Holnaptól repül a bálna, vagy Szlovákiától tényleg jobban fél Orbán, mint az Európai Uniótól?

Habár barátságos, de határozott hangnemben figyelmeztette Ivan Korčok szlovák külügyminiszter az október 5-én Pozsonyban tartott külügyminiszteri találkozón magyar kollégáját, Szijjártó Pétert, hogy nincs minden templomi rendben a Magyarországról érkező támogatásokkal és a magyar kormány szlovákiai „bevásárlásaival”. A szlovák külügyér elsősorban azt kifogásolta, hogy a magyar állam minden diplomáciai tájékoztatás nélkül ingatlanokat vesz Szlovákiában, és létrehozott egy magántőkealapot is 400 millió eurós tőkével termőföld vásárlására a szomszédos országokban.

Korčok ugyan többször hangsúlyozta, hogy milyen jó barátok ők „Péterrel”, és mindent meg tudnak beszélni, ha van rá idejük, de azért azt is elmondta, hogy átadott neki egy dokumentumot, amiben összeírta, hogy mik a kifogásaik a kétoldalú kapcsolatokban.

A már említett megvalósított és tervezett bevásárlások mellett felhozta, hogy a szlovák fél csak utólag értesül templomfelújításokról, és nem átlátható sem a gazdaságfejlesztési sem pedig az oktatási és kulturális támogatások leosztása.

Szijjártó Péter gyakorlatilag csak bólogatott szlovák kollégája mellett, és örült, hogy elmondhatta, hogy hány új határátkelő nyílik a két ország között a következő egy évben, hogy Pestről már egészen Kassáig autópályán lehet közlekedni, és hamarosan több híd lesz az Ipolyon, mint bármikor korábban.

Habár már ez sem volt egy szokásos, semmitmondó közös külügyminiszteri sajtótájékoztató, de a történet itt még nem fejeződött be.

Az igazi meglepetés azonban e héten kedden érkezett, amikor Korčok Szijjártó levelére hivatkozva bejelentette, hogy a magyar fél visszatáncol a földvásárlástól, vagy legalábbis visszavonja azt a kormányhatározatot, ami alapján létrejött volna a termőföldvásárlással megbízott Termőföld Magántőkealap.

Habár Korčok nyilatkozata első olvasatra gyanúsnak tűnt, mintha nem is a magyar kormányról döntéséről beszélt volna, hiszen nagyon ritka, hogy a magyar kormány bármilyen külső nyomásra meggondolná magát. Elég, ha csak a Norvég Alap körüli huzavonára gondolunk, amiben a magyar kormány inkább bukik 214 millió eurót, de akkor sem engedi, hogy 10 millióról igazi civilek döntsenek, ne pedig az általa kiválasztott a kormány tenyerét nyalogató álcivilek.

De néhány óra múlva magasabb helyről is jött a megerősítés: maga Eduard Heger jelentette be, hogy Orbán is arról tájékoztatta, hogy már nem ragaszkodnak a magyar kormány júliusi határozatához. És este a Magyar Közlöny is megírta.

A Republic óta pedig tudjuk, hogy „holnaptól repül a bálna, megírta a Magyar Közlöny”.

A tőkealap tehát megszűnik vagy nem is jön létre, erős azonban a kétely, hogy a magyar kormány tényleg visszavonulót fújt, vagy csak a „magyaros harcmodornak” megfelelően menekülést színlel, hogy aztán kerülő úton érje el azt, amit akar. Ivan Korčok minden diplomáciai tapasztalatát tiszteletben tartva, kicsi az esélye, hogy a szlovák külügyminiszternek és a szlovák kormányfőnek nagyobb hatása lenne Orbánra, mint az összes uniós tisztviselőnek, hátuk mögött a nagy tagállamok vezetőivel.

Mert mibe kerülne Orbánnak módosítani az unió által élesen bírált, pedofiltörvénynek becézett homofób gumitörvényt, vagy a norvég kormány 10 millió euróját odadobni az emberek tényleges problémáival foglalkozó valódi civileknek.

És a kétséget élteti a többi szomszédos országban tapasztalt gyakorlat is. Romániában már több hotel és kastély is a magyar állam tulajdonában vagy hozzá közel álló vállalkozói körök kezében van, és ne legyenek kétségeink, termőföldből sem csak néhány hektárt vettek.