„Itt mindenki hülye?” És ki tehet róla?

Ardamica Zorán | 2022. március 24. - 20:23 | Vélemény

Nem, nem egészen mindenki, még ha olyan érzése is van az embernek olykor, egyre gyakrabban. Viszont mindenki tehet róla. Legalábbis senkit sem lehet teljesen felszabadítani a felelősség alól, minden egyén, minden csoport tehet ugyanis az általános agylágyulás ellen.

„Itt mindenki hülye?” És ki tehet róla?
Forrás: Adobe Stock

Közeledik a tanítónap Szlovákiában közismert dátuma, Comenius születésnapja: március 28. És az embernek ilyenkor nem csupán az jut eszébe, hogy az egész társadalom köszönettel tartozik a tanítóknak, hanem bizony egyes, magukat a valós közéletben, netán a világhálón fokozottan prezentáló félkegyelmű „tanarak” miatt, valamint a világ állapota okán az is: kézenfekvő lenne az egész társadalmi gyengeelméjűséget az iskolák nyakába varrni.

Az általános tébolyért jócskán felel azonban a szülő, maga a gyerek is, a közösség mint olyan, és nagy mértékben a politikusok zöme. Akik vagy lerontják intézkedéseikkel a közoktatás színvonalát is, vagy pedig minimum nem segítik elő a fejlődését. Illetve önérdekű propagandájukkal szintén butítják a nagyérdeműt.

Ha viszont mindezt összeadjuk, megint csak oda jutunk, hogy vagy a pedagógus és a szülő tehet valamit a majdnem egyetemes buggyantság ellen, vagy igazából elegendő mértékben tán senki más.

Szlovákiában mind a pedagógusokról szóló törvény, mind az iskolai törvény világosan kimondja, hogy a tanító a tudományos eredmények és ismeretek értelmében köteles végezni az oktatói-nevelői munkáját.

És hát, ha szerencsére nem is varrható a baj en bloc az iskolaügy nyakába, sajnos arra kell itt most rávilágítani, hogy ez túl sok esetben nincs így. Fokozom, majd jól ki leszek átkozva, pedig nem általánosítok: egyesek, sajnos túl sokan magasról köpnek a tudományra, sőt: vagy nem ismerik el, vagy ami rosszabb, nem ismerik az aktuális eredményeit. Csak így történhet meg, hogy magánvéleményt tanítanak ismeretek helyett.

Márpedig a vélemény csupán akkor lehet releváns (miközben az oktatásban egy vélemény mit sem ér, minimum megalapozott hipotézisekkel érdemes foglalkozni), ha az tényekből indul ki. A megalapozatlan fikciókra falazott vélemény nem ér többet a piaci pletykánál. A tényeket és forrásaikat pedig ellenőrizni érdemes. A tényeket értelmezni kell, mégpedig a tanulókkal és a tanulóknak. A megfelelő módszerrel, eszközzel, életkorhoz igazítva stb.

Nézzünk csak szembe a valósággal, hányan nem teszik ezt meg.

És nézzünk csak szembe a valósággal, mihez vezet Európa és a világ történelmében, ha sokan nem teszik ezt meg: az emberek elkezdik ölni egymást, mert elhiszik, hogy okuk van rá, s hogy az öldöklés jó megoldás. Hogy egyáltalán megoldás bármire.

Nem akarok ünneprontó lenni, de míg itthon egyes nagyokos tanítók hangosan ragaszkodnak a hülyeségeikhez, addig Helmectől keletre iskolákat bombáznak. Amiatt, mert az emberek elhiszik egy pszichopatának, hogy iskolát bombázni jó, legitim, boldogító.

Szóval kedves pedagógus kollégák, ünnepeljük meg, hogy egyáltalán vagyunk, hogy nem halott gyerekek fekszenek az iskoláinkban és nem kényszerít a hatalom arra, hogy az ő gyilkos propagandáját tápláljuk a diákokba. És vegyük tudomásul – ha eddig nem tudtuk, a háború figyelmeztet –, mostantól még nagyobb a felelősségünk.

Amelyik tanító pediglen nem hisz a tudományban, amelyik nem képes vagy nem akar tényeket értelmezve és komparálva racionális következtetéseket levonni, az – bocsi – keressen más munkát, jósoljon üveggömbből, küldjön tévéadásban (ismétlésben!) ingyen pénzenergiát, kézrátétellel fertőtlenítsen kiskanalat, köpjön esőáldást vagy akármit a menthetetlenek seregének, de ne hülyítse, uszítsa, vadítsa és bizonytalanítsa el a gyerekeket, mert a gyerekek ki vannak neki szolgáltatva. És ha butuskák maradnak, akkor egész életükben ki lesznek szolgáltatva valakinek, aki majd tán gyilkolni küldi őket. Épp most látjuk erre a példát: rossz infó + propaganda + ellenőrzés hiánya = agymosás. Következmény: bármi, most éppen háború.

Elég barom dolgozik a tudás ellenében, becsüljük meg azt a tanárt, aki a tudást szolgálja. Mert sajnos oda jutottunk, ma már nem egyértelmű, hogy egy tanár a tudást szolgálja.