Hogyan vásároljunk választót? Hát a választó pénzén!

Először Gyimesi György, a legújabb OV-közvetítő, aki annyi szavazattal jutott az ország parlamentjébe keverni-kavarni, amennyinél olykor megyei képviselők is többet kapnak… Épp ezért kénytelen arra gondolni, mi lesz, ha ismét bukik a kormány és vele együtt a koalíció – memento népszavazási petíció, Sulík-Matovič-szerelem és hasonlók. Lóg a levegőben. Legközelebb ennyi szavazat kevés lesz, kell a reklám. Abból mostanáig a fiatalember csak negatívat produkált, az viszont legalább hangos volt: megmutatta, hogy a képviselő nem a sztenderd politika gyermeke, hogy finoman fogalmazzunk.

Most azt találta ki – és be kell vallani, erős húzás –, hogy megmenti a Csemadokot. Egyes egyedül, azaz Igorral, mert Igor nélkül semmit sem lehet, ugyebár, ahogyan anno Brezsnyev elvtárs bólintása nélkül nem lehetett… Szóval majdnem egyedül, a legmagyarabb magyarként, a Csemadokkal való előzetes egyeztetés nélkül, akár a Csemadok ellenében is.

Fő, hogy a nép lássa, ő maga több, mint az egész összefo… izé, Szövetség. A Szövetség pedig megnézheti magát, ha ezt nem támogatja, mert akkor vagy nemzetáruló lesz, vagy amit Pesten mondanak… Mindenesetre egy Csemadokról szóló törvényre és a szervezet stabil állami finanszírozására szükség van. Az sem vitatható, az ilyen nagyon tuti, törvényes finanszírozás biztosíthat hátteret. Nem garancia viszont a minőségre, sőt egyes esetekben stabilizálja az adott nívót… Mindegy, fő, hogy az állam majd fizeti. És ki az állam. Maga a választó. Aki azt hiszi, ha Gyimesi állandó pénzt intéz a legnagyobb magyar kultúrintézménynek, akkor az a pénz nem az ő általa befizetett adó, hanem az égből pottyan, vagy tán maga Igor fizeti ki saját mellényzsebből.

Jellemző amúgy ez a filozófia. Nem az a legény, aki teljesítménye által létrehoz és működtet valamit, hanem aki ismeretségei által, megkerülve minden érintettet, suttyomban képes valamit „elintézni”…

Mivel azonban rettegett Igornak is rosszul állnak a preferenciái, kénytelen volt még azelőtt lépni valamit pénzügyminiszterként, mielőtt megmelegszik feneke alatt a bársony.

Ki is ötlötte, mi lenne, ha adóreform? Persze, csak az ellenségek (Sulík is the new Soros) találgatnak a 25 százalékos áfakulcsról, nem lesz ilyen. Reméljük – és ezzel tán a legorbánistább szlovákiai magyarok is egyetértenek (mert az ő zsebükre is megy) –, nem a déli szomszéd az EU-ban legmagasabb áfakulcsa lesz a viszonyítási alap.

Lesz viszont, eleve deficittel kalkulálva, 200 eurós családi pótlék. Továbbá minden jó lesz, amiről nem árul el semmit. Oké, kétgyerekes apaként ki tudom matekozni, hogy a mostani pótlék majdnem tízszerese milyen jó lenne. Az „eleve deficittel kalkulálva” rész viszont figyelmeztető.

Kérem, kedves választópolgár, tessék azt is kimatekozni, hogy emiatt a rész miatt, te fogod ezt magadnak kifizetni. Mégpedig kétszer. Először, amikor, befizeted a megreformált adódat, másodszor, amikor a növekvő államadósságot izzadod ki különféle formákban. Szóval te fizeted ki magadnak Igor ajándékát, gondolj erre, amikor legközelebb Igort karikázod.