1
Fotó: TASR
Megosztás
Noha Bugár Béla komolyabb dolgok miatt sem hagyta bukni a kormányt, s noha most sem lepett meg túlzottan, mégis úgy gondolom, azzal, hogy Dankot, akiről kiderült, disszertációja nem is disszertáció és nem is az övé, hagyta a fejére nőni, az sokaknál betette a kaput. Bugár és a Híd átlépett egy határt, ahonnan azért nincs visszaút, mert védhetetlen embert és tetteket védenek.
Ráadásul azzal, ahogyan Danko bizalmi szavazást kért magára, simán áthárította a politikai és az erkölcsi felelősséget is a Hídra. A Smert ilyen szempontból nem érdemes vizsgálni…
Merthogy jelen esetben a Hídon múlt, hogy Danko csalás és lopás ellenére a szlovák parlamenti demokrácia (ne hülyéskedjek?) élén áll (nem hülyéskedek). Ezt a Híd egy konkrét lépésének, illetve nem lépésének köszönheti.
Van még: a külügyminiszter, bár ő sem lehet a szívünk demokrata csücske (emlékezz az ország külföldi propagációja körüli botrányra és az Agentúra Evka-kifizetésekre) szintén feláldozhatónak tűnik a kormány megmaradásának egyre véresebb oltárán. Pedig normális országokban Lajčák és Ševčovič az a két ember, akire figyelni érdemes Szlovákia külügyeinek kapcsán.
Most Lajčáknak jutott az européer szerep (ami önmagában mosolyfakasztó), s ha épp nem keményít be és bosszúból nem nyer utólag egy államfőválasztást, akkor nagy eséllyel kerül süllyesztőbe. Csak hogy Fico a székére ülve (képletesen vagy szó szerint) kijátszhassa a menekültkártyát.
Oda jutottunk, kedves Bugár Béla és kedves Híd, hogy bár minden szlovákiai magyar tudja, a kormánypozíciótok igenis nagyon hasznos volt nekünk eddig, ám egyre vállalhatatlanabb, sőt hosszú távon haszontalanabb is kezd lenni.
Oda jutottunk, hogy a Híd most már nem csak két evidensen korrupt és nacionalista párt, nem csak a posztkomcsik és a nemzeti szélsőségesek (mert még igenis azok) között képez hidat. Hanem két, köztörvényes bűnözőket, tolvajokat és csalókat kitermelő és védő csoportosulás között.
Ami még mindig beleférne – egyeseknek -, a politika ugyanis mocskos dolog. Csakhogy a Hídnak – ha leszámítom a hidasok egyébként legitim személyes ambícióit – két okból volt értelme részt venni a koalícióban: javítani a lakosok (köztük a szlovákiai magyarság) életminőségén és biztosítani az ország nyugati irányultságát. Ez utóbbiról – noha az előbbi feltétele – ritkán esik szó, pedig mind a honvédelmi államtitkár, mind pl. a környezetvédelmi tárca, vagy a romaügyi kormánybiztos, hogy csak a végleteket mondjam, többek között ezért melózik hosszú távú stratégiában gondolkozva. Jelen esetben, sőt a dolgok kifutását feltételezve viszont mindezek óvatos becslés alapján veszélyben vannak, az én pesszimizmusom (és tapasztalataim) alapján pedig ebben a kormányban tovább már nem tarthatók fenn sokáig. Idő kérdése, hogy mi is bezárkózzunk, (kivéve, ha köztörvényes bűnöző ex miniszterelnököt kell befogadni), hogy felszámoljuk a szabad médiát, az önkormányzatiságot, elkezdünk a pedagógusok feljelentésére buzdítani (https://888.hu/article-igy-el-vissza-a-hatalmaval-hammer-ferenc-az-elte-tanszekvezetoje), és a kommunista kágébés cár atyuska lábai előtt lehegesszük a csatornafedeleket.
Igen, az most már egyértelműen a keleti vagy nyugati orientáció kérdése, kedves keleti orientációt erősítő pártok koalíciós partnere.
Ha valami nem történik, akkor idő – meglepően rövid idő – kérdése, és irány kelet. Most időszerű cselekedni vagy csomagolni. (Persze, persze, Ardamica hajlamos rögtön apokalipszist vizionálni. De most őszintén: mi bizonyítaná az ellenkezőjét?)