Hogyan tanuljunk idegen nyelvet?

Hány éves korban ajánlott elkezdeni a nyelvtanulást?

Véleményem szerint ez teljesen individuális, egyénfüggő. Személyes meglátásom, hogy a gyermek maradjon meg gyermeknek. Abban az esetben, ha kétnyelvű a család, akkor természetesen rendben van, hogy egyszerre mind a két nyelvet tanulja a kicsi, azonban annak nem vagyok a híve, hogy az anyanyelven kívül már egész pici korban elkezdjünk idegen nyelvet tanítani gyermekünknek. Leghamarabb az óvodában érdemes elkezdeni játékosan oktatni, de ott is csak a nagycsoportosokat. Viszont még ez is kicsit korai, hiszen ekkor még inkább csak mondókákat tanítanak, beszélni viszont nem fog tudni a gyermek. Tehát én úgy gondolom, hogy az idegen nyelv tanulását elegendő iskolás korban elkezdeni. Nagyon fontos, hogy megfelelő módszerekkel tanítson a tanár. Amennyiben a diák és a pedagógus közt jó kapcsolat alakul ki, biztos vagyok benne, hogy folyamatos, szisztematikus tanulás mellett meg lehet tanulni az adott nyelvet. Az iskolarendszerben sajnos gyakori jelenség, hogy szinte évente változtatják a tanárokat. Így mire a diák és a tanár kiismeri, megszokja egymást, addigra váltanak. Mivel szinte mindenki más módszerekkel, más tempóban oktat, a gyermek összezavarodik, s ezáltal nehezebben is fejlődik. Én ajánlom a szülőknek, hogy amikor már iskolás a gyermek, s ő is szeretné – erőltetni semmiképpen nem szabad –, akkor vigyék el heti 1-2 különórára.

Hogyan kezdjünk el nyelvet tanulni?

A legjobb az lenne, ha az ember el tudna menni idegen nyelvű környezetbe. Annál jobb nincs, mint amikor be vagyunk dobva a mély vízbe, s a nap 24 órájában csakis a célnyelv hangzik el körülöttünk. Ez egy teljesen ideális állapot a nyelvtanulásra, de mivel ez nehezen kivitelezhető, marad a szisztematikus iskolai oktatási forma. A magánórák, vagy a nyelviskola mindenképpen ajánlott az iskola mellett, azonban első lépésként utána kell járni annak, hogy melyik tanár milyen módszerekkel oktat, s megtalálni a nekünk legmegfelelőbbet. Ami nagyon fontos, hogy ne hangozzanak el anyanyelvi szavak, tehát 90%-ban idegen nyelven folyjon az oktatás. Igaz, hogy ez eleinte nehézséget okoz, viszont kizárólag így tud az agy rövidebb időn belül átállni az automatikus idegen nyelven való gondolkodásra. Abban az esetben, ha folyamatosan fordítjuk a két nyelvet, sokkal nehezebb dolgunk lesz, hosszú évekbe telik majd, hogy elérjük azt a szintet, amikor már fejben nem fordítunk. Kezdő tanulók esetében meg kell találni azokat a módszereket, amikkel a diák megérti a tanár mondandóját, ezt elérhetjük akár rajzolással, képekkel, vagy rávezetéssel is. A másik lényeges dolog, hogy a nyelvtani részeket ne úgy magyarázzuk el, mint egy matematikai képletet, hanem rögtön ültessük gyakorlatba. Az óra 90%-a kommunikációból álljon, s a maradék 10%-ot foglalja el a nyelvtani rész. Természetesen érteni kell a nyelvtani jelenségeket is, de először tudni kell őket a beszédben alkalmazni. Fontos a gördülékenység, a játékosság, s nem utolsó sorban az élvezhetőség is. Mindenképpen kerülendő a régi módszer, ami szerint a tanár 45 percen keresztül áll a tábla előtt, s magyarul magyaráz. Így ugyanis nagyon nehézkes elsajátítani az adott nyelvet.

Milyen módszert ajánlana azoknak, akik nyelvet szeretnének tanulni?

Ma már rengeteg kommunikatív módszer létezik, amik mögött komoly pszichológiai, metodikai kutatások állnak. Én a „direct method” elnevezésű módszert alkalmazom. Ez a Callan módszer továbbfejlesztett változata. Ennek pontosan az a lényege, amit az előzőekben említettem, tehát, idegen nyelvi környezetbe helyezem a diákot, gyorsabb, folyékonyabb tempóban beszélek, nem fordítok magyarra, a jelenségeket, s összefüggéseket játékkal, rávezetéssel, képekkel hozom ki a tanulóból, majd az új szavat párbeszéd formájában többször alkalmazom. Ezen belül természetesen oda kell figyelni a helyesírásra is, valamint nagyon hasznos lehet, ha rövid szövegeket memorizálunk, mivel így egész modulok rögzülnek bennünk. Fontos, hogy leküzdjük magunkban a félelmet. Sokan vannak, akik nem mernek megszólalni idegen nyelven, mert attól tartanak, hogy rosszul mondanak valamit. A folyamatos kommunikáció által a stressz is leküzdhető. Kutatások bizonyítják, hogy e módszerrel négyszer gyorsabban lehet elsajátítani egy idegen nyelvet, mint más módszerekkel. Felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt alkalmazható, van ugyanis gyermek, tinédzser és felnőtt tankönyv is. Borzasztóan fontos a rendszeresség, az nem elég, ha heti kétszer elmegyünk magántanárhoz. Minden nap legalább tíz percet rá kell szánnunk az ismétlésre. Rendszerességgel és kitartással bármilyen idegen nyelvet el lehet sajátítani kortól függetlenül.

Honnan eredhet az emberek idegen nyelvtől való „félelme”?

Úgy gondolom, hogy ez egyfajta megfelelési kényszer. Amíg nem biztosak a tudásukban, addig inkább nem szólalnak meg, nehogy rosszul mondjanak valamit, s esetleg kinevessék őket. Gyakori jelenség az is, hogy valaki pár hónapig tanul például angolul, az alatt az idő alatt elér egy bizonyos szintet, azonban amikor találkozik egy új témakörrel, amit még nem tanult, nem tudja kifejezni magát. Ekkor sokan elkeserednek, hogy milyen ügyetlenek. Ettől azonban nem szabad megijedni, természetes, hogy az ismeretlen helyzetekben nehezebben megy a beszéd. Mindig felhívom a diákjaim figyelmét arra, hogy kommunikáljanak, ha hibáznak, kijavítjuk, de ha nem szólalnak meg, akkor nem tudok segíteni nekik.

Mely módszerek elkerülendők nyelvtanulás tekintetében?

A szótári magolás semmiképpen nem jó, valamint nem javasolt egyszerre több tankönyvet keverni, a legjobb egy irányvonalat követni.

Mi a véleménye az autodidakta módszerről?

E módszerrel úgy gondolom, hogy turista szinten meg lehet tanulni egy idegen nyelvet. Azonban nem ajánlom senkinek, mivel nyelvtanulásnál szükség van egy pozitív példára, akitől halljuk a kiejtést, s akivel kommunikálni tudunk.

(SzC/para)