Megosztás
„Fiatalság, bolondság” – tartja a mondás. Vannak is olyanok, akik csak a szórakozásnak élnek, ugyanakkor a fiatalok között ugyanúgy találni olyanokat, akik tudatosan élik a mindennapjaikat. A 17 éves hidaskürti Benkovič Barbora az utóbbi csoportot erősíti. A tanulás mellett a kreatív hobbijainak és céljainak szenteli az idejét.
Jelenleg Dunaszerdahelyen tanul kozmetikus-sminkes szakon. Babi – ahogy a barátai becézik – szeret tervezni, nem hagy semmit a véletlenre. Az iskola mellett már elkezdett dolgozni is a szakmájában.
„Igaz, hogy még nem végeztem el az iskolát, de úgy gondoltam, hogy a gyakorlás csak jól jöhet, ezért már most kerestem munkát”
– kezdte beszélgetésünket.
Babi a tanulás mellett három hobbinak hódol: az éneklésnek, a rajzolásnak és a polefitness-nek.
A rajzolás egészen kicsi kora óta nagy szerelem a számára. „Már az oviban is az a gyerek voltam, aki állandóan csak rajzolni akart. Emlékszem, amikor iskolás lettem, a napköziben mindig kiharcoltam, hogy amíg a többiek kimentek az udvarra játszani, én bent maradhassak a tanteremben a ceruzáimmal” – mesélte el.
Hetedik osztályos volt, amikor elment egy jobb agyféltekés rajzkurzusra. Ekkor kezdett el megismerkedni a különféle technikákkal. Többet kipróbált közülük, míg rájött, a filces technikát érzi leginkább a magáénak, mely nagyon időigényes, így több napig dolgozik egy képen.
„Ez a technika nagyon aprólékos munkát igényel, de pont ez az, amit szeretek benne. Amikor készül egy-egy rajzom, az egyes részletek lényegében még semmit nem mutatnak, mert ezeket a képeket teljes egészükben kell nézni, akkor válik láthatóvá igazán az ábra.”
A fejlődést saját magán is észreveszi. Ha ma a kezébe kerülnek a régebben készített rajzai, azokban már csak a hibát látja. „Folyamatosan fejlődök, mindig tanulok valami újat. Ha most megnézem a korábbi alkotásaimat, akkor látom, hogy mit kellett volna másképpen csinálnom rajtuk” – jegyezte meg.
Témájukat tekintve a rajzai leginkább elvontak, de szívesen rajzol angyalokat, illetve édesanyja „megrendelésére” állatokat is papírra vet. „Az otthonunk falain több rajzom is díszeleg. Ezeket anyukámnak készítettem, aki az állatos képeket szereti. Magamtól viszont ilyen mintákat nem igazán rajzolok” – mosolygott Babi.
Az énekléssel alapiskolás korában kezdett el foglalkozni. Harmadik osztályos volt, amikor először elvitték őt a tanárai fellépésre, s ez azóta is így van. Több iskolában megfordult, de rövid időn belül mindenütt felfedezték tehetségét. „Kisebb koromban egyáltalán nem voltam lámpalázas, viszont mostanában ez egyre inkább előjött. Eléggé izgulok a fellépések előtt, de amikor sikeresen lezajlik egy-egy előadásom, utána nagyon jó érzés fog el” – tette hozzá Babi, aki mostanra a népdalokat elhagyta, inkább modernebb, magyar dalokat ad elő.
Majd jött a középiskola, amikor elkezdett hiányozni neki a mozgás. Ekkor bukkant rá a polefitnessre.
A polefitness (vagy magyar nevén rúdsport) egy függőleges rúdon végzett akrobatikus gyakorlatokat és koreografikus mozdulatokat ötvöző sportág. Az erőelemektől kezdve egészen a művészi produkciókig terjed ez a mozgásforma, része a gimnasztika, az erőnlét, a mozgáskoordináció és a hajlékonyság.
„Nagyon kemény ez a sport. Az elején borzasztóan fájt tőle mindenem, mostanra viszont megerősödött a testem és megszokta ezt a fajta mozgást. Ma már meg tudom csinálni azokat a mozdulatokat is, amikről a kezdetekkor azt gondoltam, sosem fog menni.”
Babi folyamatosan új célokat tűz ki maga elé, és addig nem áll meg, amíg el nem éri azokat. Ezt jól példázza, hogy hiába volt tele a teste lila foltokkal, amikor elkezdte űzni e sportágat, nem adta fel, addig gyakorolt, míg bele nem jött.
„Nem szeretem feladni a dolgokat. Amibe belekezdek, azt szeretem véghez is vinni. Ami motivál, az a fejlődés. Hiába fáj, mindig erőt ad, ha látom magamon, hogy egyre jobb és jobb vagyok abban, amit csinálok. A célom az, hogy kimaxoljam a saját határaimat” – árulta el a Paraméternek.
Persze, mindezektől függetlenül, mint minden fiatal, ő is szórakozik, bulizik, de saját bevallása szerint mértékkel teszi ezt. „Először a kötelességeimnek teszek eleget, de természetesen, ha az időm engedi, nagyon szívesen ülök össze a barátaimmal, hogy együtt szórakozzunk, kikapcsolódjunk.”