kortárs szellemiséghez. Tehát a posztmodern és azutáni irodalmi terméseket soroljuk ide. Az idei tanév Legere Irodalmi Versenyén a kortárs magyar irodalmat tematizáltuk, és Esterházyt is a szerzők közé soroltuk, holott ő már sajnos elhunyt. De beemeltünk egészen nyomdafriss írásokat is a versenyanyagba, és nagyon sokféle műfajt sorakoztattunk fel.

Mennyire népszerűek például az elsőkönyves szerzők? Egyáltalán foglalkoztok-e velük az egyetemen?

– Nemcsak a rendezvényeinken, de az irodalmi kurzusok nagy részén is érvényesítjük azt a szemléletet, hogy a klasszikus irodalmat a kortárs irodalommal párhuzamban oktatjuk. Van például egy kurzusunk, amely a ’89 utáni magyar irodalomról szól, és itt szóba kerülnek elsőkötetes szerzők is. A kortárs irodalom oktatása nagy kihívás, de sok érdekességet, izgalmat jelent, hiszen az oktató teljesen szabad kezet kap a tananyagtartalom kijelölésében.

Végül egy sablonkérdés: Olvasnak manapság az emberek?

– Igen, olvasnak, hiszen olvasni nem csak könyvet lehet. Ide kell sorolnunk az újságolvasást, az internetes olvasást vagy éppen a szociális média böngészését…

Akkor pontosítok: Mennyien olvasnak szépirodalmat?

– Nehéz ezt pontosan meghatározni. Egy réteg egészen biztosan olvas szépirodalmat, ahogy mindig is egy réteg olvasott szépirodalmat.

Angyal Sándor