Horváth Zoltán: Dunaszerdahely, a törődő, gondoskodó város

Horváth Zoltán programjáról, melyről interjúsorozatunk során beszélgetünk, bővebben ITT olvashat, a Facebookon pedig ITT találja őt.

Legutóbb többek között arról beszélgettünk, hogyan hozhatná közelebb a város az irányításához a polgárait, hogy rálátást szerezzenek a város működésére, ugyanakkor nemcsak a polgárnak kell úgymond figyelnie a városvezetésre, de fordítva is…

Igen, mégpedig gyermekkortól időskorig. Orvosként kiemelt figyelmet szeretnék szánni az egészségügyi prevencióra, mivel a szlovák statisztikákban a daganatos betegségekben és a preventív vizsgálatok kihasználásában sem állunk jól, kellő tájékoztatással azonban ezt is be lehet hozni a köztudatba. A törődő város koncepciója, melyet a programom is tartalmaz, emellett kitér olyan konkrét intézkedésekre, melyekhez nincs szükség nagy anyagi ráfordításra, mégis rendszer szintű segítséget jelentenek.

Mégpedig?

Egyre több a felügyelet nélkül, egyedül élő idős ember, és Dunaszerdahely nem engedheti meg magának, hogy az ápolószolgálata egy várólistás szolgáltatás legyen. Az ápolók számának növelésével és fokozottabb anyagi megbecsülésével elkerülhető, hogy munkaidejükben több klienset legyenek kénytelenek gondozni, illetve hogy a hétvégén a rászoruló személy ellátás nélkül maradjon.

Hasonló szellemben hoznánk létre a szociális taxi intézményét, melyet a városban élő súlyos és maradandó egészségkárosult, mozgáskárosult vagy tájékozódási zavarokkal küzdő lakosok, megfelelő keretek között pedig az orvoshoz vagy a nyugdíjas klub foglalkozásaira igyekvő idősek is igénybe vehetnének.

Ugyancsak nem igényel komoly anyagi ráfordítást, hogy a mozgásukban korlátozott személyek ebédjét napi szinten házhoz szállítsuk, vagy hogy az idősek számára kialakuljon egy karpántos jelzőrendszer, melyen keresztül szükség esetén segítséget tudnak hívni. Némi szervezéssel költséghatékonnyá és könnyen elérhetővé válna mindegyik említett szolgáltatás, amelyekkel hozzájárulunk ahhoz, hogy a rászoruló személyek biztonságban érezhessék magukat a mindennapjaikban.

Érintette már a nyugdíjas klub foglalkozásaira való szállítást. Miért van szükség az idősek aktívabbá tételére, és hogyan tudná ezt még segíteni a város?

A közösségi életük bővítésével. Az időskori foglalkozások egyik fontos célja a demenciával szembeni megelőzés. Ez csoportos foglalkozások keretében, szakemberek által vezetett tréningek útján támogatható, a fizikai kondíció pedig speciális tornafoglalkozásokkal, és mindezt a városnak kell elősegítenie. Továbbá miért ne vezethetnénk be, hogy a városban élő idősek a kevésbé forgalmas időszakokban például szimbolikus összegért vehessék igénybe a termálfürdő szolgáltatásait.

A rászorulók köre kiterjed a fogyatékkal élőkre is, napjainkban pedig egyre több a különböző zavarokkal küzdő gyermek. Az ő életüket hogyan tudná könnyíteni a városvezetés?

A fogyatékkal élők számára védett műhely kialakítására van szükség, ahol képességeiknek megfelelő foglalkozást végezhetnek biztonságos környezetben. Siketnéma polgártársaink ügyintézését jeltolmács segíthetné azokban az intézményekben, amelyeket a város üzemeltet.

A gyermekeknek pedig joguk van ahhoz, hogy érdeklődésüknek, adottságaiknak megfelelő nevelésben, fejlesztésben, oktatásban részesüljenek a saját anyanyelvükön. Éppen ezért úgy gondolom, városunk kilenc óvodájának 39 csoportja mellett nem jelenthet különösebb problémát egy vagy néhány olyan csoport működtetése, amelyekben a különböző zavarokkal (ADHD, figyelmi- vagy magatartásszabályozási zavar, autizmus…) élő, speciális nevelési igényű gyermekek fejlesztését folytathatnák gyógypedagógiai képesítéssel rendelkező személyek segítségével. Alacsonyabb létszámú csoportokra gondolok, melyek a meglévő óvodák valamelyikében működnének, hogy a gyerekek ne elkülönítve, hanem kortársaikkal egy helyen fejlődhessenek.

A szülők számára embert próbáló feladat elfogadni, hogy gyermekük speciális gondoskodást igényel, az első sokkon túljutva azonban a város nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a gyakorlatban könnyebben kezelhető legyen.

Van még miről beszélgetnünk: „Okos, környezettudatos, törődő város, az ésszerű közlekedés és a közérthető kommunikáció, tehát a jövő városa, ami nemcsak a helyiek, de a régió előtt is jó példát mutat” – hamarosan folytatjuk…

(PR-cikk)