Igorunk, aki mindenhez is ért...
Mindjárt az elején szólok, ha nem figyelek, hajlamos vagyok azt hinni, hogy sokmindenhez értek én is. Olyasmi azonban legesendőbb állapotjaimban sem jutott még eszembe, hogy mindenhez is…
Egyszerű sajtómunkás vagyok, akinek semmi más célja nincs, csak annyi, hogy a lehető legtöbb információval lássa el az embereket.
Ennyit azoknak, akik a népbutítás áldozataiként, avagy merő ostobaság okán azt szokták az éterbe köpködni, hogy a média célja csupán a pánikkeltés.
Igen, létezik több ilyen sajtóterméknek álcázott izé is, de ezeknek semmi közük a sajtóhoz....
Tudni kell tehát a következőt: A Paraméterre kizárólag hivatalos hírügynökségi forrásokból kerülnek fel hírek, illetve saját szerkesztőink által regisztrált és több forrásból ellenőrzött tudosításokkal operálunk. Meg helyenként véleményezünk ezt azt, ami tulajdonképpen magánügy. Hogy miért, azt méltatlan lenne itt magyaráznom, olyan, mint gyöngyöt hinteni disznók elé…
Akik tehát akár az időjárás miatt is hajlamosak a rovásunkra picsogni, azokkal nincs dolgunk. Azok sem érdekelnek, akik idomított utálatból kattintanak ránk és zsigerből ürítik jelképes testnedveiket jelképes küszöbünkre. Cipő legendás dala nekik szól...
De nem is az óránként „faszopással” hadonászó másodlagos analfabétákról, sunyi bunkókról, az elmagányosodott trollokról akartam szólni itt. Ők, a fontosjózsik, okostónik, íkúbajnokok és egyéb agyhalottak ugyanis önmagukon kívül legfeljebb a háziállataikra jelenthetnek veszélyt.
Aki az efféle zacctól sokkal, de sokkal fontosabb, azt az embert Szlovákiában úgy hívják, Igor Matovič.
Ám egyáltalán nem azért, mert annak idején megfellebezhetetlen és mindenhez is értő tótumfaktumként pottyantották ki a világra. Csak azért, mert minden egyes megnyilvánulása, akár félmondatai is, szóval általában a viselkedése, emberek tömegeinek befolyásolhatja és befolyásolja is a mindennapi életét. Ő ugyanis a kormány minisztereinek elnöke. Ő az az egyén, akinek emberek tömegei delegáltak hatalmat a pár hete lebonyolított választásokon. Ami ugyebár önmagában sem piskóta!
Konkrétan arról van szó, ha esetleg valaki még mindig nem értené, hogy Igor Matovič most már egyáltalán nem viselkedhet úgy, mint egy magamutogató bohóc! Egy fontosjózsi, okostóni, íkúbajnok és egyéb agyhalott! Egy ripacs!
Magyarán, nem tolhatja le a gatyáját most már sehol, mint ahogy azt az előtte regnáló miniszterelnökök előtt cselekedte volt akárhányszor ellenzékiként. Csak azért, hogy megtapsolja a cirkuszi kulissza...
A közönség ugyanis most már nem az ingyencirkuszban akar lelkesedni, hanem felelős hatalmi pozíciójában szeretné megtapasztalni az általa oda delegált férfiú kvalitásait. És nem csak azért, mert rendkívüli helyzetbe csöppent és vírusfenyegetett, hanem azért, mert az emberek tömegeivel, a közönséggel sikerült elhitetnie, hogy vannak kvalitásai. Azaz benne van az a plusz faktor, ami politikusi, de leginkább emberi minőséget feltételez.
Nem akármilyen felelősség terheli tehát Igorunkat, ez tény. Mióta az ország minisztereinek elnöke lett, most már nem egy szimpla lőtéren lövöldöz az élettelen tercsekre, illetve politikai hullákra, hanem naponta többször döntéshelyzetbe kerülve hús-vér emberek százezreinek sorsát határozza meg minden egyes gesztusa.
Tudnia illik, hogy az államférfit az különbözteti meg az olcsó ripacstól, hogy előbbi, mármint egy államférfi, a ripaccsal ellentétben tisztában van azzal, hogy nem tud mindent jobban, mint mások, csak azért, mert hisz önmagában, önmaga tévedhetetlenségében.
Egyelőre ennyi. Ha valaki akadna, aki nem érti, hogy miről szól ez a poszt, akkor figyelmébe ajánlom ezt ITT.
