Hősök jutalma. A második hullám előtt

Ardamica Zorán | 2020. május 29. - 12:17 | Vélemény

Nos, igencsak igaza van az egészségügyi miniszternek, Marek Krajčínak, amikor meg akarja jutalmazni a járvány idején dolgozó orvosokat. Megérdemlik. Ők valóban egyes, sőt többen több, néhányan kifejezetten sok esetben kockáztatták az életüket.

Hősök jutalma. A második hullám előtt
Fotó: TASR

Vagy nem. Mert ugye egy virológus például egész életében ezt teszi. Tudja, mit vállal, felveszi a védőcuccot és hajrá. Az infektológusok is tisztában vannak a veszélyekkel már akkor, amikor az egyetemen szakot választanak. Ahogyan a villanyszerelő vagy egy gázszerelő vagy egy buszsofőr is naponta kockáztatja az életét és felelős mások életéért, de megvan hozzá a tudása és kellékei. Tudja, mit miért tesz, tudta, mibe fog, mivel jár majd ez a hivatás. Most akkor urambocsá mindenki hős?

Nem akarok én demagóg lenni, és persze ismétlem, megérdemlik az orvosok a jutalmat, mert sokuk nem mindennapi helyzetben kellett helyt álljon. Bizonyára hős is akad köztük. Azt azonban meg kell állapítani, hogy a hippokratészi esküt mindnyájan letették, potenciálisan tehát mindent vállaltak a diploma átvételekor. Azt is, hogy ha kell, akkor hősök lesznek.

Gondolkozzunk most több összefüggésben (ezt várom hiába e kormánytól a kezdetektől). Nem várható el, hogy fölöslegesen kockáztasson, akinek nem feltétlenül kell. Mint például a fogorvosoknak. A legtöbben leálltak, csak a legfontosabb akut eseteket kezelték. Igazuk volt. De akkor most ők nem hősök? Miközben egyébként naponta nyelik a szánkból levegőbe kerülő trutyit egy életen át? Ők máskor kockáztatnak… (Azt már csak zárójelben merem megjegyezni, hogy az egyik, nem mondom meg, milyen szakorvosomnak hetekig csak a rögzítője válaszolt, azt mondta, ez a rögzítő betelt, nem hagyhatok üzenetet. Egy másik telefonja ki se csöngött… Ajtók zárva, rajtuk telefonszám.)

És ki állt még az úgy nevezett első vonalban? Hát mindenki. A nővérek, ápolók nagyon ott álltak, sőt állnak. A kórházban, az idősotthonokban, sőt máshol is. Gondolom, takarító se szívesen lett volna senki minimálbérért mostanában. Nemcsak kórházban. És vajon a kasszások, eladók, ügyfélszolgálatosok?

A szülők, akik duplán teljesítettek? Első vonal? Második vonal? Harmadik?

A rendőrök? A terepen dolgozó szociális munkások? A minden szörnyűségről méterekről tudósító újságírók?

A wc-szerelő, aki járvány ide vagy oda, sosem dolgozhat steril körülmények között? Ő is hős?

Hősök? Nem hősök?

Ki az, ki nem. És ki dönti el, hős-e valaki?

Ki érdemel jutalmat? A hősök? Vagy mindenki, aki helytállt?

Érdemel-e jutalmat az a zenész, aki annak ellenére, hogy hónapok óta nincs bevétele és sorra adja el bagatell pénzért a befizetendő számlák miatt drága, szó szerint is drága kincseit, a hangszereit, de azért heti kétszer másfél órában ingyen, sőt saját szupergyors internetet fizetve a két szép szemünkért tanít és/vagy szórakoztat bennünket a képernyőn? Vagy a színész, író, aki ugyanezt teszi, ő érdemel jutalmat?

Érdemel-e jutalmat az a pedagógus, aki annak ellenére, hogy sosem volt PC-guru, vénségére invesztált egy csomó kütyübe a saját pénzéből, előfizette a drágábbik netet, telefont és átformálva nemcsak az éves tervét, hanem a bevált módszertanát is, többszörös felkészüléssel mégis tanította a gyerekeket?

Érdemel-e jutalmat azon kívül, hogy nem kényszerűségből a bérét csökkentették? Vagy legalább a hős jelzőt? Vagy újabb ígéreteket / kilátásokat arra nézve, hogy veszélyben a jövő évi bére, sőt egyes helyeken az intézménye is… És folytathatnám.

Miniszter úr, igaza van. Sok orvos hős és megérdemelne némi jutalmat. Nem sajnálja tőlük senki. De tessék már kilátni az irodából és körülnézni az országban és a világban, miniszter úr. Mert vagy minden tisztességesen helytálló embert megjutalmaz az ország, vagy inkább ne is tegye. Mert nem normális körülmények között mindenki legalább egy kicsit hős, mindenki, aki „hozza a normát”, az túlteljesít. Sokan jutalom helyett elveszítik az állásukat, holott kétszer jobban igyekeznek, mint azelőtt. Ami ugyan nem von le mások hősiességéből, ám prioritások tekintetében fontos.

Ez a szűklátókörűség a végén ne teremtsen cinizmust. Mert ez a miniszteri jutalomfelvetés (és ugyan miből, ha állandóan az üres kassza miatt sír a tárca?), kérem, olyan cinikus, mint amikor az ezredes úr haptákba állítja a századot a lövészárok előtt, kitüntet három plecsnivel minden negyedik vérző bakát, a többieknek parancsba adja az éljenzést. Aztán 5 perc múlva kihajtja kivétel nélkül az egész alakulatot tartalék muníció nélkül, rozsdás szuronyokkal bele az ellenséges géppuskatűzbe. A túlélők aznap este nem egy, hanem két szelet kétszersültet kaphatnak. Ha kérnek. Másnap reggel két újabb plecsnit. A második hullám előtt. Sorakozó!