Horváth Zoltán: Dunaszerdahelyen is négy évig tart a választási ciklus, nem félévig

Horváth Zoltán programjáról, melyről interjúsorozatunk további részeiben is beszélgetünk, bővebben ITT olvashat, a Facebookon pedig ITT találja őt.

A város alpolgármestereként tevékenykedett négy éven keresztül. Kitartott ebben a pozícióban, és nem távozott abból kifolyólag, hogy esetleg nem tudta bevinni az Ön által képviselt gondolatokat a városvezetésbe, viszont az aktuális polgármesterrel szemben indul, akivel végigkísérte az elmúlt négy évet. Miért?

A választási időszak elején köttetett egy megállapodás az együttműködésünkről, ami négy évre szól. Ez a megegyezés tartalmazott rövidebb és hosszabb távú víziókat is, időről időre születtek olyan stratégiai döntések, melyekben egyet tudtunk érteni, olyan elképzelések, melyeket meg tudtunk valósítani, mint például az iskola- és óvodakonyhák programja. Ugyanakkor éppen az alpolgármesteri funkciómból adódóan megláttam a városvezetés rendszerének gyenge pontjait is, márpedig van belőlük jó néhány.

Melyek volnának ezek?

Mindenekelőtt azt szeretném, hogy a nagypolitika örvényléseitől független város legyünk. Ne egy párt szervezze a várost, Dunaszerdahely legyen a polgárok városa. A pártok szembenállásának meg kell szűnnie a város határában, eddig is mindent megtettem, és ezután is mindent megteszek annak érdekében, hogy megkérdőjelezhetetlen pártjaink azokon a területeken segítsék a város fejlődését, amelyeken módjukban áll, bevonva a szlovák és a magyar kormányt is.

A város irányítását illetően a másik legfőbb gyengeségnek a polgármesteri funkció, illetve a városi tanács jogköreit tartom. Úgy gondolom, senkinek sem szabadna egy személyben döntést hoznia olyan kérdésekben, ahol a város lakosainak pénzéről van szó. Például a városi cégek közgyűléseiben, vagy a támogatások esetében. Miért döntse el valaki egy személyben, hogy valaki pályázat nélkül mennyi támogatást kapjon?! Éppen ezért szűkíteni kellene a polgármesteri jogköröket, mert átláthatatlan, felületes, elsietett döntéseket vonhatnak maguk után.

Hogyan volna kiküszöbölhető az ilyesmi?

Ha nem hozhatna meg egyetlen ember ilyen döntéseket. Azt szeretném elérni, hogy a kommunális politika legyen közügy. Ne arról szóljon, hogy ezt vagy azt majd a hivatal vagy a polgármester elintéz, hanem valóban hozzuk közelebb a polgárokhoz a város irányítását. Létezik egy városi tanácsunk, hat városi képviselővel. Ennek a tanácsnak kellene ellátnia a közgyűlés funkcióját a polgármester helyett, vagy pedig a képviselő-testületnek kellene döntenie a városi cégek vagyonát érintő kérdésekben. A leendő képviselők közül pedig azokat kell beválasztani a városi tanácsba, akik nemcsak kéthavonta, de folyamatában, a városi hivatal által előkészített anyagok ütemében képesek irányítani a várost. Ez így lendületesebb, egyúttal könnyebben figyelemmel kísérhető, átlátható döntéshozatali mechanizmust eredményezne.

A választások közeledtével megugrik a kereslet a szalagok iránt is, amit el lehet vágni...

Rengeteg a városi beruházás az utóbbi időben, de ezek döntő többsége nem a költségvetés bevételeiből, hanem fejlesztési hitelből finanszírozódik. A közpénzek ilyen módon történő felhasználása viszont duplán megdrágítja a végeredményt. Az a járda, amit sietve aszfaltoznak, egyrészt rosszabb minőségű lesz, viszont a szoros határidők miatt drágább, hosszú távon a hitel kamatai miatt pedig még költségesebb. A cél nemhogy szentesítené, de gazdaságtalanná teszi az eszközt és a folyamatot. Ezt a fajta politikai marketinget szeretném polgármesterként kiűzni Dunaszerdahelyről, és garantálom, hogy ha bizalmat szavaznak nekem, az utolsó hónapokban nem lesz semmilyen elkapkodott beruházás, mivel a választási ciklus négy évig és nem félévig tart.

Van még miről beszélgetnünk: „Okos, környezettudatos, törődő város, az ésszerű közlekedés és a közérthető kommunikáció, tehát a jövő városa, ami nemcsak a helyiek, de a régió előtt is jó példát mutat” – hamarosan folytatjuk...

(PR-cikk)