1
Fotók: a szerzők
Megosztás
Milyen módszerrel tanítják a szlovák nyelvet a csallóközi alapiskolák alsó tagozataiban? Államnyelvként vagy idegen nyelvként? Mennyiben térnek el a hivatalos tantervtől a pedagógusok? Milyen a tankönyv a pedagógusok szerint, és hogy zajlik egy tanítási óra? Ennek próbáltunk utánajárni a dunaszerdahelyi járásbeli iskolai körképünkben.
A dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskolában Kiss Anasztáziát, az alsó tagozat igazgatóhelyettesét kérdeztük.
„A szlovák nyelvet olyan módszerrel tanítjuk, mint az idegen nyelveket, mivel az itteni gyerekek magyar családból, közegből érkeznek. Bár vannak, akik szlovák óvodába jártak, s néhány szót már ismernek, ez a tudás azonban még nem elegendő ahhoz, hogy anyanyelvként tanulják a szlovákot”
– állítja.
Játékosság, sikerélmény mindenekelőtt
Emlékeztetett, hogy a tanév elején a módszertani közösségük által szervezett tantárgybizottsági gyűlés egyik fontos témája minden alkalommal a szlovák nyelv oktatása. Egységes irányelvet követnek, azonban a tanítás módszere az adott pedagógustól függ. „Első osztályban a játékos tanulást helyezzük előtérbe. Sokat énekelünk, s interaktív tanórákat tartunk. A legelső szlovák óra mindig az ismerkedésről szól, ekkor tanuljuk meg az alapvető kérdéseket, válaszokat, majd következnek a számok, a színek, tehát fokozatosan építjük a tudásukat. Hasznosnak tartom a mondókákat és a verseket is, ugyanis ezekkel tudjuk leginkább gyarapítani a kicsik szókincsét, de csakis az órán, játék közben, nem pedig otthon bemagolva” – tette hozzá.
A szintén dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskolában a módszertani vezető, Bíró Kornélia véleménye szerint a szlovák szakos tanárok nagyon nehéz helyzetben vannak. „Tudjuk, hogy az a módszer, amellyel tanítani kell, nem a legsikeresebb. Elég sokat beszélünk arról, hogy idegen nyelvként kellene tanítani, akárcsak az angolt vagy a németet. Iskolánkban plusz órákat, köröket adunk a gyermekeknek, ahol kifejezetten a kommunikációt tudják gyakorolni. A tapasztalat ugyanis az, hogy
a passzív tudásuk megvan, azonban nem merik alkalmazni azt, mert attól tartanak, hogy rosszul mondanak valamit”
– fogalmazott.
Úgy vélekedett, rögtön az első osztályban arra kell törekednie a pedagógusnak, hogy megszerettesse a szlovákot a kicsikkel, a játékos módszereket pedig még a felső tagozat ötödik, hatodik osztályában is alkalmazni kellene.
Hasonlóképp vélekedett a szlovák nyelv idegen nyelvként történő oktatásáról Várady Zsuzsanna, aki szerint a jelenleg használatos Ypsilon tankönyv már sokkal jobb, mint az előzőek voltak, ámde még mindig anyanyelvként kezeli a szlovákot. „Az előzőekben nagyon sokat kellett magolni, nem volt idő az ismétlésre, s ezért nem is szerették a gyerekek. Most azonban a többség szereti” – tette hozzá.
Horváth Szilvia tanárnő elmondta, hogy az Ypsilon az alapoktól kezdi a tananyagot, s jobban hajaz a konverzációra is. „Első félévben főként a szókincs fejlesztése a cél, majd utána következnek a nagyon rövidke mondatok, illetve lehetőséget ad a már említett játékosságra.
Abban, hogy megszerettessük a nyelvet, kulcsfontosságú a sikerélmény. Minél több sikert ér el a kicsi, annál szívesebben fog tanulni”
– fogalmazott.
A pedagógusok egyetértettek abban, hogy a nehezen értelmezhető versekkel nem szabad terhelni a diákokat. Elmondásuk szerint csak olyan verset memorizálnak, ami könnyen kimondható, érthető, s hasznos a kicsiknek, s ezek megtanulására is mindig elegendő időt adnak.
Szlovák = idegen nyelv
Tejfalun, a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába 67 gyerek jár. Cvedler Rozália, a gyerekek kedvenc Rózsi nénije tanítja a nebulóknak a szlovák nyelvet elsőtől egészen az ötödik osztályig. „Úgy gondolom, hogy a magyar gyerekek számára a szlovák az idegen nyelv. Éppúgy, mint az angol nyelv is. A tantervet azonban amelyet az iskolák számára előírnak, be kell tartani” – szögezte le.
Rozália a konverzációra fekteti a hangsúlyt a tanítási órák alatt.
„Személy szerint igyekszem nagyon sokat kommunikálni a gyerekekkel, hiszen egy idegen nyelv tanítása szerintem a konverzáción alapul, nem azon, hogy bemagoljanak egy szöveget”
– húzta alá.
A tanítónő nem várja el, hogy a diákok kívülről fújják a verseket, helyette közösen elolvassák, lefordítják azokat, hogy értsék a gyerekek, miről olvasnak. Ezt követően a saját szavaikkal foglalják össze a vers tartalmát.
A gyerekek Rózsi nénihez pedig csak szlovákul szólnak, még a szünetekben is. Rozália elmondása szerint nagyon fontos, hogy egy könyvben sok kép legyen, hogy arról aztán az órán beszélgetni tudjanak.
Szlovákul már a suli előtt
Az általános iskolai oktatást azonban megelőzi egy úgynevezett felkészítő év is, amit már az óvodában kezdenek a gyerekek. A Tejfalui Alapiskola igazgatónője, Baráth Hajnalka heti egyszer átjár az utolsó éves óvodásokhoz és szlovák nyelvórát tart nekik. Mindezt azért, hogy a gyerekeknek legyen egy kicsi szlovák nyelvi alapjuk, amivel aztán könnyebben indulnak az alapiskolában.
Hlivák Erzsébet, a Sárosfai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatónője szerint is sokkal egyszerűbb, ha az elsős gyereknek van már egy pici szlovák nyelvi alapja. Sárosfán az óvodában két nyelven folyik az oktatás, így ott, az egyik gyerek a másiktól tanul.
Az alapiskolába azonban mindössze 13 gyerek jár, ezért az osztályoknak gyakran összevontan tartják az órákat. Erzsébet szintén azon a véleményen van, mint a korábban megszólaltatott pedagógusok, hogy a szlovák nyelvet nem államnyelvként, hanem idegen nyelvként kéne tanítani.
„Ebben a régióban a szlovák nyelvvel a gyerek első osztályban találkozik. Ha úgy kívánják, hogy államnyelvként tanítsuk, akkor viszont kell az, hogy legyenek alapok. Ebben a régióban viszont kevés gyerek ismeri a szlovák nyelvet”
– fűzte hozzá.
Sok múlik a pedagóguson
Erzsébet szerint a pedagógus keze meg van kötve. „A pedagógus a tantervtől függ. Minden le van írva, csak épp módszertan nincs hozzá.
A pedagóguson múlik, hogyan tanítja meg a gyerekkel az előírt tananyagot”
– állítja.
Az alsó tagozaton a gyerekek itt is az Ypsilon nevű tankönyvekből tanulnak, ez azonban kevés ahhoz, hogy elsajátítsák a nyelvet. „A legfontosabb, hogy felkeltsem az érdeklődést a nyelv iránt, és az, hogy az órán felkészült legyek!” – mondta el Hlivák Erzsébet, aki az összevont osztályokban egy összetett, komplexebb tervvel, könyvekkel, játékokkal, saját feladatlapokkal készül az órákra is.
A hegyétei "belső" tankönyv oldalai
Hegyétén, a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában az igazgató, Varga Róbert nyilatkozott portálunknak. „Igaz, hogy itt élünk Szlovákiában, de számunkra a szlovák akkor is idegen nyelv, ezért úgy is oktatjuk” – szögezte le.
Kifejtette, hogy az Ypsilon mellett a Skabela-Bóna tankönyvet, valamint internetes anyagokat is felhasználnak. „Amit át kell venni év végéig, azt teljesítjük, azonban a módszert mi magunk választjuk ki. Igyekszünk minél interaktívabb, játékosabb órákat tartani, alkalmazunk CD-ket, képkártyákat, másodikban pedig már előkerülnek a szókártyák is, valamint egy gyermekek számára kifejlesztett társasjátékkal színesítjük a tanulást. Versek tekintetében csak azt tanítjuk meg a gyerekeknek, ami hasznos, s tetszik nekik. Az első órákon a bemutatkozással, a családi adatokkal kezdünk” – mondta.
Az igazgatótól azt is megtudtuk, hogy
van egy belsőleg készített könyvük, amelyben összegyűjtötték, hogy mit hogyan tanítanak, s a könyv által a szülőnek is könnyebb tanulni a gyerkőccel, mivel látja, hogy pontosan mit kell tudni.
Somorján ötéves kísérleti projekt indult
A Somorjai Corvin Mátyás Alapiskolában szeptemberben egy ötéves projekt indult a szlovák nyelv oktatására. A kísérleti oktatásba a somorjai mellett a nagymegyeri és a bátorkeszi alapiskolák kapcsolódtak be. Ez azt jelenti, hogy az első és az ötödik évfolyamban már új módszertan alapján tanítják a szlovák nyelvet. A pedagógusok ehhez megkapják a módszertani eszközöket, azaz a segédanyagokat, ami alapján dolgoznak. A projekt alatt az összes évfolyam fokozatosan bekapcsolódik, majd az iskolába minden év szeptemberében és a következő év júniusában szintfelmérő tesztekkel vizsgálják a módszer hatékonyságát.
A Corvin Mátyás Alapiskola pedagógusai emellett úgy vélik, az a legfontosabb, hogyan áll a pedagógus a gyerekekhez és a tantervhez. Az iskola alsó tagozatára jelenleg 250-260 diák jár, és összesen hét tanárnő tanítja az alsó tagozatosokat a szlovák nyelvre. Véleményük szerint az a legfontosabb, hogy beszélni tudjanak a gyerekek, így nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásban a szókincsfejlesztésre. Továbbá ők is sokszor a játékos oldaláról próbálják megfogni a nyelvoktatást, hiszen csak így lehet elérni, hogy legalább feleannyira szeressék a szlovák nyelvet a nebulók, mint az angolt.
Az egyes iskolák megszólított pedagógusai tudják, hogy a gyerekek az angol nyelvet preferálják, ennek ellenére mindegyikőjük azt kívánja elérni, hogy a kis diákok megszeressék az állam nyelvét, hiszen az csak a hasznukra válik a későbbiekben (mindamellett, hogy kötelező).
Az viszont tény és való, hogy nemcsak a pedagóguson múlik az, hogy a gyerek megszeresse az állam nyelvét. Ugyanannyira fontos az is, hogy a szülőtől otthon mit lát. Hiszen ha a gyerek csak azt hallja, hogy a szülő átkozza a szlovák nyelvet, vagy éppenséggel nem is beszéli azt, akkor előbb-utóbb keserű szájízzel fog beülni az iskolapadba.
(db/szc/szt/para)