Illúziók kora, Felvidék

A fiúk (és lányok) azért nem lelkesedtek különösebben a kiadványért, mert a szerző (Beke Nagy András) az esszéinterjúkban kimondatott néhány olyan dolgot az interjúalanyokkal, amit a mi embereink akkor öklendezve sem tudtak kimondani.

Ilyen volt többek között az autonómia nevű szó is. Mostanában már ki-ki mondják; nem komolyan, persze, csak úgy, ahogy azt a tájban élő magyar népek hallani szeretik. Kimondják, a szív megremeg, újvarratú zászlónk leng Krasznahorka várfokán.

Erről jut az eszembe: aki kitalálta a Felvidéki Magyar Zászlót, annak véletlenül sem jutott az eszébe, hogy balgasága egyben Trianon elismerését is jelenti ebben a provinciában?

Mindegy. Nem is erről akartam írni, hanem a katalánokról. Azokról a katalánokról, akik most jelentős lépést tettek egy új ország létrehozásának irányába. Szeparatisták.

Borsot törtek a spanyolok orra alá és szándékaik annyira alantasak, hogy a közeljövőben még számos alkalommal törik majd a borsot. Mérget vennék rá, hogy nem ismerték a mi egyik nagy politikusunknak vonatkozó aranymondását, miszerint jobb, ha figyelembe veszszük a többségi nemzet érzékenységét. Igaz, hogy a kisebbségi szobrok avatásánál meg azt mondta, hogy: „Csak akkor történtek nagy dolgok…”

Visszatérve a katalánokhoz, ők úgy csinálták a dolgot, hogy kitaláltak valamit, s amit kitaláltak, az mögé következetesen odaálltak. Egyre többen. Mert ők fordítva értelmezték a mi nagy politikusunk aranymondását: úgy, hogy a többségi nemzet vegye figyelembe az ő érzékenységüket. Ami valójában humánus gesztus lenne.

Nem lesz az, mert a spanyolok majd kibúvókat keresnek, aztán meg, ha a baszkok is beszólnak, akkor a francia nemzet a spanyol nemzet segítségére siet.

Ha most visszatérünk a mi provinciánkba, a katalánok kapcsán meg kell említenünk a kisiskolákért civilek által szervezett civil nagygyűlést. A civil nagygyűlésen a két pártelnök összeakasztotta a bajuszát, mondván az egyik: parlamentből tudunk segíteni, mondván a másik: kormányból tudunk segíteni. Ezt mondta a két civil pártelnök civilül, miközben mindketten az autonómiát szorgalmazták. Minő kép-és fogalomzavar ez barátaim!

A katalánok és a baszk szeparatisták kapcsán megjegyezném, hogy a jelenleg Szlovákiában hatályos, a községekről szóló törvény kimondja, hogy az elöljáróság általános érvényű rendelkezése alapján a község helyi népszavazást írhat ki – különböző dolgokról, amire igennel vagy nemmel válaszolhat a polgár. Bármilyen ostoba legyen is a kérdés, a válasz: igen, nem.

Minden népszavazás eredménye egy dokumentum. Sok kicsi dokumentum összefűzve egy nagy dokumentum. Nem sugallok semmit, csak úgy mondom. Ingyen. Így a választások előtt jól jöhet akármelyik civil pártnak.