Isten, haza, család
Idén sok minden kiverte nálam a biztosítékot. De semmi sem baszott fel annyira (pedig azért…), mint két távoli, ám összefüggő dolog.
Trump Amerikája úgy szétszaggatta a migráns családokat, hogy azóta sem sikerül egyesíteni őket. Ugyanazt mondván, mint Magyarország: aki illegálisan lép be (mindegy mi okból, drogot akar-e árulni vagy az életét menti), az bűnöző, rács mögött a helye. Ha pedig bezárjuk, hát nincsenek koedukált családi börtönök. Külön az anya, külön az apa, külön a gyerek. Hogy egy gyermeknek, aki ugyebár egyáltalán nem tehet arról, hogy a szülők magukkal hozták az i-/emigrációba 0-tól kamaszkora végéig mekkora traumákat okoz a világ igazságosztójának önmaga által kikiáltott USA (jelenleg ugyan Trump adminisztratívája, de ez csak soványka felmentés), az kit érdekel. Pár bíróságot szerencsére érdekelt, elő is írták ennek a gyakorlatnak a felfüggesztését, de máig nem sikerült megtalálni az összes gyermek családját, nem lehet őket visszaadni senkinek, mert ezek szerint becsődölt az adatfelvételi mechanizmus, akit pedig kitoloncoltak a gyerekei nélkül (!), istennekifakereszt alapon, annak nyomát is vesztették. Hiszen olyan országokban, ahonnan az ember elmigrálni kénytelen, nem mindig van mód a kormánnyal, tehát a hivatalokkal együttműködve megtalálni valakit. Többek között ezért is szöknek onnan a népek… Ennél embertelenebb, erkölcstelenebb, kereszténység-ellenesebb dolgot rendszerszinten régen tett az USA.
Tudjuk: isten, haza, család – hol van ebben bármilyen isten?, bármilyen normális ország mint haza? és bármilyen család tisztelete?!
Magyarország azoknak, akik két akárki által húzott vonal közt rekedtek első fokon elutasított bevándorlási kérelemmel, nem ad enni. Ha viszel nekik, mert mondjuk, hivatásszerűen istent szolgálod, akkor nem engedi odaadni. Szép ország. Több mint ezer éves. Tele van a kormánya kereszténydemokratákkal. Akik önmaguk szerint keresztények is, meg demokraták is. A mindenért kárhoztatott harmadik szektor jogi lépéseinek köszönhető csak, hogy pár embernek nem kell az éhezés és a hazamegyünkinkábbmeghalni között választania. Mert az éheztetés az nem embertelenség valaki szerint. Az a valaki tuti nem olvasott Jézus halairól, akárhányszor tették a párnája alá a Szentírást.
Nos, Szlovákiában is vannak nagy pártok, sőt a többségük olyan, amelyek ugyanazt gagyogják a migránsokkal való bánásmódról, ezzel kapcsolatban a demokráciáról és a kereszténységről, amit Trump és amit Orbán. Mert semmi más nem jut eszükbe, és ugyebár semmi mással nem lehet mostanság annyi preferenciát szerezni, mint az emberek félelmének pumpálásával.
A program tehát (nem csak én mondom) szinte adott: Akiket nem lehet visszakergetni életveszélyes vagy csak teljesen reménytelen hazájukba, ahonnan gyermekeiket menekítik vagy csak puszta életüket, azoktól meg kell vonni az alapvető emberi jogaikat, méltóságukat, családtagjaikat, sőt az élelmet. Szét kell őket válogatni pölö nemek szerint és speciális táborokba kell őket zárni. Vagy börtönbe. Ki kell őket nevezni bűnösnek és bűnözőknek, úgy kell velük bánni, mint a bűnözőkkel. Aki pedig segíteni akar nekik, például élelemmel, szép szóval, jogi szolgáltatással, az ellen törvényt kell hozni és büntetni kell, mégpedig akár jó magyar börtönnel.
Szóval ismét közelítenek a húszas-harmincas évek, feleim, csak közben úgy telt el egy évszázad, hogy ma már sokan hoaxként kezelik a náci táborokat, amelyekben e fentebb soroltakat tették meg a zsidókkal.
Lófaszt se tanultunk, kérem, tisztelt hölgyeim és uraim, elvtársak és elvtársnők, nemhogy keresztény szeretetet meg demokráciát…
