Iskolakezdés, avagy prvácsik Csaba

Ezért ne csodálkozzunk azon, hogy a szlovákiai magyarokra nehezedő asszimiláció nyomása alatt a bölcs és előrelátó szülő lelkileg előbb összeroppan, aztán kézen fogja Csabikáját, Csillácskáját, Boglárkáját, vagy Örskéjét és betuszkolja a szlovák alapiskola első osztályába. Ott a gyermek előbb kicsit megszeppen, de másnapra már, mint a főnix madár újjászületik, (vagy meghasonul) mondjuk Csilla Vörösová néven, s csak néhány év elteltével módosul Ćila Vorosovára.

Azt, hogy a Szlovákiában hatályos törvények szerint asszimilálódni még a legmélybutább szlovákiai magyaroknak sem kötelező, azért nem forszírozzák, mert nagyon buta és nagyon ostoba szlovákiai magyar egyszerűen nem létezik. Ezt szögezzük le.

Előrelátó, megfontolt egyre több. Mert a tét,– a gyermeknek a szlovák nyelvtudás megszerzése – előrelátásra és megfontoltságra utal.

Különösen akkor, amikor majd a gyerek kimegy a világba. Milyen jó, ha perfekt szlovák, mondjuk a baráti Franciaországban, vagy Alaszkában, ahol minden második grizzly medve szlovákul brummog.

Szegregálódunk. Nem minket szegregálnak, hanem az önmegalázás részegítő mámorában büszkén kupeckedjük el apánk és anyánk nyelvét.

A földkerekség nagyon távoli zugaiban még él néhány primitív törzs, akiket csak az európai kultúra emlőjén hízott emberi egyedek neveznek primitívnek. Ők nem tudják, hogy primitívek, mert többek között ez sem fontos számukra. Azt viszont tudják, hogy őseiktől örököltek egy hagyományt, egy kultúrát, egy anyanyelvet, amit évezredek óta őriznek. Ettől primitívek.

A szlovákiai magyarok nem primitív egyedek, (szülők) egyre gyarapodó tömege az amerikai filmekből már értesült arról, hogy akkor de csakis akkor válik szabaddá, ha a sorsáról maga dönthet… Ezért döntenek ők, a gyermekük sorsáról. Szabadon Önként… Kényszer nélkül. Önfeledten.

Igaz, a nagymama már nem ért szót az unokával, de a nagymamák általában hamar meghalnak.

Csak azért szólaltam meg, mert a feleségem ma is, mint negyven éve minden Lajos napkor elindul a magyar iskolába, hogy előkészítse az osztályt a magyar gyerekeknek. Megszállott, mint a legtöbb magyar pedagógus. Megszállottak, mert küldetésüknek tekintik azt, amit a lelkükben hordoznak.

Az iskolába egyazon bejáraton át mennek be a szlovák és magyar gyerekek, szlovák és magyar szülők. Azok a szlovák szülők, akiket a feleségem negyven éven át tanított az anya-

nyelvre, a hűségre, nem is akárhogyan!

Mit érezhet egy pedagógus, amikor a másik irányba forduló volt tanítványai lehajtott fejjel, sunyin eloldalaznak mellette? Csókolom tanító néni!