Fotó: arch.

Széky János

Bár a véleményszabadság minden korlátozásának ellene vagyok, most nem jogi, hanem gyakorlati szemszögből nézem. Honnan tudjuk, hogy 1956 tökéletes volt, és ezért bírálhatatlan? Ellentétben az előző két forradalommal, 1848-cal, amit a nemzet legjobbjai közül többen kritizáltak Széchenyitől Aranyig, Eötvöstől Keményig anélkül, hogy átálltak volna az elnyomók oldalára; az 1919-be torkolló 1918 kormányzatilag kötelező szidalmazásáról nem is beszélve? Onnan &bdquo;tudjuk&rdquo;, hogy ötvenhat az utóbbi huszonhét év politikai használatában egy mítosz. Az 1989-ban létrejött rendszernek és a mainak egyformán eredetmítosza. Mint ilyen, szakrális, és ami szent, azt bírálni nem lehet, csak káromolni. Tehát aki bármilyen bírálatot mond, az &bdquo;gyaláz&rdquo;, és ezért az eltiprók oldalán áll. Ötvenhat egy aktuálpolitikai használatú mítosz attól a pillanattól kezdve, hogy a második &ndash; reformkommunista, politikájában inkább szociáldemokrata &ndash; Németh-kormány 1989 májusában rájött, mekkora külső és belső propagandalehetőség rejlik az újratemetésben, és a szervezést igazából átvette a civil Történelmi Igazságtétel Bizottságtól. A kormány, a kormánypárt vezetésének többsége, valamint az ellenzék nagy része számára az újratemetés tökéletes alkalom volt arra, hogy a létező szocializmust a Kádár-rendszerrel azonosítsák, a Kádár-rendszer lényegét viszont &ndash; hamisan &ndash; Kádár évtizedekkel korábbi erkölcsi és jogi bűnére redukálják. Vagyis úgy szabaduljanak meg Kádártól, hogy a nagyon is népszerű rendszeréhez fűződő viszonyukról ne kelljen beszélniük. Így mondhatták aztán, hogy &bdquo;1989. június 16-án megbukott a Kádár-rendszer&rdquo;, miközben az 1956. november 4. után létrehozott rendszer nem bukott meg, és nem annak kellett volna megbuknia, hanem egyáltalán a létező szocializmusnak. Bővebben erről a Bárányvakság könyv 9. fejezetében. Mivel eredetmítosz volt, az összes további kormányzat &ndash; és ellenzék &ndash; valójában ennek a különféle változatait tartotta szentnek és sérthetetlennek hol ilyen, hol olyan hangsúlyokkal. A &bdquo;jobboldal&rdquo; és a liberálisok több, az MSZP kevesebb lelkesedéssel, de a fő tabukat többnyire tiszteletben tartva, csak<a href="http://hvg.hu/itthon/20070705_horn_interju_die_welt"> egyéni kilengésekkel.</a> Mítoszról lévén szó, &bdquo;ötvenhat&rdquo; tartalmát nem a tények határozzák meg, hanem a mindenkori politikai hatalmak. Ma például abban kellene hinni, hogy ötvenhat hősei csakis a pesti srácok lehettek, akik kézifegyverrel és benzinespalackokkal mentek az orosz tankoknak; Nagy Imre pedig, aki a korábbi változatban főszereplő volt, <a href="http://valasz.hu/itthon/schmidt-maria-nem-nagy-imre-az-igazi-hos-121016">nem mondható igazi hősnek.</a> Holnap megint másban kell hinni, ha a mítosz kitart. A gyáva pesti felnőttek tulajdonképpen egy <a href="http://www.es.hu/szeky_janos;mit_unneplunk_otvenhaton;2016-10-27.html">ÉS-beli cikk</a> folytatása volt, ahol a mítosz más elemeit merészkedtem nem elhinni. Nevezetesen azt, hogy ötvenhat ütötte az első rést a szovjet tömbön, <a href="http://hvg.hu/itthon/20161023_Orban_beszed_kossuth_ter">&bdquo;a rendíthetetlennek vélt szovjet kommunizmus olyan sebet kapott, amiből már nem tudott felépülni&rdquo;.</a> Értsd: Magyarországon fordultak szembe először fegyveresen a szovjet uralommal, és ettől a Szovjetunió végzetesen meggyengült. Holott éppen a fordítottja igaz: 1945 után, a lengyel, balti, ukrán, román, sőt csehszlovákiai fegyveres ellenállás után ez volt az utolsó ilyen mozgalom, és a leverésével éppen az bizonyosodott be végleg, hogy a szovjet uralmat fegyveres felkeléssel, még oly hősies gerilla-hadviseléssel sem lehet megrendíteni. (Javaslom az olvasónak, hogy a többi mozgalomnak ne a magyar Wikipédiában nézzen utána, az ugyanis vagy nem tud róluk, vagy &ndash; a szovjet-orosz propagandának megfelelően &ndash; hátrahagyott náciknak tekinti őket.) A kérdés megmarad: 1945 után miért Magyarországon indult utoljára fegyveres ellenállási mozgalom? Az ÉS-cikkben a válasz egyik felét érintettem (bővebben megint csak a könyvben). Leegyszerűsítve: a többi országgal ellentétben olyan mértékű utálat övezte a szovjetek megjelenése előtti rezsimet &ndash; és ahhoz képest olyan jónak látszott az új az 1948. nyári fordulatig &ndash;, hogy senki sem akart fegyvert fogni a réginek a visszaállításáért. (1956-ban sem a Horthy-rendszert, hanem nagyjából az 1948. tavaszi állapotokat akarták visszahozni, amikor még nem halt meg a többpártrendszer, és nem indult meg a végső offenzíva a katolikus egyház ellen, nem kezdődött meg a téeszesítés, viszont már megölték a kapitalizmust.) A másik ok &ndash; szerintem &ndash; egy nagyon egyszerű katonaföldrajzi tény. Az összes felsorolt országnak &ndash; Magyarországgal ellentétben &ndash; vagy volt tengerpartja, vagy határos volt amerikai megszállási övezettel. Tehát úgy lehetett (volna) katonai segítséget adni nekik, hogy nem kell megsérteni egy semleges vagy a Szovjetunióval szövetséges ország légterét, sem átvonulni szovjet megszállási övezeten vagy egy szövetséges vagy &bdquo;baráti&rdquo; ország szárazföldi területén. (Magyarországon csak 1948 júniusában nyílt ilyen, legalább elméleti ablak, Sztálin és Tito szakítása után, amikor Jugoszlávia potenciális háborús ellenséggé vált a Szovjetunió számára, de a helyzet végül is nem eszkalálódott nyílt összecsapássá, amely nyugati támogatás esetén lehetővé tette volna a magyar ellenállásnak adott katonai segítséget. 1949 után az elméleti ablak is bezárult lásd alább.) Washingtonban még nem dőlt el a vita arról, melyik a követendő stratégia: a feltartóztatás (a további szovjet terjeszkedés megállítása, megvárva, míg a szovjet birodalom magától összeomlik), vagy a visszagöngyölítés (a kommunista és Moszkva-barát rezsimek lélektani hadviseléssel, titkos akciókkal való meggyengítése, megdöntése). Nyílt háborúk is voltak azokban az években kommunisták és a Nyugat szövetségesei között, ráadásul az Egyesült Államok 1949-ig atommonopóliumot élvezett. Valószerű kilátás volt, hogy előbb-utóbb kitör az új, Szovjetunió elleni világháború. A szovjetellenes hadseregek, gerillacsoportok tehát nem fejjel mentek a falnak, hanem abban a tudatban harcoltak, hogy addig kell kitartaniuk, amíg <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Vin_americanii!">&bdquo;jönnek az amerikaiak&rdquo;.</a> A helyzet megváltozott 1949 után, amikor a görög polgárháború eldőlt a kormányerők javára, így Európában hideg béke lett, Kínában viszont győztek a kommunisták, sokkolván az amerikaiakat, akiknek a katonai erejét aztán lekötötte a koreai háború, és a szovjet atombomba felrobbantásával a nukleáris monopóliumuk is megszűnt. A kelet-európai partizánmozgalmak ebben a helyzetben &ndash; hol gyorsan, hol lassabban &ndash; elhaltak. 1955-re rég lezárult a koreai és a vietnami háború; a kommunista Kínát &bdquo;feltartóztatták&rdquo;. Mindkét szuperhatalomnak volt már hidrogénbombája is. Hruscsov szovjet első titkár 1955-ben Canossát járt Titónál, Magyarország déli határán is szent volt a béke. A négy nagyhatalom genfi találkozóján gyakorlatilag kizárták az új világháború lehetőségét (csak 1962-ben kerültek közel hozzá, Hruscsov ki- és beszámíthatatlansága miatt). Május 14-én a Szovjetunió és szövetségesei aláírták a Varsói Szerződést, és így kodifikálták a két tömb &ndash; egyensúlyon alapuló &ndash; katonai szembenállását Másnap megkötötték az osztrák államszerződést &ndash; ezzel Magyarország egy semleges ország szomszédságába került, viszont ő maga már jogilag sem volt semleges. A Szovjetuniónak elemi hadászati érdeke volt, hogy ha már a VSZ-tag Csehszlovákiában nem állomásoznak csapatai, a vele ugyancsak határos, de két semleges országgal is szomszédos Magyarország &ndash; az ő szempontjából &ndash; biztosítva legyen. Az ausztriai megszállási zóna megszűnése után már csak ezért sem engedhette el Magyarországot. 1956-ban tehát a szovjet hadsereggel való szembeszállás nemcsak a túlerő miatt volt reménytelen, hanem a nemzetközi politika állása miatt sem volt semmi esélye, sem értelme. Az október 23-ról 24-re virradó éjszakán két olyan inzultus érte a budapestieket &ndash; az ávósok lőttek a rádiónál, majd éjjel kettő és négy között megjelentek az utcákon a székesfehérvári különleges hadtest harckocsijai és páncélozott harcjárművei &ndash;, amit nem lehetett tűrni. Tizenegy év csöndje után természetes és ösztönös válasz volt erre a fegyveres ellenállás. Az ÁVH-val szembeni ellentámadásnak volt esélye. A szovjet tankokra támadni viszont &ndash; amelyek első lövésre nem kaptak parancsot &ndash; hősies volt, de reménytelen. És ha abban a pillanatban a szovjetellenes erőknek olyan vezetőik lettek volna, akik csak kicsit is járatosak a nemzetközi politikában és hadászatban, akkor nem történt volna meg. De nem voltak. A pesti srácok semmit sem tudtak arról, hogy miben más Magyarország stratégiai helyzete 1956. október 23-án, mint 1953-ban, 1950-ben, 1948-ban vagy 1946-ban. Hogy semmi esélyük nyugati katonai segítségre, anélkül pedig nincs győzelem az Óvilág legerősebb hadserege ellen. Nagy Imre, Maléter és a többi nemzeti kommunista állami és katonai vezető hősiessége abban nyilvánult meg, hogy amikor már kész tények előtt álltak, nem fordultak szembe a néppel, hanem &ndash; állami státusukra és nemzetközi legitimitásukra támaszkodva &ndash; megpróbálkoztak a csodával. Ez különböztette meg a magyar ötvenhatot a térség addigi &ndash; ugyanígy hősies és dicső, bár nem ennyire reménytelen &ndash; fegyveres ellenállásaitól és munkásfelkeléseitől: hogy a kormányzat átállt a nép oldalára. Ettől volt forradalom. Csoda nem történt: Eisenhower a feltartóztatási doktrína mellett foglalt állást, Magyarországért nem kockáztatott meg &ndash; ráadásul minden előkészítés nélkül &ndash; egy új, esetleg termonukleáris világháborút, hiszen bármiféle katonai beavatkozás ide vezethetett volna. (Akik a Szabad Európa Rádió harcra buzdítását a felkelők amerikai elárulásának tekintik, nem tudnak arról, hogy a washingtoni apparátusban a felszabadítás doktrínájának is sok híve volt, és nem mindenki gondolkodott úgy, mint Eisenhower. Így működik egy demokrácia. Azok viszont, akik elhallgatták a magyar hallgatók elől Eisenhower elnöknek és Dulles külügyminiszternek azt az álláspontját, hogy a harc reménytelen, sőt a győzelem lehetőségével áltatták a fegyvereseket, kioktatva őket például a Molotov-koktél készítésére, nem amerikaiak voltak, hanem magyar emigráns katonatisztek: Borsányi Julián, akit 36 évvel később a halála napján léptetett elő Für Lajos honvédelmi miniszter tartalékos ezredessé, vagy Litteráti Loótz Gyula, Lásd <a href="http://real-d.mtak.hu/369/4/borhilaszlo_5_mu.pdf" target="_blank" rel="noopener">Borhi László művét, 138-139. oldal</a>.) Természetesen, mivel mítoszról van szó, ezt kiválóan föl lehet használni az áldozatiság tudatának erősítésére a Trianon-fókuszú nacionalizmus jegyében &ndash; &bdquo;cserbenhagyott minket a Nyugat, mindig is cserbenhagy&rdquo; &ndash;, és természetesen, mivel ötvenhat: mítosz, senki sem használja ezt intő példának arra, hogy a nemzetért csak a realitások fölmérésével lehet sikeresen cselekedni, akár öltönyben-nyakkendőben, akár gépkarabéllyal a vállán. Aki az ösztönből cselekvő, teljesen tájékozatlan civileket állítja a politikai közösség elé példaképül, és kiretusálja a képből azokat, akik úgy voltak hősök, hogy tudták, mit tesznek &ndash; az nem akarja, hogy Magyarországnak gondolkodva cselekvő, tájékozott polgárai legyenek. Bár ezt már eleve fölösleges mondani ott, ahol a helyes politikai cselekvés mércéje nem a tisztázott értékek alapján való tájékozott, racionális és sikerhez vezető döntés, hanem a mítoszokba vetett hit szilárdsága. Mármint az alattvalók részéről; a politikai kasztban egészen mások a viszonyok. A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.

<title>Még egyszer ötvenhatról | Paraméter</title>
<meta name="description" content="A múlt heti cikkemre jövő dühödt vagy felháborodott válaszok három fő tételen alapultak: 1. Ötvenhatról semmi rosszat nem szabad mondani, 2. aki ötvenhatról bármennyire rosszat mond, abban sötét aktuálpolitikai szándék vagy elfogultság dolgozik, és 3. ugyanazt gondolja – vagy nagyon hasonlót –, amit Kádárék 1958-ban." />
<meta name="robots" content="index, follow, max-snippet:-1, max-image-preview:large, max-video-preview:-1" />
<link rel="canonical" href="https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/" />
<meta property="og:locale" content="hu_HU" />
<meta property="og:type" content="article" />
<meta property="og:title" content="Még egyszer ötvenhatról | Paraméter" />
<meta property="og:description" content="A múlt heti cikkemre jövő dühödt vagy felháborodott válaszok három fő tételen alapultak: 1. Ötvenhatról semmi rosszat nem szabad mondani, 2. aki ötvenhatról bármennyire rosszat mond, abban sötét aktuálpolitikai szándék vagy elfogultság dolgozik, és 3. ugyanazt gondolja – vagy nagyon hasonlót –, amit Kádárék 1958-ban." />
<meta property="og:url" content="https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/" />
<meta property="og:site_name" content="Paraméter" />
<meta property="article:publisher" content="https://www.facebook.com/parameter.sk/" />
<meta property="article:published_time" content="2016-11-02T13:16:44+00:00" />
<meta property="og:image" content="https://parameter.sk/app/uploads/2024/04/1956_1.jpg" />
	<meta property="og:image:width" content="475" />
	<meta property="og:image:height" content="412" />
	<meta property="og:image:type" content="image/jpeg" />
<meta name="author" content="Széky János" />
<meta name="twitter:card" content="summary_large_image" />
<meta name="twitter:creator" content="@parameter_sk" />
<meta name="twitter:site" content="@parameter_sk" />
<meta name="twitter:label1" content="Written by" />
	<meta name="twitter:data1" content="Széky János" />
	<meta name="twitter:label2" content="Est. reading time" />
	<meta name="twitter:data2" content="12 perc" />
<script type="application/ld+json" class="yoast-schema-graph">{"@context":"https://schema.org","@graph":[{"@type":"Article","@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/#article","isPartOf":{"@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/"},"author":{"name":"Széky János","@id":"https://parameter.sk/#/schema/person/22afc1cf29ae35719971db15ea3bffa6"},"headline":"Még egyszer ötvenhatról","datePublished":"2016-11-02T13:16:44+00:00","mainEntityOfPage":{"@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/"},"wordCount":2308,"publisher":{"@id":"https://parameter.sk/#organization"},"image":{"@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/#primaryimage"},"thumbnailUrl":"https://parameter.sk/app/uploads/2024/04/1956_1.jpg","articleSection":["Vélemény"],"inLanguage":"hu"},{"@type":"WebPage","@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/","url":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/","name":"Még egyszer ötvenhatról | Paraméter","isPartOf":{"@id":"https://parameter.sk/#website"},"primaryImageOfPage":{"@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/#primaryimage"},"image":{"@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/#primaryimage"},"thumbnailUrl":"https://parameter.sk/app/uploads/2024/04/1956_1.jpg","datePublished":"2016-11-02T13:16:44+00:00","description":"A múlt heti cikkemre jövő dühödt vagy felháborodott válaszok három fő tételen alapultak: 1. Ötvenhatról semmi rosszat nem szabad mondani, 2. aki ötvenhatról bármennyire rosszat mond, abban sötét aktuálpolitikai szándék vagy elfogultság dolgozik, és 3. ugyanazt gondolja – vagy nagyon hasonlót –, amit Kádárék 1958-ban.","breadcrumb":{"@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/#breadcrumb"},"inLanguage":"hu","potentialAction":[{"@type":"ReadAction","target":["https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/"]}]},{"@type":"ImageObject","inLanguage":"hu","@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/#primaryimage","url":"https://parameter.sk/app/uploads/2024/04/1956_1.jpg","contentUrl":"https://parameter.sk/app/uploads/2024/04/1956_1.jpg","width":475,"height":412,"caption":"Fotó: arch."},{"@type":"BreadcrumbList","@id":"https://parameter.sk/392021/meg-egyszer-otvenhatrol/#breadcrumb","itemListElement":[{"@type":"ListItem","position":1,"name":"Home","item":"https://parameter.sk/"},{"@type":"ListItem","position":2,"name":"Még egyszer ötvenhatról"}]},{"@type":"WebSite","@id":"https://parameter.sk/#website","url":"https://parameter.sk/","name":"Paraméter","description":"Szlovákia leglátogatottabb magyar hírportálja","publisher":{"@id":"https://parameter.sk/#organization"},"potentialAction":[{"@type":"SearchAction","target":{"@type":"EntryPoint","urlTemplate":"https://parameter.sk/?s={search_term_string}"},"query-input":{"@type":"PropertyValueSpecification","valueRequired":true,"valueName":"search_term_string"}}],"inLanguage":"hu"},{"@type":"Organization","@id":"https://parameter.sk/#organization","name":"Paraméter","alternateName":"Paraméter","url":"https://parameter.sk/","logo":{"@type":"ImageObject","inLanguage":"hu","@id":"https://parameter.sk/#/schema/logo/image/","url":"https://parameter.sk/app/uploads/2024/01/logo.svg","contentUrl":"https://parameter.sk/app/uploads/2024/01/logo.svg","width":152,"height":35,"caption":"Paraméter"},"image":{"@id":"https://parameter.sk/#/schema/logo/image/"},"sameAs":["https://www.facebook.com/parameter.sk/","https://x.com/parameter_sk","https://www.tiktok.com/@parameter.sk","https://www.instagram.com/parameter.sk","https://www.threads.net/@parameter.sk","https://www.youtube.com/@parametervideo"]},{"@type":"Person","@id":"https://parameter.sk/#/schema/person/22afc1cf29ae35719971db15ea3bffa6","name":"Széky János","image":{"@type":"ImageObject","inLanguage":"hu","@id":"https://parameter.sk/#/schema/person/image/","url":"https://secure.gravatar.com/avatar/ceac9aa94891f450e3975ace5c67ff199b8f7484280e7a4d6a0ba39de4858a41?s=96&d=mm&r=g","contentUrl":"https://secure.gravatar.com/avatar/ceac9aa94891f450e3975ace5c67ff199b8f7484280e7a4d6a0ba39de4858a41?s=96&d=mm&r=g","caption":"Széky János"},"url":"https://parameter.sk/autor/szeky-janos/"}]}</script>

Még egyszer ötvenhatról

1956

A múlt heti cikkemre jövő dühödt vagy felháborodott válaszok három fő tételen alapultak: 1. Ötvenhatról semmi rosszat nem szabad mondani, 2. aki ötvenhatról bármennyire rosszat mond, abban sötét aktuálpolitikai szándék vagy elfogultság dolgozik, és 3. ugyanazt gondolja – vagy nagyon hasonlót –, amit Kádárék 1958-ban.

Még egyszer ötvenhatról | Paraméter

Támogass minket!

Szerkesztőség

Videótár

Podcast

Népszerű

Paraméter

Belföld

Régió

Vélemény

Sport

Kultúra

Külföld

Bulvár

Rovatok

LÉNYEG

dunaszerdahelyi maffia

DAC 1904

nyugdíj

Népszerű témák

https://parameter.sk/app/uploads/2024/04/1956_1.jpg

Home

Szlovákia leglátogatottabb magyar hírportálja

https://parameter.sk/app/uploads/2024/01/logo.svg

https://secure.gravatar.com/avatar/ceac9aa94891f450e3975ace5c67ff199b8f7484280e7a4d6a0ba39de4858a41?s=96&d=mm&r=g