Ifjabb Lomnici Szerb Antalt nemolvas, pénzért

Széky János | 2020. július 7. - 14:21 | Vélemény

Szerb Antal apám önképzőköri tanárelnöke volt a Vas utcai kereskedelmi iskolában, úgyhogy a családban kezdettől kultusz övezte. Ott is volt a könyvespolcon a Magyar irodalomtörténet (Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1934, nem tudom, hányadik kiadás: 1940) és A világirodalom története (Révai, Budapest, 1942), óriási szerencsémre, amikor a hatvanas-hetvenes években felső tagozatra, majd gimnáziumba jártam. Többet olvastam, mint a tankönyveket, és többet is tanultam belőlük.

Ifjabb Lomnici Szerb Antalt nemolvas, pénzért

Őszintén szólva rosszul is esett, hogy a kamasznak is élvezhetően pengeokos, izgalmasan író, hol áhítatos, hol gunyoros Szerb Antal helyett annak a kenetes marxizáló dögletnek az olvasását várták el tőlem, amit a jobb tankönyvírók szerintem maguk is szégyelltek.

De arról szó nem volt, hogy Szerb Antal összefoglalásait „ajánlották” volna, mint ifjabb Lomnici Zoltánnak, saját állítása szerint, amikor gimnáziumba járt a kilencvenes évek közepétől. Azt mondja a Századvég Alapítvány alkotmányjogászként reklámozott szakértője, a 2013-ban végleg megszűnt SZDSZ (!) oktatáspolitikáját szidván 2020 júniusában (a 8. perc körül):

"Az irodalomban is, azt hiszem, hogy nagyobb hangsúlyt kapott az egyetemes irodalom, a nemzetközi irodalom sok esetben, mint például a hazai. Kedvenc példám, hogy Szerb Antal világirodalmi kötete az többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája. Számomra ez is szembeötlő volt már gimnazista koromban. És ez volt az ajánlott irodalom az irodalomórákhoz."

Nem tudom, ifjabb Lomnici milyen kiadásban nemolvasta Szerb Antalt. Tény, hogy nálam a Magyar irodalomtörténet két kötete összesen öt centi vastag, a világirodalom-történet három kötete összesen tíz; a kétszeres végül is nevezhető többszörösnek. Most elkezdhetnék tovább humorizálni azon, hogy ez mekkora hülyeség, a világirodalom folyóméterben biztosan sokszorosan nagyobb a magyarnál, de lusta természetű vagyok, és nincs is értelme: öreg hiba, ha már magyarázni kell a poént.

Amúgy ifjabb Lomnici hazudik is: Szerb Antal – a hagyományoknak megfelelően – nem szerepelt az 1995–97-es Nemzeti Alaptantervben, csak a 2012-esbe került be az értekező próza példájaként, Pázmány Péter, Németh László, Szabó Dezső és mások mellett, akkor pedig nem szadis volt a miniszter. Ha ekkor vagy korábban, amikor az SZDSZ még nem is létezett, egy-egy magyartanár (sajnos, nem az enyém) ajánlotta Szerb Antalt, az csak magánkezdeményezés lehetett.

Ami a valóságos arányokat illeti, legalább a hetvenes évek vége óta, az akkori hazafias, népfrontos kultúrpolitikának köszönhetően húsz kötelező érettségi tételből rendszeresen tizenhét-tizennyolc magyar témájú.

De nem is az a lényeg, hogy ifjabb Lomnici röhejesen debil szöveget nyom. Nem is az, hogy hazudik. Igazából még az sem, hogy ott folytatja Szerb Antal leliberálisozását és lekozmopolitázását, ahol a nyilasok abbahagyták (kényszerből, miután megölték). Ezekről ifjabb Lomnici valószínűleg nem tud.

Hanem az a lényeg, hogy ifjabb Lomnicinak pontosan ez a dolga, ezért fizetik busásan az adófizetők pénzéből, és ahhoz, hogy finanszírozzák, ilyeneket kell mondania.

A híveknek folyamatosan szállítani kell a gonosz és hetvenöt-nyolcvan éve kompromittált debilségeket, nehogy lelankadjanak, az ellenzékkel pedig ajánlatos folyamatosan közölni, hogy teljesen hiába ugrál, mostantól így lesz – Szerb Antal ellenségei a jó magyarok, a kormány bérencei azt hazudnak, amit akarnak, a debilség: értelem, a gonoszság: tisztesség. Van kérdés, nincs kérdés, haza lehet menni.

Címkék: Szerb Antal