"Ilyen többé nem fordulhat elő" - Interjú Sólymos László környezetvédelmi miniszterrel

A lexek korszakát éljük, és a legismertebbek így vagy úgy, de összefüggnek Dunaszerdahellyel: a Csallóközről, meg hát a DAC-ról elnevezett törvény is. És ha már így adódott, akkor úgy van rendjén, ha az ember karakánul bevallja, hogy hibázott. Mert Murphy törvénye sem alszik. A másik oldalon meg felturbózódtak a környezetvédelmi ügyek, melyek végső soron a közjót növelik, akár úgy is, hogy az  állam a rosszfiú bőrébe búj. Régióink meg a növekvő támogatásoknak köszönhetően lassan kezdik levetkőzni a mostohagyerek szerepet, hasonlóan ahhoz az evolúciós tendenciához, ahogy a kígyóuborka is levedli műanyag csomagolását. 

"Ilyen többé nem fordulhat elő" - Interjú Sólymos László környezetvédelmi miniszterrel
Sólymos László (Fotók: Paraméter)

Interjú Sólymos László környezetvédelmi miniszterrel, a Híd alelnökével.


A beszélgetésből - amely április 11-én készült, azelőtt, hogy az államfő megvétózta az állami jelképekről szóló törvénymódosítást - többek között kiderül:

• A "himnusztörvénnyel" a Híd "elcsúszott", ezt be kell ismerni, és orvosolni kell a helyzetet.

• A vízvédelemre szánt 65 millió legnagyobb részét a Csallóközben fektetnék be.

• Törvénnyel teszik kötelezővé a szennyvízcsatornára történő rácsatlakozást.

• Heteken belül kiírják a közbeszerzést a bősi felvízcsatorna alatti, vízáteresztő alagutak átépítésére, amelyet alkalmassá tesznek a közúti forgalom lebonyolítására.

• Még ebben a választási időszakban elkezdődhet Vereknyén a pozsonyi Dimitrovka föld alatti hulladéklerakatának elszigetelése.

• Két év múlva teljesen betilthatják az üzletekben a műanyag szatyrokat.

• Jelenleg a PET-palackok 60 százalékat vagyunk képesek begyűjteni, a visszaváltható flakonok bevezetését követően ez az arány 90 százalékra növekedne.

• Szlovákia a régióban elsőként fogja betiltani az egyszer használatos műanyag termékeket.


Most olyan időket élünk, hogy ahelyett, hogy a környezetvédelmi szempontból fontos lex Csallóközzel foglalkoznánk, a beszélgetést a sokkal aktuálisabb lex DAC-cal kell indítanunk. Ugyanis március végén a szlovák törvényhozás - a hidas képviselők többségének támogatásával - elfogadta az állami jelképekről szóló – és a himnuszéneklést is érintő – jogszabályt, ami a közösségünkön belül kiverte a biztosítékot. Aztán egy darabig úgy tűnt, a hidasok belátták a helyzet komolyságát, ilyen értelemben is nyilatkoztak, de pár napja mintha megváltozott volna a "bűnbánó" hangnem: beindult a maszatolónak tűnő "félre lett értve" a paragrafus, meg a "tudtuk, miről szavazunk" értelmezés. Mi ez a megváltozott kommunikáció?

Én úgy gondolom, hogy hiba történt.

Nem vettük észre, hogy ez a törvény nem egyértelmű és hogy emiatt a későbbiekben probléma alakulhat ki. Tévedés történt, ezt karakánul be kell ismerni, ki kell mondani: elcsúsztunk.

A jogszabály félreérthető, annak több különböző értelmezése lehet, és ez a fő gond. Ezt nyíltan meg kell mondani. Ez így történt. Ami ennél fontosabb, hogy a kialakult helyzetet rendbe kell raknunk. Amint a törvény visszajön a parlamentbe, azt meg kell oldani. Lépések is történtek az államfő irányában, valamint a koalíciós partnerek is kifejezték a véleményüket, hogy orvosolni kell a helyzetet, és ezt a dolgot le kell zárni. Egy nagyon érzékeny szimbolikus kérdésben nem lehet ilyen félreértehtő törvényt elfogadni.

Ön szerint az is elképzelhető, hogy a kollégái azt sem tudták, miről szavaznak? Mert a Híd képviselőinek többsége elutasította az SaS-es Ondrej Dostál azon módosító indítványát is, ami felszámolta volna az összes "bajt" okozó,  kizáróralogosságot jelentő "csak" (iba) szót a jogszabály "más állam himnusza csak akkor hangzik el vagy kerül eléneklésre, ha jelen van az adott állam hivatalos küldöttsége" kitételében.

Ahogy mondtam, a pártbeli kollégáim nem tudatosították, miről szólt ez a dolog, nem vették észre a a hibát. Azt nem lehet megengedni, hogy egy rendelkezést így is lehet értelmezni, meg úgy is. Murphy szerint ha valami elromolhat, az el is romlik, tehát egyszer adódhat egy helyzet, hogy valahol ellenünk értelmeznék a törvényt. Ezért ezt rendbe kell rakni. Bízom benne, hogy ez sikerülni is fog. Legalábbis úgy állnak hozzá a partnereink is, oldjuk meg úgy a kérdést, hogy nyugodtan elénekelhesse az ember azt a himnuszt, ami a szívéhez közel áll és akkor, amikor éppen szeretné. 

Rekonstruálták a pártban, hogy pontosan mi is történt? Hogy például a parlamenti vita során, amikor sor került a Dostál-Tittel szópárbajra, akkor bent tartózkodtak-e a Híd politikusai az ülésteremben?

Nem tudom. Ezt a frakción belül kell tisztázni.

Egy biztos, ilyen többé nem fordulhat elő. Nem lehet, hogy ilyen dolgot nem veszünk észre.

De az, aki dolgozik, hibát is vét, hiszen senki sem tökéletes. Az ember hibázik, és ha már így alakul, azt helyre is kell hoznia. Fontos, hogy ne maradjon érvényben ilyen törvény. Pragmatikus szempontból az a lényeg, hogy meg legyen oldva a kérdés. És hogy ebből milyen konzekvenciát vonunk le, az egy másik kérdés.

Most azonban az államfőn áll vagy bukik, mi lesz az elfogadott törvénnyel.

Bármit is tesz Andrej Kiska úr, úgy vélem, több lehetőség adódik a helyzet rendezésére. És ez a lényeg, hogy megoldjuk ezt.

Nem egyszerű ilyen körülmények között ráfordulni a miniszterségének utolsó évére, mert hogy elkezdődött a választásokat megelőző esztendő. Ha most vonna mérleget, mit tart a tárca legnagyobb sikerének? Néhány pontban mit emelne ki?

Több ilyen dolog van, de ha csak párat emelhetnék ki, akkor a következőket mondanám: első helyre azt helyezném, hogy sikeresnek bizonyulunk a legnagyobb vízvédelmi területünk, a Csallóköz legfontosabb kincsének  megvédésében. Ezt a lex Csallóköznek nevezett törvény és a ráépülő támogatási rendszer, valamint a csatornahálózat kiépítése együttesen teszik lehetővé.

Aztán ide sorolnám a korábbi környezetkárosítások elhárítását - azaz a hulladéklerakatok felszámolását - is, hiszen ez is összefügg az előbbi kérdéskörrel.

És nem feledkezhetünk meg a másik nagy témáról, a műanyag termékek száműzéséről sem. Ez utóbbit illetően, úgy tűnik, Szlovákia az élen jár. Általánosságban pedig megjegyzem, a környezetvédelem kérdése más szintre emelkedett, komolyabb pozíciót tölt be, mint akár pár évvel ezelőtt. Aminek meg külön örülök, az az, hogy a témának sokkal nagyobb a társadalmi elfogadottsága, mint a megbízatási időszakom elején. Ez, nem mellesleg, egy globális trend, ami összefügg azzal is, hogy a klímaváltozást mindenki érzi a bőrén.

Másfél éve azt nyilatkozta a portálunknak, hogy azon munkálkodik, minél magasabb legyen a vízvédelemre irányítható összeg  Ki lehet pipálni ezt a vállalást?

Minden arra utal, hogy ez sikerült. Ami a vízvédelmi témát illeti, egészen komplex a történet. Sok mindent sikerült felturbózni, ami előtte lassabban ment. 

Az - államival részben kiegészített - európai uniós pénzekből mintegy 34 millió euró mehet vízvédelmi területek csatornahálózatának kiépítésére. Ezen kívül a Környezetvédelmi Alapból ebben az évben sikerült újabb 30 milliót szánni ugyanerre a célra, tehát most összesen vagy 65 millió euró áll rendelkezésre, aminek legnagyobb részét Csallóközre, azaz Szlovákia legnagyobb vízvédelmi területére lehet költeni.

Mindez az ismert pályázati rendszer alapján működik, ahol az önkormányzataink csatornahálózatának fejlesztésére, víztisztítóik építésére és bővítésére kérhetnek pénzt. 

Hol tart ez a folyamat? Melyik fázisban vagyunk jelenleg?

Az érdekelt települések projektjei elkészültek, most zajlik a közbeszerzési folyamat lefuttatása, a beruházások kivitelezésének versenyeztetése. Ezzel időt lehet nyerni, ellenkező esetben elhúzódna az egész folyamat. Nagy az érdeklődés, úgy tűnik, nem lesz gond befektetni ezt a nagy összeget. 

A legügyesebb önkormányzatok mikor juthatnak hozzá a forrásokhoz?

Az európai pénzeknél már kint vannak a pályázatok. Miután lezárulnak a közbeszerzések, a minisztérium azokat elbírálja, majd aláírjuk a szerződést és mehet is a beruházás. Ami a  Környezetvédelmi Alapot illeti, pár héten belül írjuk ki a pályázatokat. 

Korábban szó esett arról is, hogy a szennyvízhálózatra való kötelező rácsatlakozás kapcsán hasznos lenne bevonni a költségekhez hozzájáruló Vízgazdálkodási Vállalatot is. Ezzel mi a helyzet?

Elkészült egy új törvény, a vízvezetékrendszerről szóló jogszabály, ami éppen most van tárcaközi egyeztetésen. Ez a szabály azt tisztázná, miképpen lehet finanszírozni ezeket a rácsatlakozásokat. Ebben a jogszabályban rendeznénk, hogy az említett vállalat is valamilyen szinten beleszálljon a költségekbe. De azt el kell mondani, hogy nagy az ellenállás a részükről.

Aztán van itt egy másik szempont is. Aki már korábban csatlakozott a rendszerhez, tehát akik kifizették az ezzel járó költséget, azok jogosan azt érezhetnék, nem korrekt, ha a későbbiekben valakik támogatással tehetnék ugyanezt. Viszont valamit ki kell találni, hogy rákapcsolódjanak azok, akik eddig ezt nem tették meg. Ellenkező esetben nem érjük el a 75-80 százalékban meghatározott uniós célkitűzést.

Az EU azért ad pénzt a csatornahálózatra, hogy arra minél nagyobb arányban rákapcsolódjanak a háztartások. Ha nem teljesítjük a feltételeket, vissza kell fizetnünk a pénzt. Ezért kellett egy törvény, hogy rákényszerítsük az embereket a rákapcsolódásra.

Eddig ez a polgármesterek feladata volt, hogy erre rávegye a lakosokat. De ez a valós életben nem nagyon működött. Ha egy település vezetője azt akarta, hogy újra megválasszák, akkor nem volt érdekelt a szankcionálásban, a büntetésben. Most viszont az állam átvette ezt a rosszfiú szerepet. 

Nem tart attól, hogy ha az ön tárcája viszi el a balhét, akkor ez visszaüthet? Számol ennek hátrányaival? 

A jó megoldás ritkán lehet populista. Az ilyen megoldást megkívánja a közérdek, a természet és az egészségünk védelme.

Nem engedhetjük magunk alá a szennyvizet.

A másik dolog meg az, hogy sajnos semmi sincs ingyen. Lehet, hogy többe fog kerülni a rendszerhez való kapcsolódás, mintha a tulaj a gyengén szigetelt, vagy esetleg a lyukas emésztőgödrébe engedné a szennyvizet, majd azt hivatalos módon elszállítatná oda, ahova kell, vagy azt még ennél is egyszerűbb lenne kiengedni valahol a mezőn. De ez nem lehet megoldás. Ahhoz, hogy rend legyen, és tiszta a környezetünk, meg a vizünk - ahhoz ezt meg kell lépni. Mindenkinek hozzá kell ehhez járulnia.

Még mindig a Csallóköz vizének óvásáról beszélünk, és eljutottunk az egykori pozsonyi Dimitrovka üzem vereknyei hulladéklerakatának záptojásszagú történetéhez, ami szintén érintheti a vízkészletünk minőségét. Van valami előrelépés ebben az ügyben, hogy megakadályozzuk a szennyezés terjedését?

A probléma lényege ismert, a kérdéses terület, ahol az hulladéklerakat izolálási projektjét meg kell építeni, sajnos nem egyetlen tulajdonoshoz tartozik. Ezért az építkezési engedélyhez rendezni kellett a tulajdonjogi viszonyokat, amit a szaktárcánk egy törvénymódosítás segítségével kisajátítással próbált megoldani.

Addig is az előzetes kutatások elindultak, a helyzet megvizsgálása folyamatban van, hogy pontosan felmérjék, mekkora területet kell elszigetelni. Bízom benne, hogy szeptemberre befejeződik a feltérképezés és a szükséges engedélyezési eljárás. Ettől függetlenül állandóan mérjük a környék vízkészletének minőségét, és szerencsére még időben vagyunk, hogy a több évtizedes mérgező örökséget elszigetlejük mindentől. 

Tárcája tevékenységének másik nagy köre azt tűzte célul, hogy minél kevesebb műanyag legyen a környezetünkben. Mindez azzal kezdődött, hogy beintettek az ingyenes szatyrok korszakának.

Pontosan. Fizetőssé tettük a műanyag szatyrokat, aminek eredményeként a legnagyobb üzletláncok kezdenek megválni ezektől a táskáktól.

Most azt látjuk, hogy akár két év múlva már meghozhatjuk a törvényt, hogy teljesen beszüntethessük ezeket a zacskókat.

A piac mentálisan felkészült erre. Ez a trend a fejlett világban, és mi is ott vagyunk az élbolyban. 

Van arról valami kimutatásuk, hogy mennyire szorultak vissza ezek a zizegő tasakok?

Tavaly kezdtük ezt mérni, és idén júniusban kapunk erről pontos kimutatást. De az előzetes információk szerint az elképzeléseket jócskán meghaladó mértékben zuhant a zacskók forgalma.

Aztán jött az úgynevezett PET-palackok és fémdobozok betétdíjas rendszerének ötlete. Ez milyen költségekkel jár?

A gyártók fő kiadása, hogy ezt a visszaváltási rendszert megszervezzék. A minisztériumhoz tartozó intézet 80 millió euróra taksálta azt az összeget, amit bele kell fektetni ebbe a folyamatba. Azonban ez a cégek forgalmát tekintve, évtizedes távlatban nem egy olyan összeg, ami problémát jelenthetne.

Felmérések bizonyítják, hogy Szlovákiában az emberek készen állnak a visszaváltási rendszer bevezetésére.

Évente közel egymilliárd PET-palack kerül forgalomba az országban, és jelenleg ennek 60 százalékát vagyunk képesek elkülönítetten visszagyűjteni. A betétdíjas rendszer bevezetésével a cél az, hogy 2024-re ez az arány 77 százalékra, 2027-re pedig a 90 százalékra növekedjen.

Milyen a gyártók hozzáállása? Nem dörömböltek az irodája ajtaján a visszaváltás bevezetése miatt?

Az elején verték az ajtót, de mára már megértették az idők szavát és most már arról tárgyalunk, hogyan lehet felépíteni a rendszert, amit ők fognak finanszírozni.

A palackok előbb említett 90 százalékos visszagyűjtése tulajdonképpen azt jelentené, hogy a folyóinkban, erdeinkben nem bukkannánk elhajigált műanyag flakonokra. A betétes palackokat az emberek elkezdik majd gyűteni, mert azt pénzzé lehet tenni. És ugyanez érvényes az alumínium dobozokra is.

Olyan hírrel is találkozhattunk, hogy még a takaros, pedáns Ausztria is érdeklődött afelől, milyen rendszert vezetnek be Szlovákiában.  

Igen, járt nálunk az osztrák kollégám, akinek elmondtam, hatékonyabb megoldás a pénzesített visszaváltásnál nem létezik. Az osztrákoknál 20 éve működik a szelektív gyűjtés, aminek most is 71-72 százalékos az eredményessége. Ha ezt a mutatót feljebb szeretnék tornázni, pénzzel kell motiválni az embereket. És erre már vannak példák, elég ha megnézzük, hogyan működik ez a rendszer a svédeknél, a finneknél vagy akár a horvátoknál is. 

És a "halálra ítélt" egyszer használatos műanyagokkal mi a helyzet? 

Ez tényleg egy sikertörténet.

Úgy néz ki, az elsők lehetünk a régióban, ahol betiltják az eldobható műanyag termékek árusítását.

Az egyszer használatos evőeszközök, tányérok és szívószálak forgalmazását tiltja meg az új törvény, ami azt jelenti, hogy a boltban sem lehet majd hozzájutni 2021-től, de a lacikonyhán sem kaphatja majd az ételét az ember ilyen portékában. Ez szintén egy EU-s irányelv, amit az Európai Parlament mostanában szavazott meg, és mi pár héttel később már el is készítettük a vonatkozó hazai törvény tervezetét. Örülök annak, hogy jönnek hozzánk érdeklődni az osztrák és a máltai kollégák, mert ez azt jelenti, hogy valami jól csinálunk. 

De itt sem állunk meg. A kormány elfogadott egy hulladékmegelőző programot is, ami alapján támogatásban részesíthetjük a hulladék keletkezésének megelőzését. Az első fecskék megjelentek, most már arról is hallani, hogy a kígyóuborkára sem húznak fóliát. Szóval szeretnénk felkarolni az ilyen csomagolásmentes hozzáállást előnyben részesítő bolthálózatokat.

Úgy tűnik, a tárca nem zárkózott el az új utak keresése elől. Elég, ha arra gondolunk, hogy két éve csak egy merész ötletnek számított, hogy a bősi felvízcsatorna alatt lévő vízáteresztő alagutak technikailag alkalmasak arra, hogy közúti forgalom bonyolódjon le rajtuk keresztül. Ez a projekt hogyan áll?

Egyáltalán nem áll, hiszen nagyon intenzíven dolgoztunk ezen a kérdésen, és jócskán haladtunk előre.

Minden arra vall, hogy három-négy héten belül már ki lehet írni a közbeszerzést is.

De mivel nagyon sok engedélyt kell beszerezni, valamint szükséges rendezni az utakra rávezető telkek birtokviszonyát, a tényleges építkezési munkálatok idén még nem kezdődhetnek el. 

Kis-Csallóköz lakosai abban bíznak, ez megkönnyítheti az életüket. Egyéb fejlesztésre van-e lehetőség a környéken?

A minisztérium a régiófejlesztésben is szerepet játszik. Komoly pénzeket fektetünk a középületek felújítására, a hőszigetelésükre. Dél-Szlovákiában rengeteg kultúrház, községháza, óvoda kapott pénzt ilyen célra.

Utánanéztem, és az a nagy helyzet, hogy az elmúlt 3 év alatt egészen mostanáig körülbelül háromszor annyi pénz ment a régiónkba, mint az előző ciklusban összesen. Nyíltan el lehet mondani, Dél-Szlovákia mostanra már kikerült a mostohagyerek helyzetből. 

Lehet ezt számszerűsíteni is?

Amíg 2012-2016 között, tehát a smeres Peter Žiga minisztersége idején 8 millió eurót fektettek a vidékeinkbe, mi most 2016-2019 között már 26 milliót invesztáltunk ugyanide. Szerintem a megbízatási időm végéig ez az összeg akár 35 millióra is emelkedhet. 

Van is mit behozni...

Pontosan így van. Gömörben például vannak olyan települések, ahol 12-15 éven keresztül hiába pályáztak, nem kaptak semmit. Ennek a korszaknak vége. Csak a Rimaszombati járásba a Környezetvédelmi Alapból a korábbi támogatás ötszöröse érkezett az elmúlt három évben.

Nehéz úgy megnyitni a hazai hírportálokat, hogy ne bukkannánk rá az ön arcképével is reklámozott minisztériumi nyári szakmai programra, amelyre gyakornokok jelentkezését várják. Ez már a következő kampány része?

Inkább úgy mondanám, hogy ez egy hosszútávú stratégia része. Amikor három éve beléptem a minisztériumba, rögtön a mélyvízbe beleugrottunk: le kellett vezényelnünk az EU soros elnökségével járó feladatokat. Nagyon sok fiatal dolgozott a tárcánkon belül hat hónapon keresztül, hiszen rengeteg kísérő esemény, konferencia megszervezése várt ránk. Ekkor egy csomó fiatalt hoztam be a minisztériumba, amitől úgy éreztem, az új lendületet kapott. Akkor tudatosítottam, mennyire fontos bevonzani a fiatalokat, akiket érdekel ez a szakpolitikai kérdés.

Elengedhetetlen, hogy ezek az iskolából kikerülő emberek lássák, mi mindennel foglalkozunk, és hogy merre megy a világ. Itt van az úgynevezett körkörös gazdaság, - a circular economy, amely a máig jellemző gazdasági modell helyett az erőforrások újrafelhasználására keresi a megoldásokat, - vagy a zöld technológiák, és ez a jövő.

Én a fiatalokban látom a jövőt, erről szól ez a fizetett gyakornoki program, ahol előnyt jelent az is, ha valaki beszél magyarul.

De a témáink népszerűsítését nem lehet elég korán kezdeni: most is megyek egy környezetvédelmi turnéra , amit tíz városba - köztük Dunaszerdahelyre és Komáromba - szerveztünk meg. Ilyen programokkal szólítjuk meg az iskolákat, hogy a gyerekek minél fiatalabb korukban szembesüljenek a nagy környezetvédelmi összefüggésekkel. Eddig nem volt ilyen tevékenységünk, de egy modern minisztériumnak ezen az úton kell haladnia. 

(sárp)