Horváth Lehel, aki rettegett Sátor Lajostól: “Még a tévében sem tudok ilyen kínzást végignézni”

• Horváth Lehelt 2021 novemberében a Specializált Büntetőbíróság életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtotta a dunaszerdahelyi maffia támogatása, Sátor Lajos egykori maffiavezér meggyilkolása, valamint további négy gyilkosságban (áldozatok: Reisz Andor, Karika Csaba, D. János, L. Gellért) való részvétel, és egy 45 millió korona (1,5 millió euró) értékre elkövetett széflopás miatt.
• A Legfelsőbb Bíróság 2022 szeptemberében úgy döntött, hogy eltörli az első fokú ítéletet, és az ügyet újratárgyalásra visszaküldi a Specializált Büntetőbíróságra.
• Az újratárgyalás 2023. február 7-én vette kezdetét. Kiderült, hogy a Legfelsőbb Bíróság túl szigorúnak vélte az életfogytiglant Horváth számára, aki most azzal védekezik, hogy korábban hazudott, és valójában nem gyilkolta meg Sátor Lajost, aki szerinte a mai napig életben van.

A csütörtöki bírósági tárgyalás rögtön egy panasszal vette kezdetét. A vádlott azt sérelmezte, hogy előzetes kérése ellenére a bíróság nem bocsátotta rendelkezésére az előző tárgyalásról készült hangfelvételt, annak jegyzőkönyvét valamint további bizonyítékokat. A bírósági szenátus elnöke, Pamela Záleská ezzel kapcsolatban arra hívta fel a vádlott figyelmét, hogy az igényelt dolgokat kézbesítették számára, ám a vádlott részéről nem került kifizetésre az ilyen esetekben kiszabott standard illeték, Horváth pedig emiatt nem kapta kézhez a dokumentumokat. Ezután az egyszerűség kedvéért az igényelt dolgokat rövid úton, a tárgyalóteremben adták át számára – bár tájékoztatták arról, hogy az előírások szerint a börtönbe történő visszaszállításakor az őrség ezeket a dokumentumokat elkobozhatja tőle.

Horváth Lehel továbbá kifogást emelt az ellen is, hogy az előző tárgyaláson az ügyész nem ismertette vele a vonatkozó vádiratot, melyben az áll, mivel vádolják.

“Az én véleményem szerint a vádiratot ismertetni kellett volna”

– tette hozzá Horváth, majd amikor szavait azzal jegyzőkönyvezték, hogy kéri a vádirat felolvasását, akkor közbevágott, hogy ő nem kéri ezt, csak felhívja a figyelmet a hibára.

A különböző panaszok egyébként az egész tárgyalási napot végigkísérték. A vádlott folyamatos reklamálása leginkább a jegyzőkönyvezést érintette. Horváth főként azt sérelmezte, hogy nem szó szerint protokollálják a mondandóját, és ehhez akkor is ragaszkodott, amikor tájékoztatták arról, hogy a büntetőrend alapján a vallomásnak nem szó szerint kell bekerülnie a jegyzőkönyvbe, hanem annak tulajdonképpen egy lényegbevágó átiratnak kell lennie. Ettől függetlenül Horváth folyamatosan szót emelt az apró pontatlanságok ellen, és a feszültség leginkább a kérésére kirendelt hivatásos tolmácson csapódott le.

Eddig szlovákul beszélt, most már csak magyarul

A Horváth Lehel ellen zajló megismételt eljárás nemcsak abban különbözik az előzőtől, hogy a vádlott ezúttal már hajlandó részletes vallomást tenni.

A magyar anyanyelvű Horváth az előző eljárás során szinte végig szlovákul nyilvánult meg, és általában nem kért tolmácsolást akkor sem, amikor mások szlovákul beszéltek a bíróságon. Ezúttal viszont kizárólag magyarul beszél a bíróság előtt, és kirendelt tolmács fordítja le szlovákra szavait – aki valós időben minden szlovákul elhangzó dolgot magyarra is lefordít számára.

Ebből a gyakorlatból kifolyólag feltételezni lehet, hogy Horváth ügyének újratárgyalása tovább tarthat, mint az előző, kilenc hónapig húzódó büntetőper. Ugyanakkor persze érdemes leszögezni, hogy amikor Horváth magyarul – vagyis anyanyelvén – nyilvánul meg, akkor alkotmányos jogával él, ami mindenkit megillet.

Az említett tolmácsolás nem volt túl gördülékeny, a vádlott számtalan alkalommal javította ki a bírósági fordítót, többször pedig maga javasolt a tolmács számára pontosabb szlovák kifejezéseket. Bár ennek ellenkezője is nem egyszer előfordult: volt, hogy Horváthnak csak szlovákul jutott eszébe egy kifejezés, és a tolmácstól azt kérte, fordítsa le neki azt magyarra.

Joga van hallgatni

Mielőtt folytatódott volna Horváth február 7-én megkezdett vallomástétele, a bírónő körültekintően megkérdezte tőle, akarja-e újra hallani jogait – annak ellenére, hogy az előző tárgyaláson már elhangzott a törvényes kioktatás, és az akkor elhangzó tájékoztatás pedig az egész bírósági eljárásra érvényes.

“Abszolút, kérem! A törvény úgy mondja. De ha nem tartja szükségesnek, ne oktasson ki”

– válaszolt Horváth, amit a szenátus mosollyal nyugtázott, majd készségesen felvilágosították minden jogáról. A jelenet már csak azért is volt sokatmondó, mivel 2021. júniusában a Nagyszombati Kerületi Bíróság épp azért mentette fel jogerősen Horváth Lehelt – és fiát – az akkori felesége ellen elkövetett gyilkossági kísérlet vádja alól, mert a rendőrségi vizsgálat során nem világosították fel törvényes módon jogaikról a sértettet és az egyik tanút, akik a vádat annak idején egyedüliként támasztották alá.

Pánikszerű félelem

Az előző, februári tárgyalási napon Horváth már kijelentette, hogy egy régi nőügye miatt tartott Sátor Lajostól, és főként emiatt teljesítette a maffiacsoport vezetőjének kéréseit-utasításait. Ezt az állítást most is megismételte, illetve kategorikusan visszautasította azt a vádat, hogy segítette, támogatta volna a dunaszerdahelyi bűnszervezetet. Sőt, felhívta a figyelmet arra is, hogy szerinte neki köszönhetően sikerült 2021-ben elfogni az 1999-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosság gyanúsítottait.

“A tízes gyilkossággal kapcsolatban is vallomást tettem, annak segítségével sikerült letartóztatni az elkövetőket: Haris Sándor magyar állampolgárt, vagyis Tureket (…) és a rimaszombati származású Bodoky Károlyt. (…) ”

– szögezte le Horváth. A vádlott ezután – ismételve önmagát – rávilágított arra, hogyan kínoztak meg Sátorék egy férfit, aki állítólag összeszűrte a levet a maffiafőnök egykori feleségével.

“(…) Megkínozták, mielőtt megölték. Aztán ezt egyszer Sátor élvezettel elmesélte valahol, ahol én is jelen voltam. (…) Ami ezt a kínzást illeti, még a tévében sem tudok ilyet végignézni, irtózok ilyentől. (…) Ezek után iszonyú halálfélelem keletkezett bennem, és rettegtem Sátortól.”

– mondta kihallgatásán Horváth Lehel, aki amúgy a vádirat szerint 2006-ban feldarabolta, kicsontozta és ledarálta Sátor helytartóját, Reisz Andort, akivel nagyon szoros barátságot ápolt. Elmondása szerint tulajdonképpen Reisz akadályozta meg, hogy Sátor kivégezze őt a korábban már említett nőügy miatt. A Reisz-gyilkosság azonban a március 16-i tárgyaláson még nem jött szóba.

Időutazás: 1999

Horváth Lehel kihallgatása során szóba hozott egy régebbi bűnügyet is, ami a közvélekedés ellenére állítása szerint valójában egy nőüggyel volt összefüggésben.

1999 szeptemberében a Sátor-csoport tagjai emberrablást követtek el a dunaszerdahelyi H. János ellen, akit súlyosan bántalmaztak, lőfegyverrel combon lőttek, majd a sértettet a dunaszerdahelyi kórháznál “hajították” ki egy autóból. Ez volt az az ügy, amiből kifolyólag előzetes letartóztatásba lehetett helyezni azon bűnözők egy részét, akiknek köze volt a Fontána étteremben véghezvitt tízes gyilkossághoz is. Maga Sátor Lajos ellen is az említett emberrablás miatt lehetett kiadni az első elfogatóparancsot, illetve részletesebben kivizsgálni a Fontána-ügyben játszott szerepét.

Az eset pikantériája, hogy Sátor emberei ekkoriban ismerkedtek meg a dunaszerdahelyi mészárlást és a szóban forgó emberrablást is vizsgáló nyomozóval, Boris Drevenákkal, aki később átállt a maffia oldalára. Tegyük hozzá: állítólag pártolt csak át, mivel a Legfelsőbb Bíróság épp a közelmúltban semmisítette meg a 2019 ősze óta szökésben lévő exrendőrre, Drevenákra kiszabott 18 éves fegyházbüntetést. A fellebviteli bíróság döntéséből kifolyólag az ügyet hamarosan újra kell tárgyalni – ahogyan most Horváth Lehel ügyét is.

Visszatérve a szóban forgó 1999-es emberrabláshoz: a bűnüldöző szervek körében általánosan elfogadott álláspont, hogy az elrabolt férfit azért bántalmazták és kínozták meg, hogy információkat szerezzenek tőle a Pápay-klán egyik életben maradt tagjával kapcsolatban – mivel Sátorék akkoriban mindent elkövettek azért, hogy elhallgattassák (értsd: meggyilkolják) a tízes gyilkosság ügyében felsorakoztatott tanúkat. Horváth azonban csavart egyet a történeten, és leegyszerűsítette azt: szerinte nőügy miatt bántalmazták H. Jánost, mivel a sértettnek – Horváth elmondása alapján – viszonya volt Sátor barátnőjével/feleségével.

Érdekesség, hogy néhány hónap elteltével az emberrablás sértettjét a rendőrség meggyanúsította a dunaszerdahelyi Vida Tamás ellen 2000 januárjában elkövetett gyilkossággal. A Sátor-féle maffia még élő tagjai szerint Vida a bűnszervezet legfontosabb gazdasági háttérembere volt, likvidálásáért pedig a Pápay-klánhoz hű maradó bűnözői vonal lehetett a felelős. H. Jánost aztán évek múltán – bizonyítottság hiányában – jogerősen felmentették a Vida-gyilkosság vádja alól, és az ellene elkövetett emberrablás és súlyos testi sértés gyanúsítottjait sem sikerült soha felelősségre vonni.

A családját is féltette

Horváth szerint eleinte annak köszönhette életét, hogy Reisz Andor megvédte őt Sátor Lajostól, és úgy véli, hogy Sátor Reisz 2006-os halála után is meg akarta őt ölni. A vádlott azonban arra nem derített fényt, hogy ez pontosan miben nyilvánult meg, de előre jelezte, hogy az általa javasolt bizonyítékok és tanúk ezt alá fogják támasztani. Viszont előadott egy újabb rémtörténetet, ami félelmet keltett benne.

“Halálfélelmem volt Sátortól és féltettem a családomat is. Tudni kell, hogy Sátor brutális módon megölte az anyukáját annak a nőnek, akit állítólag szeretett. Ezt a hölgyet állítólag valami vasorrú bankanccsal széttrancsírozta, szétrúgta a koponyáját. Ezeknek a tényeknek a tudatában nem tudom kinek lett volna kedve ellenállni Sátornak”

– jelentette ki Horváth Lehel, hozzátéve, hogy a meggyilkolt asszony lánya volt az a nő, akit Sátor szeretett, és akivel korábban neki is viszonya volt.

A vádlott kifejtette nem túl kedvező véleményét a szlovák bűnüldözésről és igazságszolgáltatásról is, és tulajdonképpen a rendszert okolta azért, hogy részesülnie kellett a Sátor-féle bűnszervezet tevékenységéből.

“Én a szlovák államot, az egész korrupt rendőrséget és a bűnüldöző szerveket hibáztatom azért, hogy mindezt megengedték egy ilyen őrült, gyilkoló csapatnak. (…) Ezt a szlovák állam és ez a korrupt rendszer tette lehetővé. Nekem pedig ezt mind végig kellett szenvednem, élhettem volna a gyerekeimmel is, de most itt ülök”

– fejtette ki véleményét Horváth, és nem felejtette el hozzáfűzni azt sem, hogy az egész Sátor-banda leleplezése és elfogása neki köszönhető.

A széf-ügyben is ártatlannak vallja magát

A bíróság Horváth Lehel terhére rója azt a 2003 decemberében elkövetett lopást is, mely során a bűnbanda több mint 45 millió szlovák koronát (1,5 millió euró) lopott el a dunaszerdahelyi F. Tibor cégének banki trezorjából.

Horváth ezzel kapcsolatban is elsősorban azt hangsúlyozta, hogy nem vett részt a bűncselekmény elkövetésében. Annak ellenére állítja ezt, hogy egy 2018-as kihallgatása során így nyilatkozott az üggyel kapcsolatban:

“Megkeresett Reisz Andor, aki tudta, hogy sok pénz van F.-ék trezorjában, és tudta azt is, hogy nekem is van ott széfem. (…) Andor adott két kulcsot, hogy nézzem meg a széfet, megnéztem, benne volt a pénz. Felajánlottam Andornak, hogy elviszem a pénzt, de Andor ebbe nem ment bele, inkább Karika Csabát szerezte be erre, és az egyezségről én is tudtam. Karika akkoriban amúgy is épp külföldre akart távozni.”

Amikor az ügyész szembesítette őt ezzel a vallomással, a vádlott arra hivatkozott, hogy az idézett 2018-as vallomását a rendőrök törvénytelen módon vették fel, mivel előtte nem világosították fel őt a jogairól. Ezután pedig arra hivatkozott, amit már korábban is felhozott: a rendőrökkel való akkori együttműködése során valótlan állításokat tett, és említett szavai is ebbe a kategóriába esnek.

Volt egy dolog, amit viszont Horváth elismert. Mégpedig azt, hogy a lopás után – amihez állítása szerint semmi köze nem volt – Reisz Andortól összesen kb. kétmillió koronát (kb. 66 ezer euró) vett át különféle valutákban.

“Én akkoriban nem estem hasra kétmillió koronától, láttam már többször is annyit, sőt, többet is. Andor cserébe megkért, hogy ha valaki kérdezné, állítsam azt, hogy ezt a széfet vele, ketten loptuk ki, és kétfelé osztottuk a pénzt”

– mondta Horváth. Elmondása szerint erre azért volt szükség, mert Sátor Lajos és Haris Sándor, vagyis Turek “közös kasszán működtek”, és részesedést adtak egymásnak a különféle bevételeikből. Az óriási zsákmányt azonban Sátor el akarta titkolni társa, Turek elől – ezért kellett úgy kommunikállni az ügyet, mint Horváth és Reisz magánakcióját. Horváth továbbá arról is nyilatkozott, utasításba kapta Reisztől, hogy vásároljon a Sátor-féle banda egyik tagjától, konkrétan Kádár Krisztiántól egy garázst – drágán, áron felül. Ezzel állítólag az volt a cél, hogy elterjedjen: Horváthnak annyi pénze van, hogy túlárazva is megvesz bármit.

A vádlott lopásban játszott szerepét a vádirat azzal is alátámasztja, hogy Horváth a lopás után két Mercedest is megvásárolt Slavomír Surovýtól, az akkor már vizsgálati fogságban lévő egykori szlovák maffiafőnök, Mikuláš Černák emberétől. Horváth szerint azonban ez sem igaz, mivel Černák egykori luxusautóihoz még a lopás előtt jutott hozzá.

Van tanúja a hazugságnak?

A második tárgyalási nap végén újra szóba került az a kulcsfontosságú érvelés, mellyel Horváth a megismételt büntetőper során védekezik. Ez arra épül, hogy amikor 2016-ban együttműködni kezdett a rendőrökkel, valójában hazugságokkal etette őket. Egy idő után azonban meggondolta magát, és jelezte egy nyomozónak, hogy hazudott a kihallgatásain.

“Mondtam ennek a rendőrnek, hogy nem mindenben mondtam igazat. Ő felkereste az akkori vizsgálótiszteket, akiktől azzal az utasítással jött vissza, hogy tartsam magam azokhoz a vallomásaimhoz, amiket addig tettem”

– közölte Horváth Lehel, azt azonban nem tudta elmondani, hogy ez pontosan mikor történt. Végül saját ügyvédje tette fel neki az ügy talán leglényegesebb kérdését: Ki volt az a rendőr, akitől kapta ezt az utasítást?

“Meg tudnám, de nem akarom megnevezni azt az embert”

– felelte Horváth, majd a bíróság berekesztette a tárgyalást. A vádlott kihallgatása pénteken (március 17.) folytatódik.

(Barak Dávid)