Itt a bizonyíték arra, hogy a Csallóközben is lehet permetek és talajforgatás nélkül termeszteni

Minimális energiabefektetést igényel, már-már teljesen önműködő, a természet ehhez pedig nagyon sokat hozzátesz. Vannak, akiknek égnek áll a hajuk a permakultúra hallatán, mások azonban meg vannak győződve róla, hogy igenis permetek és talajforgatás nélkül is lehet különféle zöldségeket és gyümölcsöket termeszteni – akár nagyüzemi viszonylatban is.

Itt a bizonyíték arra, hogy a Csallóközben is lehet permetek és talajforgatás nélkül termeszteni
Fotók: Cséfalvay Á. András – további fotókért kattints!

Miután kiderült, hogy a csallóközi ivóvíz több településen is az atrazinként ismert növényvédőszerrel szennyeződött, valószínűleg többen is elgondolkodtak azon, hogy valamit nagyon nem jól csináltunk az elmúlt évtizedekben, és sürgősen változtatnunk kell a hozzáállásunkon.

„A fenntartható mezőgazdaság egyik legismertebb módszere a permakultúra, amitől a legtöbb csallóközi gazdálkodónak égnek áll a haja”

– mondta Paxián Erik a januári csallóköznádasdi lakossági fórumon, amelynek témája a csallóközi ivóvízbotrány és annak lehetséges megoldása volt.

Szeptember közepén ellátogattunk a nagymegyeri kertészhez, hogy megbizonyosodjunk róla, hogyan is működhet valójában itt, nálunk a fenntartható mezőgazdaság.

A permakultúra – mint termesztési módszer – a természettel való szoros együttműködést jelenti. Lényege, hogy a természetben zajló ökológiai folyamatokat mintegy lemásolva zajlik a termelési folyamat állatok, növények és mikroorganizmusok segítségével.

Paxián Eriktől megtudtuk, egyetemista korában kezdett foglalkozni a permakultúrával, akkoriban még csak pár négyzetméteren próbálkozott. Jelenleg Nagymegyer határában, egy tízáras kertben termeszt zöldséget és gyümölcsöt egyáltalán nem megszokott módon: vegyszerhasználat, felesleges öntözés és talajforgatás nélkül.

„A kert szomszédságában egy tízhektárnyi felgazosodott mezőgazdasági területet találunk, az élővilág szempontjából tehát elég jók a környezeti adottságok: elszaporodtak a rágcsálók, ideszoktak különféle ragadozómaradak, de fecskét is gyakran látok erre” – kezdi kertje bemutatását Erik, aki vadgazdamérnöknek tanult, a környezet változatosságának megőrzése céljából azonban öt évvel ezelőtt kertészkedni kezdett.

„Az egyetemi éveim alatt számos tapasztalatot szereztem arról, hogy az agrárkörnyezet mennyire leéli az élővilágot, és ez ellen akartam tenni. Eleinte kölest, sövénybokrokat, lucernát és vadtakarmányokat termesztettem. Időközben Baji Béla könyvei és Gyulai Iván videói által megismerkedtem a permakultúrával, majd személyesen is ellátogattam Gömörszőlősre, ahol részt vettem Gyulai szemináriumán. Legutóbb Veresegyházán voltunk egy biokertésznél. Fontos, hogy új dolgokat tanuljunk és állandóan tapasztalatokat szerezzünk” – hangsúlyozza.

Erik erdőkert-stílusban termeszt zöldségeket és gyümölcsöket. Megtudjuk tőle, hogy a paradicsom, a tökfélék, a cukkini és a padlizsán nagyon szereti ezt a módszert, a hüvelyeseket azonban már körülményesebb így termeszteni, elsősorban a csupaszcsigák miatt. A kert valójában két részre van osztva:

egyik része maga az erdőkert, ahol szemmel látható a környezet biodiverzitása, a másik rész pedig a zöldséges kert, ahol szántás nélkül, mélymulcsos rendszerben teremnek a zöldségek.

Hitetlenkedve kérdezzük Eriktől, hogy a talajforgatás hiánya nem okoz-e problémát a termesztésben, de az is elég, ha körbenézünk, a válasz ugyanis ott van előttünk. „Semmilyen hiányt nem okoz. A legfontosabb a talaj éltetése és biodiverzitásának megőrzése. És láthatjuk, hogy működik, akár nagyüzemi viszonylatban is. A magyarországi mezőgazdaságban már egyáltalán nem ismeretlen ez a módszer. A talajban 20-30 centiméter mélyen lévő baktériumok specifikusan az abban a mélységben lévő körülményekhez alkalmazkodtak. Ha ezt kifordítom, akkor felborul a talajélet: a szántással oxidálódik a humusz és üvegházgázok jutnak a levegőbe, a földigiliszták élőhelyéről már nem is beszélve. Láthatjuk, hogy az élőlények teljesen elporhanyósítják a földet” – mutatja kezében a kertész, a föld pedig valóban kifogástalan minőségű, mintha csak laza virágföldbe markolt volna. Az illatáról nem is beszélve...

A mélymulcsos módszer lényege, hogy egy adott vastagságban felhalmozzuk a szalmát és a lótrágyát vagy olyan anyagokat, amelyek komposztálódnak.  Ez egyszerre biztosítja a talajéletet és akár a védelmet is a csupaszcsigák ellen. A kertben találunk hőfogó falakat is, amelyek beszívják a nap melegét, és a nap folyamán – a melegkedvelő növények legnagyobb örömére – áramlik belőlük a hő.

„Idén elrontottam a mélymulcsépítést, ugyanis kifelejtettem az alsó szalmaréteget, ami az oxigénáramlást biztosította volna. Emiatt kissé oxigénhiányos állapot alakult ki a komposztálási folyamat alatt, ezért egyrészt nehezebben keltek a magok, másrészt pedig a kártevők gyorsabban elszaporodtak benne” – meséli Erik, majd hozzáteszi, az ilyen hibákból tanul az ember.

A vegyipar kialakított bennünk egyfajta hozzáállást, és ahelyett, hogy átgondolnánk a lehetséges megoldásokat, máris rohanunk a gazdaboltba permetért. Ennek eredménye pedig az lett, hogy indokolatlanul sok vegyszert használunk, az pedig a termés által bejut a szervezetünkbe is. Joggal merül fel a kérdés: hogyan lehet megküzdeni a kártevőkkel permetek nélkül? „A legnagyobb segítségünkre a rovarok vannak. Ide kell vonzani minden hasznos élőlényt, ezt pedig a virágzási periódus teljes átölelésével tudjuk biztosítani: összegyűjtünk olyan növényeket, amelyek a leghosszabb ideig virágoznak, élőhelyeket létesítünk a hasznos élőlényeknek, a gyíkoknak például itt egy kőrakás, egy vizes élőhely a békáknak, madaraknak, itatóként is szolgál. A gyíkok nagyon hasznosak, mert kártevőket esznek. Készítettünk egy bogárszállást is, amelyben a zengőlegyek, a magányos méhek és a pókok költeni tudnak, és akár át is telelhetnek itt. Nekünk ez a bevált módszerünk a kártevők ellen.”

A kertész közben felhívja a figyelmet egy szomorú tényre:

augusztus elsején volt az ökológiai túllövés napja, ami azt jelenti, hogy erre az évre már augusztus elsején elfogytak az erőforrásaink, innentől pedig már a következő évit éljük fel.

„Ez már harminc-negyven éve így működik, és egyre csak tolódik. Valójában hitelben vannak az erőforrásaink, az unokáinkét használjuk fel. Jelenleg 1,7 földbolygóra lenne szükségünk ahhoz, hogy a mostani igényeinkhez viszonyítva kielégítsük a forrásainkat. A szakemberek már korábban felismerték, hogy ebből baj lesz, ennek megfékezése érdekében pedig különféle módszerekkel kísérleteztek. Amit itt látunk, valójában ennek az egyik példája.”

A permakultúra nem kertészmódszernek, inkább életfilozófiának mondható. Erik hozzáteszi, a mindennapokban is ennek megfelelően élnek: nincs szükségük száz négyzetméteres villára, amelyet aztán ki is kell fűteni, nem vásárolnak felesleges dolgokat, szelektálják a hulladékot és komposztálnak. „Emellett próbálom továbbadni azt a tudást, amelyet az elmúlt évek során megszereztem. Van egy jó kertészmérnök barátom, aki mindig hasznos tanácsokkal lát el, elmagyaráz dolgokat, valamint a párom is rengeteget segít. Az elmúlt években egyfajta közösségi tér kezd itt kialakulni, egyre több idegen is érdeklődik.”

A legtöbben azonban egyelőre nehezen fogadják el, hogy ez a módszer is működik.

„Volt, aki azt mondta, hogy ez az egész csak egy nagy dzsungel, amibe itt-ott elültettem egy-egy paradicsomot. De valószínűleg csak azért látta így, mert a paradicsomon kívül mást nem ismert fel.

Ha körbenézünk, szinte minden négyzetméteren találunk haszonnövényt. Itt például a borsmenta, az almaoltvány, a birsalma, különféle gyógynövények, ott hátul mogyorócserje, kökény és mahónia nő. Az ott egy szőlőlugas, ott pedig a zöldségtermesztő rész” – mutatja.

Ami a gazokat illeti, nem mondhatjuk az összesre, hogy haszontalan. A szulák ugyanis már kora tavasszal virágzik, ezáltal vonzza a zengőlegyeket, azok pedig megeszik a tetveket. A gyomnövényekről egyébként kevesen tudják, hogy akár 30-40 évig is csíraképesek a földben, és többségük csak akkor csírázik ki, ha napfény éri. A kapálás, a gyomlálás tehát csak mindinkább elősegíti a növekedésüket. „Vannak olyan gyomnövények, amelyek tipikusan csak akkor jönnek elő, ha megsértjük a talaj felszínét. Ilyen például a disznóparéj vagy a fehér libatop. Úttörő fajoknak hívják őket, mert az a szerepük, hogy ha csupasz talajfelszín marad, akkor gyorsan betakarják azt.

Hiszen a természet állandóan azt igyekszik elérni, hogy a talajfelszín ne maradjon szabadon. Ez pedig nem véletlen.”

Erik elárulja azt is, hogy  a lehető legkevesebbet öntöz a kertjében. „Ha magról vetek, vagy ha palántát ültetek ki, akkor a begyökeresedésig indokolt az öntözés, de onnantól kezdve, hogy megindul a növekedési folyamat, akkor már felesleges. Egyrészt a jó talajszerkezet miatt, mivel nincs nyitott talajfelszín, ezért a föld rengeteg vizet képes eltárolni. Másrészt pedig ha nincs állandóan kiszolgálva a növény igénye, akkor ő is jobban reagál a szélsőségekre. Ami nem bírja, annak ki is kell esnie” – magyarázza.

Időközben megismerkedünk a kert fő felügyelőjével, a jópofa lovacskával. Gazdái néhány évvel ezelőtt mentették meg, korábban nagyon rossz körülmények közt tartották. A kertben sétálva nyilvánvalóvá válik, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés nagyon jól összehangolható, általuk ugyanis biztosítható az anyagkörforgás, a trágya pedig kiváló alapanyag a talajéltetéshez.

A kertész elárulja, hosszú távú terve, hogy nagyobb területen is termeszthessen ezzel a módszerrel. Jelenleg kertészvállalkozást működtetnek, korábban szőlészként dolgozott és egy kertészcsapatot is irányított. „Ez a filozófiánk, ez az életünk, és így is akarunk élni. Az egész arról szól, hogy mennyire akarunk a természet részei lenni, és milyen mértében tudunk együtt élni vele” – húzza alá Paxián Erik, akinek a videói is népszerűek a közösségi oldalakon. Mint mondja, célja elsősorban az, hogy ezáltal is népszerűsítse  a fenntartható mezőgazdaságot: „Meggyőződésem, hogy erre a felfogásra nagyon nehéz átállni, hiszen a gazdálkodók nagyban függenek a piactól és az agrárpolitikától. Szükséges egyfajta gondolkodásbeli váltás is.

Elsősorban a helyiekhez, a csallóköziekhez akartam szólni, és ösztönözni őket arra, hogy vágjanak bele, annak érdekében, hogy megőrizzük ezt a szép egyedi tájat” – zárja a kertész.

A csallóközi kertész Youtube-csatornája az alábbi linkre kattintva elérhető.


(Farkas Linda)