Ismét sikert aratott a Rivalda Színház Dunaszerdahelyen
Újabb premier előadást tudhat a háta mögött a Rivalda Színház, melyet a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Művelődési Központ színháztermében tekinthettek meg a nézők csütörtök este.
A Rivalda Színház a korábbiakban többségben vígjátékot mutatott be, most azonban komolyabb vizekre eveztek, s egy drámával álltak a színpadra, Arthur Miller Pillantás a hídról című darabját dolgozták fel. Az érdeklődés minden várakozást felülmúlt, hiszen rögtön az első előadáson szinte színültig volt a terem. A darabról a színház egyik vezetőjével, Scheer Gáborral beszélgettünk.
A korábbiakban már hallhattuk tőletek, hogy nagy álmotok egy dráma megvalósítása. Miért szerettetek volna mindenképpen bemutatni egy ilyen komoly darabot?
Pontosan azért, mert eddig még nem volt komoly, érzelemdús drámánk. Ez egy igazi olasz-amerikai darab, melyben benne van a szenvedély, s a végén természetesen a nagy csattanó is. Elsősorban azért szerettünk volna megvalósítani egy drámát, hogy megmutassuk a nézőknek ezt az oldalunkat is. Szerettük volna saját magunkat kipróbálni új karakterekben, illetve kíváncsiak voltunk, hogyan fogadják majd az emberek.
Miért éppen erre a darabra esett a választásotok?
A rendező, Szabó Sipos Barnabás választotta a darabot. Látott benne fantáziát, s összehozta a mi csapatunkat ezzel a drámával. Ő többször játszott már ebben a darabban, mint színész, rendezőként viszont első alkalommal vett részt benne. Szerintem neki ez egy vágya volt, s amikor megemlítette nekünk az ötletet, azonnal lecsaptunk rá, hiszen ismerjük és kedveljük ezt a művet.
Voltak elvárásaitok magatokkal, illetve a nézőkkel szemben?
A közönséggel szemben nem voltak, inkább kíváncsiak voltunk arra, hogy tetszeni fog-e nekik ez a műfaj. A saját magunkkal szemben állított elvárásaink, úgy gondolom, hogy megvalósultak. Sikerült reprodukálnunk azt, amit szerettünk volna a színpadra vinni, mély érzelmeket, apró, finom gesztusokat, egy kis térbe szorult család történetét, akiknek a hétköznapi problémáikból adódik egy nagyon kegyetlen vég. Az volt a célunk, hogy bemutassuk, mi történhet egy családon belül.
Meg vagytok elégedve az érdeklődők számával?
Abszolút! Én úgy láttam, hogy szinte teltházas volt a terem. Nagyon örültem neki, hogy ilyen szép számban voltak jelen a nézők. Fantasztikusnak tartom, hogy az emberek arra is kíváncsiak, hogy milyen az, amikor nem nevetni jövünk a színházba. Biztos vagyok benne, hogy ezzel kapcsolatban ők is megtalálnak valamit saját magukban.
Mit gondolsz, a jövőben működni fog ez a komolyabb vonal is?
Igen, én úgy látom, hogy ez teljesen működőképes. Amennyiben egy jó dráma van a kezünkben, s egy jó rendezővel, mint a Barnabás, kidolgozzuk és színpadra visszük úgy, hogy szívünk-lelkünk benne van, akkor a közönség nagy érdeklődéssel fogja „meghálálni” a darabot. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve drámaszínház leszünk, de biztosan fogunk még feldolgozni komoly darabokat is.
(SzC)
