1
Középpen János fehér autója
Megosztás
Bár jogerős bírósági ítélet is kimondta, hogy a mátyusföldi Danter János története nem állja ki az igazság próbáját, a körülmények alapján még akár el is képzelhető, hogy valójában nem ő hibázott, hanem csalás áldozata lett. Hogyan jutott el odáig a 40-es éveiben járó férfi, hogy egy angliai koccanást követően végül több mint 30 ezer eurót kelljen kifizetnie kártérítés és perköltség gyanánt? Az ő történetét mutatjuk be.
Az igazi luxus
„Akartam egy lakást, meg világot látni”
– így indokolta meg János, mikor arról kérdeztem, miért döntött úgy, hogy a 2006-ban itthagyja az országot. Angliába költözött, ahol eleinte gyári munkásként dolgozott, majd később fuvarozni kezdett. A szerény körülmények ellenére – amelyek ebben az esetben egy egyszobás lakást jelentett számára – elégedett volt.
„Nekem az a luxus, ha van egy nyugodt életem, van megtakarításom. Akkor is az volt meg most is ez a célom.”
János céltudatosságát mi sem jelezte akkor jobban, minthogy sikerült egy elég szép összeget összespórolnia. Talán még egy új autóra is tellett volna a megtakarított pénzből, ám erre egy cseppet sem volt szüksége.
„Még a kiköltözésem előtt sikerült vennem 39 ezer szlovák koronáért egy fehér Daewoo-t. Talán a születésnapomra vásároltam meg. Később sikerült is áthoznom Angliába.”
János azt állítja az autóval soha semmilyen balesetet nem okozott, soha senki sem sérült meg az utasterében, amíg ő fogta a kormányt. A biztosítását is rendszeresen fizette, és úgy emlékszik vissza, hogy akkoriban ez bizony nem volt olcsó mulatság.
Az autók nem sérültek meg, csak az emberek
2007. április 4-én éppen szerda volt. Andrew Vernon az angliai Luton városának egyik forgalmas utcájában vezetett. Az utastérben Andrew testvére, Debbie és annak barátnője, Anna tartózkodtak. A kisváros egyik körforgalmához érve egy máig ismeretlen sofőr áttért a sávjukba. Andrew gyors reflexeinek hála még időben lefékelt, így sikerült elkerülnie a frontális ütközést. Ám egy kisebb baleset még így is történt. A mögöttük lévő autó sofőrje szintén a padlóig nyomta a féket, csakhogy a reakciója egy hajszálnyival lassabb volt, aminek az lett a következménye, hogy az előtte lévő járműbe csapódott. Andrew ekkor kiszállt az autójából. A mögötte lévő ezüstszínű jármű az ütközést követően megrongálódott, sőt, valamiféle folyadék is csordogált belőle. Andrew úgy látta helyesnek, ha nem értesíti a rendőrséget, helyette elkérte a másik sofőr adatait. Az ezüstszínű autó tulajdonosa lediktálta a címét és a telefonszámát, majd átnyújtott neki egy dokumentumot, Andrew pedig szépen jegyzetelni kezdett.
Az ügy későbbi vizsgálata során soha nem derült ki, hogy ki volt a szemből szabálytalanul érkező sofőr, aki miatt tulajdonképpen az egész baleset történt.
Míg Andrew az adatokat írta fel, Anna az autóban maradt, sőt, hátra sem nézett. Andrew testvére, Debbie viszont nemcsak az autó ezüst színére emlékezett, hanem később azt is fel tudta idézni, hogy egy szlovák rendszámról volt szó. Elmondása szerint az autókon nem keletkezett semmilyen sérülés, a másik sofőrről pedig csak annyi tudott, amennyit Andrew papírra vetett.
A résztvevők karcolások nélkül hagyták el a baleset helyszínét, ám másnap Debbie és Anna nyak- és vállfájdalmakkal ébredtek. Mindketten még aznap felkeresték háziorvosukat.
Később pedig egy ügyvédet is felfogadtak, akit megkértek, hogy hajtsa be a fájdalomdíjat János biztosítójától.
Némi adminisztrációs bonyodalom után a biztosító ki is fizette a kért összeget. A két nő átszámítva összesen 14.592,92 eurót kapott.
Később a biztosító Jánost is felkereste egy levélben, 11.678,32 eurós összeg megfizetésére kötelezte a férfit. Az ok egyszerű: János nem jelentette be, hogy balesetet okozott, így a fájdalomdíj nagy részét neki kell állnia.
A férfi azonban a mai napig állítja:
Nem okozott semmiféle balesetet, sőt, szerinte erősen kérdéses, hogy a baleset valaha is megtörtént volna.
Ellentmondásos baleset
Az előző bekezdésben történteket a jogerős bíróság ítéletből szemléztük, ezek mind Andrew és Debbie, illetve Anna tanúvallomásain alapszanak.
János később visszatért Szlovákiába, ahol megtapasztalhatta, hogyan működik az igazságszolgáltatás. A biztosítója beperelte őt, hogy behajtsa rajta a majdnem 12 ezer eurós összeget. Az ügyet a Galántai Járásbíróságon kezdték el tárgyalni még 2011-ben.
Bár az angliai rendőrség nem vizsgálta az említett balesetet, továbbá térfigyelő kamera sem rögzítette az incidenst, ráadásul a balesetben résztvevő járműveket sem ellenőrizték le utólag, a biztosító mégis úgy vélte, egyértelmű bizonyítékok vannak azt illetően, hogy János okozta a balesetet.
A férfi ezzel szemben a pereskedés során azt állította, hogy a balesetet nem ő okozta, sőt, ott sem volt mikor megtörtént az egész, ha megtörtént egyáltalán.
János a tárgyalás során az alapvető bizonyítékok hiányára és a három tanú vallomásaiban található ellentmondásokra próbált rámutatni.
Egyrészt ott van az autó színe. Andrew és Debbie is azt állították, hogy egy ezüst színű autó hajtott beléjük. Jánosnak viszont – ahogyan az a címlapfotón is látszik – fehér autója van. Ezt alátámasztotta hivatalos dokumentumokkal is.
Másodszor a rendszám sem stimmelt teljesen. Míg a férfi autójának rendszáma 183 BL, addig Andrew 183 BC-t írt fel. János gyanúsnak is tartotta, hogy ha rosszul volt felírva a jármű legfontosabb adata, mégis hogyan sikerült rátalálni annak tulajdonosára. Közben az egyik tanú – Debbie – arra is vissza tudott emlékezni, hogy szlovák rendszámot látott.
„Arra rosszul emlékszik, hogy milyen volt az autó színe, de azt meg pontosan tudja, hogy szlovák rendszámot látott. Szerintem ez nevetséges. De még ha helyesen is emlékszik vissza, mit bizonyít ez? Hogy lehet hogy ezeknek az embereknek semmivel sem kell alátámasztania a beszámolójukat, míg egy szlovák állampolgárnak a hivatalos iratait,- amivel bizonyítani tudja, hogy ilyen gépjárművel soha nem rendelkezett – semmibe veszik”
– kommentálta portálunknak János ezt az ellentmondást.
Szintén ellentmondásos körülmény, hogy a két testvér két külön történettel állt elő a járművek állapotát illetően. Míg Andrew súlyos megrongálódásokat látott a férfi autóján, Debbie semmilyen meghibásodást nem vett észre.
A harmadik tanú, Anna pedig nem tudott visszaemlékezni szinte semmire, hiszen az autóból ki sem szállt, sőt, még csak hátra sem fordult. János szerint egyáltalán nem hihető, hogy egy kocsi balesetet szenved, és utasa ezután még csak ki sem néz az ablakon.
Ráadásul az Andrew által feljegyzett telefonszámmal is gondok akadtak, az nemcsak, hogy nem Jánosé volt, de sosem létezett.
Bár a férfi mindezen ellenmondásokat a bíróságnak is jelezte, ám az végül a biztosítónak adott igazat.
A bíró szerint a baleset és a tanúk kihallgatása között jó pár év telt el, így egyes részletek jogosan lehetnek számukra homályosak. A fehér könnyen összekeverhető az ezüst színnel, a rendszám felírásába pedig egyetlen betűnyi hiba bőven belefér. Ilyen és ehhez hasonló indokok szerepelnek a Galántai Járásbíróág ítéletében, aminek kapcsán János végül fellebbezett.
Az ügyet a Nagyszombati Kerületi Bíróság vette át, ám ott is ugyanazzal az eredménnyel zárult a tárgyalás: a baleset megtörtént, a férfinak pedig fizetnie kell. Egy másik ügyvéddel a Legfelsőbb Bíróságon is próbálkozott, később mikor itt is elutasították a fellebbezését, az Alkotmánybíróságig vitte az ügyet. Szintén sikertelenül.
Végül a legfelsőbb uniós igazságszolgáltatási szervhez, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely megállapította, hogy Jánost semmilyen igazsgtalanság nem érte.
30 ezer eurós mínusz
Az ítélet közben jogerőre emelkedett, a több mint 11 ezer eurót kamatostul kérte a biztosító, ráadásul a perköltségek megfizetése sem volt egy olcsó mulatság. A vesztes per több mint 30 ezer eurójába került Jánosnak.
A férfi még 2023-ban is határozottan állítja: nem okozott semmiféle balesetet, ő tulajdonképpen az áldozata az egész eseménysorozatnak.
Adminisztrációs hiba, biztosítási csalás, adatlopás, vagy csak egy sima rosszakaró – János elmondása szerint a mai napig nem talált egyértelmű magyarázatot arra, mi történhetett. Később próbált utánajárni, hogy esetleg nem vált-e biztosítási csalás áldozatává – amely akkortájt Angliában, de Európa-szerte is valóban nagyon “divatos” volt -, a sajtó egy csomó hasonló ügyet meg is szellőztetett (ITT és ITT). Ám százszázalékos bizonyossággal a férfi sosem merte kijelenteni, hogy esetében is ilyen csalás történhetett. Bár igaz, hogy amíg Angliában eleinte munkásszállón lakott, valaki akár vissza is élhetett a könnyen hozzáférhető adataival.
Szerencsére sem ingatlant, sem egyéb tulajdonát nem kellett eladnia, bár megtakarításainak jelentős részét egyik napról a másikra felemésztette a kártérítés kifizetése.
„Megsemmisítő érzés amikor mondvacsinált, komolytalan indokokra hivatkozva sok éves megtakarításaidat veszik el. Egyszerűen tehetetlen vagy”
Elmondása szerint most már nagyrészt sikerült kihevernie a pereskedést, van egy jó munkája, de még mindig nem tett pontot az eset végére.
“Azért tartom szükségesnek felemelni a szavamat, mert sem a vádak, sem pedig az ellenem eljárók érvelései nem állják ki a valóság próbáját. Adósok a tisztességes magyarázattal. Ilyen gátlástalanság egy civilizált országban nem engedhető meg. Ennek csak akkor lesz vége, ha már megtettem mindent”
– mondja Danter János.
Az őt elmarasztaló jogerős ítélet fő tanulsága: nagyon sok pénzbe kerülhet még egy teljesen jelentéktelen közúti koccanás is, ha arról nem értesül időben az illetékes biztosító.
(Poroknovec Erik)