A holnap háborúja: A 2021-es hányattatott sci-fi egy üde színfoltja

Az elmúlt időben nem sok minőségi sci-fiben lehetett részünk (lásd Halálos harcmező, Cosmic Sin), a Chris Pratt (A galaxis őrzői, Jurassic World, Utazók) fémjelezte, az Amazon Prime-ra érkező A holnap háborúja azonban csepegtetett némi pozitívumot a műfaj 2021-es felhozatalába.

A 2022-es katari foci-vb idejében járunk, amikor nagy fényvillanások közepette katonák érkeznek a jövőből mondván, 30 év múlva egy ismeretlen földönkívüli faj okozza az emberek vesztét. Mivel ezek a szörnyek szinte az egész lakosságot kipusztították, a jelenkorba jöttek vissza toborozni. Így kerül a civilekből verbuválódott fegyveres erőkhöz az Irakot is megjárt veterán, jelenleg középiskolai tanárként és biológusként tevékenykedő Dan Forester, akinek feleségét és kislányát hátrahagyva egy hetet kell eltöltenie a jövőben. Csakhogy az ismeretlenben való szolgálatteljesítés sokkal nagyobb veszélyt rejteget, mint azt elsőre gondolták.

Elsőre úgy tűnhet, a sztorit és annak megvalósítását a '90-es és 2000-es évek, ha nem is feltétlenül nagysikerű, de ilyen-olyan módon meghatározóvá váló sci-fijeiből ollózták össze, így bár nélkülöz minden eredetiséget, túlnyomórészt mégis egy rendkívül látványos, szórakoztató filmet kapunk. A történetet jó ütemben porciózzák, az idegen lények kezdeti homályban maradásával fokozódik a kíváncsiság és a feszültség, majd látványos akciózással belecsapunk a lecsóba. A CGI-ra abszolút semmi rosszat nem mondhatunk: a szörnyek brutálisan néznek ki, a romos Miamiban, a királynő barlangjában és a tengeri bázison vívott csaták frenetikusak, tipikusan újranézősek. A jelenetek pörgősek, feszültséggel telik, egyszóval minden megvan bennük, ami az élvezethez kell.

Sok sci-fiben hajlamosak túlmagyarázni az időutazást, keszekusza tudományos ismertetésekbe kezdenek, amivel aztán csak jól bebonyolítják a nézőt, nem törődve azzal, hogy van-e benne logika, felfogható-e az egész. A holnap háborújában erről szó sincs, a maga egyszerűségével mutatja be az időutazást, felesleges bonyolítás nélkül. Ugyanilyen logikus és hihető az idegen lények mivoltára adott magyarázat is. Bár nem ezek voltak a film fő gondolatai, aktuális témák is megjelennek a globális felmelegedés és a manapság oly divattá váló tüntetések képében.

A főhős családjához és édesapjához fűzött viszonya által a film igyekszik drámai hangvételt is megütni, de Danen kívül egy karakter háttere sincs annyira kidolgozva ahhoz, hogy ez működjön is. Ennek ellenére és a fentiek árnyékában a film első 2/3-a remekül működik (a majd' 140 perces játékidő ellenére sem fárasztó), végére azonban totális lejtmenetet vesz. Bár eddig is ki lehetett szúrni logikai bakikat, klisés elemeket, az utolsó 40 perc történései úgy rombolják le az eddig felépítetteket, mint lágy szellő a kártyavárat. A cselekmény ily módon történő kivezetése és a teljesen illogikus jelenetek (a kormány nem hisz nekünk, ezért vegyük kezünkbe a dolgokat és mentsük meg egyedül a világot) láttán csak a fejünket foghatjuk és egyre azt moroghatjuk az orrunk alatt: „Miért?!”

Chris Pratt hozza a tipikus, keserű amerikai hőst, aki családja és a világ védelméért akár puszta kézzel is szembeszáll egy több méter magas, vérszomjas gyilkológéppel. J. K. Simmons zsenialitását csak rövid ideig élvezhetjük, csakúgy, mint Yvonne Strahovskiét, akitől azért joggal várhattunk több teret, sőt jobban működő kémiát közte és a főhős között. A többi mellékkarakter a klisécilinderből lett előrángatva…

A holnap háborúja egy látványos, akciódús film, a sci-fi- és időutazás-rajongóknak érdemes egy próbát tenniük vele. Annak ellenére, hogy az utolsó harmad jelentősen ront az összképen, egyértelműen az év egyik legjobb filmje a műfajban – ez azért nagyban tükrözi az eddigi felhozatal szintjét.

(tt)