Hol vannak ilyenkor a tudósok? Ott, ahol lenniük kell!
Sokak társadalmi megbecsülése átértékelésre kerülhet a napokban.
Akadt pár olyan orvos, aki sítúrájáról visszatérve a betegeihez sietett, nem karanténba. Na, az ő fizetéséről és gondolkodásáról sokaknak meglett a véleménye, amint a dolog kiderült. Akadt sok-sok olyan orvos, aki húzza az igát és jobb vagy rosszabb, számos esetben rosszabb maszk mögül is gyógyít. Na, az ő fizetéséről is elgondolkodhatnánk.
A nővérek esete sem piskóta. Ők még több emberrel kerülhetnek kapcsolatba még kevesebb pénzért.
Aki a napokban kénytelen volt elhagyni a lakást és legalább 2 órácskát kibírni maszkban, s alig várta, hogy végre kapjon levegőt a saját leheletétől átázott rongy levétele után, annak el sem kell képzelni, milyen érzés lehet egy nővérnek letenni az ágytálat, a véres tűt és a műszakot. Eladónők: detto. És még sorolhatnánk.
Bezzeg az irodisták meg az igazgatók, meg a többi aktakukac nem csinálnak semmit. Pedig de, csak nem látszik. Ha leállnának, nem lennének az intézményekben kifizetve a számlák, megkötve a szerződések, elkészítve és elküldve az amúgy tök fölösleges statisztikák (igen, most is kérik tőlük, a mezei suliigazgatók közül is akárki megmondhatja). Sőt, az otthon zsörtölődő alkalmazott nem kapna sem ilyen, sem olyan fizetést, nem kerülne befizetésre az adója, járulékai, gond lenne az egészségügyi biztosításával, amikor épp kiváltaná, vagy akár csak kiíratná a receptjét. Senki sem rendelne benzint a kútra és így tovább. Lehet szidni, kérem, mindenkinek az anyja vírusát, de a türelmetlenségtől, a jogostól sem lesz semmi gyorsabb, vagy több, vagy jobb. Legalábbis ebben az állapotban.
Lehet szidni az Uniót is. Mert korábban kapcsolhatott volna. De igazság szerint:
1. (bármit jósolgat a bajerzsóti) az Unió nélkül a végén (mondom a végén) ezt az egészet csak dilettáns és drága és fájdalmas módon tudnánk megoldani, több áldozattal. És az egész jobban is működhetne, igaz, főleg, ha pánikszerűen nem lokális/nemzeti, hanem együttes/egyesült, egységesen koordinált és ellenőrzött módon szerveztük volna.
De ha vírus előtt a nemzeti szuverenitás volt a fontosabb, akkor most, fertőzés közben is legyen a nemzeti szuverenitásnak annyi agyi és financiális kapacitása, hogy elbírjon a dolgok súlyával… Mondhatnánk, ha rosszmájúak lennénk.
2. Azok kritizálják legtöbbször az Uniót vírus-ügyben, azok várnák el tőle a legkiválóbb döntéseket, akik a leginkább szkeptikusak vele kapcsolatban. Igyanak sok lokális forró vizet, mondhatnánk, ha rosszmájúak lennénk. De nem vagyunk, mert ha valamikor, akkor most nincs ennek itt az ideje, csak miheztartás végett írtam.
Vissza a témához: az Unió és az uniós tagállamok tudósai nélkül eldobhatjuk a kanalat. (Mondjuk, hívhatnának pár lenézett kínait is, már csak a tapasztalat végett…) Vessünk hát egy pillanatot a tudósaink fizetésére. Mondjuk egy svájciéra vagy egy szlovákéra vagy egy magyaréra. Hát vannak különbségek. Egy vidéki magyar labdarúgó (társadalmi érdemei hangsúlyozott elismerése mellett) keres annyit, mint egy svájci tudós, sőt többet is.
Egy szlovákiai profi tudós (abból csak profi van ugyanis) viszont sosem fog annyit keresni, mint egy szlovák profi első ligás söprögető. Érdemei hangsúlyozott elismerése mellett sem. Pedig hányan kérdezik most: hol vannak ilyenkor a tudósok? Megmondjam? Ott, ahol lenniük kell. Az Akadémián, a kutatóintézetekben és az egyetemeken.
Ja, hogy ott nincs elég pénz és felszereltség a gyorsabb, pontosabb, koordináltabb tudományos munkára? Tessék (még ma, mert holnap már nem lesz ott) a jelenlegi kormányon számon kérni az említett intézmények költségvetését.
Kiváló tudósaink vannak, zenetudóstól a mikrobiológusig. De annyira sem becsüljük őket, mint egy régi melltartóból házilag rittyentett szájmaszkot.
Hja, kérem, a társadalmi megbecsüléshez társadalom is kell!
És bár ártalmas, tudatosításának mértékéhez olykor egy krízis ugyancsak hozzájárulhat.
