Honvédek írta sorok a népek történetébe
Csallóközi lenyomatok CLXXIII.
Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal azt szeretnénk fel- és megidézni olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világháború idején. Folytatódjanak hát a hírek, melyeknek forrása a korabeli regionális sajtó.
(XV. rész)
A Komáromi Ujság szerkesztőségi cikke bő öt hónappal az első világháború kitörése (1914. július 28.) után jelent meg. Akkor, amikor általánosan tudható volt: a központi hatalmak ígérete – miszerint „a falevelek lehullásakor már ismét otthon lesznek” a katonák – nem teljesült. Arra azonban még kevesen gondoltak, hogy Ferenc József birodalma számára a nyári hadüzenet végzetesnek bizonyul. A lap vezércikke így hangzik: „Én jó magyarom, te vagy a mi oroszt verő csatáink legcsodálatosabb alakja. Te a puszták józan gondolatú, imponálóan szelíd fia. A te nevedhez fűződnek e véres koncert legszebb dicsőség-virágai, a te ártatlan lelked meséli most a legcsodálatosabb ezeregyéj bűbájos kalandjait, s a te kaszát forgató kérges kezeid írják a legragyogóbb sorokat a népek történetébe. Délibábat űztél rengeteg síkságon, hallgattad az erdők sok szavú búgását, dalolva dolgoztál az áldást osztó rónák kalászos tengerén, s a te könnyeid öntözték e talpalatnyi föld minden rögét. S lett belőled muszka ölő, aki nem rettent vissza az elbizakodott tömegek nagyszavú, de magával nem bíró cammogó testétől, aki reménye, vágya, mindene lettél a te csodáló népeidnek, s aki elismerés-várás helyett megelégszel azzal, hogy magad is örülhetsz ragyogó dicsőségednek.”
*
Gyászhír. Falk Ödön, a 30-ik honvédgyalogezred hadnagya, aki a déli harctéren harcolt vitézül s első sebesüléséből felgyógyulva újból a haza védelmére sietett, a harctéren szerzett súlyos betegsége folytán 19 éves korában, 1914. december 29-én a szabadkai kórházban elhunyt. A halottól – míg a komáromi sírkertbe nem helyezhetik át – Szabadkán, 1914. évi december hó 31-én délután fél 3 órakor vettek búcsút evangélikus szertartás szerint.
*
Felhívás: „Dolgozzatok, míg a mécsesetek ki nem alszik. Tépést* csináljon minden honleány!“ (*Tiszta vászonból, gyolcsból tépett szálak v. lehasított keskeny szalag(ok), csík(ok) seb kötözésére – A szerző megj.)
*
A komáromi ménteleposztálynál az egyes fedeztetési állomásokra 1915. január hó 21-én szétosztották a méneket.
Lelkes Vince