Ideje lenne észhez térnie minden egyes szlovákiai magyar politikusnak!

Ez is megvolt, még sincs este, „értékelhetnénk” némi cinikus távolságtartással a november 10-én megejtett szlovákiai önkormányzati választásokat.

Ideje lenne észhez térnie minden egyes szlovákiai magyar politikusnak!
Fotó: Paraméter

Különben meg nézőpont kérdése, hogy képes-e a mezei választópolgár fölfogni egy ilyen társadalmi aktusnak a jelentőségét. Az országos részvételi arány egyértelműen azt mutatja, hogy nem képes. Illetve mégcsak elgondolkodni sem akar rajta.

Ellenkező esetben jóval meghaladta volna az országos részvételi arány a 48 százalékot.

Egyáltalán nem biztos persze, sőt, hogy az önsorsrontó választási hajlandóság csupán a választópolgárok sara. Ha ugyanis hajlandó vagy tárgyilagosan megvizsgálni miféle politikai cselekmények zajlanak évtizedek óta a közvetlen és tágabb környezetedben, képes vagy elgondolkodni azon, hogy ki és hogyan viselkedik politikusként – teljesen mindegy, hogy nagypolitikai polcokon vagy a községi önkormányzatokban – mindjárt leesik a tantusz...

Vagy talán nem szemtelen, nekemista, alkalmatlan, hazug, gazemberek hemzsegnek a környezetedben?

Tisztelet a szabályt erősítő mindenkori kivételeknek!

Ha mindezt evidenciaként kezeli az ember, mindjárt világos, hogy miért szarja le magasról és vastagon a plebsz azt, ami körülötte zajlik, vele történik közéletileg. Főként, ha lépeten-nyomon az köszön rá szinte minden utcasarokról, ha fejre áll, akkor is tehetetlen, kiszolgáltatott marad.

Igen komoly paradoxon viszont, hogy egyetlen közutálatnak kitett politikus sem valami idegen bolygóról közénk csődített migráns. Hanem bizony a te találmányod mindegyik!

Vagy talán nem te voltál az, aki a voksoddal fölsegítetted a szart a polcra...? De azzal is ám, hogy a mindenkori választások napján  - tökmindegy, hogy gőgből vagy épp bunkóságod okán - nem mentél el szavazni...

Ám tegyük föl, hogy igenis mindig ott voltál. Akkor viszont az a kérdések kérdése, képes voltál-e a döntéseid előtt ésszerűen mérlegelni. Vagy kizárólag az érzelmeid, a mi kutyánk kölyke effektusa vezérelték a választásodat? Na látod...!

Ennyit magyarázatként arról, hogy miként került annyi semmirekellő alak a politikába, arról, hogy miért volt kiábrándítóan alacsony a választói részvétel.

Nem utolsósorban arról, hogy a függetlenek cunamija szinte lemosta a pártok jelöltjeit szombaton.

Mind az elnyert polgármesteri posztok, mind pedig a sikeres önkormányzati képviselők tekintetében.

Bizonyítékként álljon itt mindössze annyi, hogy egyetlen megyeszékhelyen sem tudtak győzni a kormánypártok. De az ellenzékiek ugyanúgy nem tehetik a kirakatba az eredményüket!

Mindez a cseppben a tenger alapján vonatkozik a zömében magyarok lakta Dél-Szlovákiára is. Ha lehet, még hatványozottabb mértékben.

A magyarok lakta régiókban ugyanis az országos adathoz képest több mint 10 százalékkal silányabb volt a választási hajlandóság.

Holott ebben a térségben az országos pártkínálathoz képest mindössze három politikai csoportosulás, a kormányzó Híd és a parlamenten kívüli Magyar Közösség Pártja, meg hellyel-közzel a kicsinyke Magyar Kereszténydemokrata szövetség viaskodik egymással. Helyenként jellemzően a szó szoros értelmében.

Talán belátható ugye, hogy az országos választói passzivitást,  a fentebb jelzett okokon kívül épp a nemtelen magyar-magyar iszapbirkózás fokozza már évek óta.

Szlovákiai magyar szempontból tehát több mint kiábrándító a helyzet. Akkor is, hogy a választásokat követően mindkét pártelnök sajátjai sikerével  igyekezett masszírozni a közvéleményt.

Számszerűleg kár lenne tagadni, hogy Bugár Béla, a Híd elnöke lehet elégdettebb, hiszen a négy évvel ezelőtti önkormányzati választásokhoz képest mintegy 30 százalékkal több polgármesteri posztot (127) nyertek el a párt jelöltjei. Amellyel egyébként sikerült megelőzniük az MKP-t (115 polgármester).

Az MKP-elnökét, Menyhárt Józsefet ezzel szemben viszont némiképpen kárpótolni látszik, hogy a pártpropaganda által egyetlen „magyar bástyának” kommunikált Dunaszerdahelyen leradírozták a helyi politika térképéről a Híd párt jelöltjeit. Plusz Somorján is egyeduralkodók maradtak.

Mi lehet ennek az országos fejlődéssel homlokegyenest ellentétes helyiérdekű Híd-kudarcnak az oka? Több is van:

Az egyik a választók passzivitása, amelynek okai ragozva vannak fentebb. Amire jónéhány lapáttal rátett a Híd somorjai és dunaszerdahelyi „illetékeseinek” érthetetlen passzivitása.

Dunaszerdahelyen például tulajdonképpen sehol nem voltak jelen. Kivéve néhány sunnyogva meghirdetett belterjes rendezvényt, mínuszos közérdeklődéssel. Ugyanígy feltűnő volt, hogy a Híd jelöltjei sehol nem voltak képesek csapatként megnyilvánulni.

A párt által igencsak csendben támogatott polgármesterjelölt, Horváth Zoltán viselkedéséből pedig az jött le a virtuális nézőtérre, hogy tulajdonképpen szégyelli a Híd pártot, mint brandet.

Plusz ott volt objektív akadályként előtte, hogy nem tudott egy az egyben megmérkőzni a regnáló polgármesterrel. (Ott volt a pályán még egy zavarosban halászó, akarva-akaratlanul Hájos Zoltánt segítő harmadik jelölt, Hakszer Roland.) Végül pedig a kampány finisében mögé álló Híd-képviselőjelölteket és a függetleneket arra sem méltatta, hogy mintegy líderként, megjelenjen velük együtt a nyilvánosság előtt. Miközben neki volt a legkvalifikáltabb és legelegánsabb választási programja. Amit viszont lehetetlen volt prezentálni az alatt az alig több mint egy hónap alatt, amit a választási kampányára szánt.

Ami pedig a legalapvetőbb feltétele egy önkormányzati sikernek, a Híd konkrét és egységes programot nélkülöző jelöltjei közül szinte egyiknek sem sikerült személyesen kapcsolatba kerülnie potenciális választóival. Így azt is lehetetlen küldetés volt kommunikálni a választói bázis felé, hogy mit és miért csinált rosszul az MKP-s polgármester, Hájos és feltétlen hívei. Nevezetesen csicskahada, érdekszövetségesei, vagyis az MKP-s képviselők. Ahogy az sem juthatott el a választókhoz, hogy ők a Híd színeiben hogyan lesznek képesek egy merőben más magatartást tanúsítani, ha lehetőséget kapnak tőlük. Röviden mindez azt jelenti, hogy

a Híd dunaszerdahelyi kampánya egy fityinget nem ért!

Ellentétben az amúgy is helyzeti előnyben ringbe szálló MKP-s polgármester és a mögé fölsorakoztatott képviselőjelöltek kampányával. Amelyben ők évek óta katonás fegyelemmel összekovácsolt csapatként nyomultak a zsákmányért. Méghozzá minden fórumon!

A rájuk olyannyira jellemző suttogó piszkos propagandán kívül a Facebook-trollkodáson, csicskasajtón át a független médiumokig bezárólag.

Arról nem is beszélve, hogy rendelkezésükre állt az igencsak népes kampánystábként működő városháza egész apparátusa: a városi érdekeltségű cégek alkalmazottai az oktatási intézmények igazgatósága beosztottjaikkal együtt, a városi szociális otthonok lakói, a sleppbe tartozó közmunkások, konclesők, magáncégek, vállalkozások sok-sok munkavállalója. És mindezek rokonai, barátai, szomszédai stb. Hát hogyne lenne meg az a háromezer egynéhány száz szavazó, akik akkor is rájuk voksolnak, ha a szemük előtt lopják el tőlük a konyhára valót...

Mindent összevetve ezért megállapítható, hogy teljesen fölösleges mindkét pártelnöknek önelégülten nyomatnia, hogy egyik legyőzte a másikat, a másik meg az egyiket.

Főként azért nem, mert  a leválthatatlan mindenkori választókkal szemben ők és embereik bizony politikusként leválthatók! Most ez még egyelőre nem sikerült a választóknak, ám

kétségkívül jelzésértékű, hogy egyre inkább fogynak a feltétlen híveik. Azokon a helyeken meg nagyon is, ahol a pártkatonaság önérdekű háborúban áll.

Ideje lenne hát észhez térnie minden egyes szlovákiai magyar politikusnak. Tekintet nélkül arra, hogy MKP-sok vagy épp a Híd pártban nyüzsögnek. Merthogy előbb-utóbb igen nagy eltaknyolás lesz a nóta vége. Első nekifutásként akár jövőre, az EP-választásokon, majd a 2020-ban esedékes parlamenti megmérettetésen...