„Itt nem elég csak az erőre és a gyorsaságra koncentrálni”

Bacsfai Rékában és Csörgő Tamásban több közös is van. Mindketten a dunaszerdahelyi Birkózó Klub válogatott versenyzői, sorra halmozzák a sikereket a hazai és nemzetközi versenyeken, és Európa-bajnokságra is kijutottak már a korcsoportjukban. Idén tavasszal mindkét fiatal tehetséget Év Sportolója díjjal jutalmazta a város.

„Itt nem elég csak az erőre és a gyorsaságra koncentrálni”
Fotók: Cséfalvay Á. András – további képekért kattints!

Legutóbbi beszélgetésünk óta Tamás is képviselte a klubot az olaszországi Kadet Európa-bajnokságon, néhány napja pedig Pollák Annával a szlovák válogatott színeiben sikeresen szerepeltek az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon Bakuban.


Idén tavasszal benneteket is kitüntettek Év Sportolója díjjal Dunaszerdahelyen. Mit szóltatok, amikor megtudtátok, hogy elismerésben részesültök?

Réka: Egyrészt bíztunk benne, másrészt viszont sok volt a jelölt, így egyikünk sem lehetett benne biztos, hogy megkapja a díjat, úgyhogy végül meglepett bennünket. Valószínűleg a szlovák bajnoki cím, az Európa-bajnokság és a nemzetközi versenyeken elért eredmények voltak a mérvadóak.

Tomi: Titkon azért én is számítottam rá, de engem is meglepetésként ért, és nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy én is megkapom a díjat. Tavaly nekem is sikerült egy szlovák bajnokságot megnyernem, részt vettem nemzetközi versenyeken, valamint Európa- és világbajnokságra is kijutottam.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a birkózással?

R: A nővérem volt a példaképem, ő ugyanis korábban kezdte a birkózást. Miután megnéztem őt az edzéseken, nekem is megtetszett ez a sport. Gaál Attila edző rábeszélt, hogy próbáljam ki én is, és végül itt ragadtam, hamar belejöttem. Ekkor már 12 éves voltam, tehát a többiekhez képest viszonylag elég későn kezdtem.

T: Én is csak négy éve birkózom. Olyan sportot kerestem, amelyben szükség van az erőnlétre. Az egyik osztálytársam ekkor már járt birkózásra, eljöttem az egyik edzésre, egyből megtetszett, és azóta is itt vagyok.

Tehát mindkettőtöknek megtetszettek az edzések, és ennek hatására kezdetek el versenyszerűen sportolni. Mi volt az, ami leginkább megfogott benneteket a birkózásban?

R: Engem főként az fogott meg, hogy a birkózáshoz több mindenre is szükség van: dinamikára, gyorsaságra, erőre és technikára.

Ez egy olyan sport, amelyben mindent meg kell tanulni, mert nem elég csak az erőre és a gyorsaságra koncentrálni, bele kell tenni mindent.

Az is megfogott még, hogy a birkózás által sok új embert ismerhettem meg, sokat utazunk. Bár sok időt igényel ez a sport, mások a hétköznapjaink, mint a többi korunkbeli fiatalnak, azt viszont, ami ezáltal kimarad az életünkből, bőségesen visszakapjuk.

T: A birkózásban az az egyik legjobb dolog, hogy saját magunkért küzdünk, egyedül rajtunk és az ellenfélen múlik minden. A versenyek által pedig világot láthatunk, emberekkel ismerkedhetünk, és számos tapasztalatot szerezhetünk.

A birkózás előtt próbálkoztatok más sportokkal is?

R: Korábban kosárlabdáztam, de inkább csak elfoglaltságként űztem, versenyszerűen nem. Hasonlóan voltam az úszással, inkább csak hobbiként tekintettem rá.

T: Nagyon fiatal voltam még, amikor focizni kezdtem. Több évig jártam is edzésekre, de később elkezdtek érdekelni a küzdősportok, megtetszett a birkózás, és inkább ezt választottam.

Melyek voltak az eddigi legjobb eredményeitek a birkózásban?

R: A legnagyobb állomásként az Európa-bajnokságot és a világbajnokságot említhetem. Még ennyi év után is nagyon izgulós vagyok, és ez gyakran hatással van rám a versenyeken is.

A legjobb eredményem eddig az Eb-n elért 10. helyezésem. Emellett sikerült megszereznem a szlovák bajnoki címet, és nemzetközi versenyeken is szereztem már érmeket.

T: Nekem is a világbajnokság és az Európa-bajnokság voltak eddig a legnagyobb versenyeim.

Az első Európa-bajnokságomon 11. lettem, emellett szlovák bajnoki címmel rendelkezem, és nemzetközi versenyekről is többször érmekkel tértem haza.

Melyik volt eddigi karrieretek legemlékezetesebb versenye?

R: Talán a legelső Európa-bajnokságomat emelném ki, amelyen meccset tudtam nyerni. Ezek az európai és világversenyek mind-mind nagy nyomot hagynak az életemben, csodás élményekkel és rengeteg tapasztalattal térek haza.

T: Nekem is a legelső Európa-bajnokságom volt a legemlékezetesebb. Minden egyes meccsemre tisztán emlékszem, amelyeket itt vívtam.

Néhány hete pedig Spanyolországban jártatok.

R: Igen, edzőtáborban voltunk Spanyolországban. Jól éreztük magunkat, jó, ha az ember néha kizökkenhet a megszokott környezetéből, és idegenekkel is tud edzeni.

T: Igen, és ilyenkor többnyire új fogásokat is tanulunk a külföldi versenyzőktől, tehát ebből a szempontból is fontosan számunkra a nemzetközi edzőtáborok.

És ami a hétköznapokat illeti, milyen gyakran jártok edzésekre?

R: Én hetente négyszer járok reggelente edzeni és négyszer esténként, tehát egy héten valójában nyolc edzésem van. Ha versenyre készülünk, akkor gyakran a hétvégét is aktív pihenéssel töltöm, ilyenkor például futok, és odafigyelek arra, hogy eleget mozogjak.

T: Én hetente háromszor járok edzeni reggelente, és még négyszer délutánonként. Ha viszont versenyre készülünk, akkor több átmozgató edzésünk van a megszokottak mellett.

A délelőtti edzéseket tehát a tanítási időben kell megoldani.

T: Gyakran a suliból egyenesen edzésre jövünk, de a tanulás rovására sosem megy, mindig odafigyelünk rá, hogy kellő időnk maradjon a tanulásra is. Az edzéseket össze tudjuk egyeztetni a tanulmányokkal.

R: Szerencsére nagyon jó az együttműködés az iskolával, nagy előny számunkra, hogy a dunaszerdahelyi Középfokú Sportiskolába járunk.

Szerintem a legfontosabb az akarat, és ha az ember igazán szereti, amivel foglalkozik, akkor be tudja osztani úgy az idejét, hogy mindent össze tudjon egyeztetni.

Ebben pedig minden bizonnyal az edzőtök is támogat benneteket.

R: Az edzőnk, Gaál Attila bizony mindenkivel törődik, mindig számíthatunk rá, mintha csak az apukánk lenne.

T: Szeret viccelődni, de komolyabb dolgokról is beszélgethetünk vele. Mindig segít, ha tud, nagyon jó a kapcsolatunk vele.

Hogyan képzelitek el a jövőt, milyen célokat tűztetek ki magatok elé?

R: Jó lenne az Európa-bajnokságról jobb helyezést is hazahozni, viszont nagyon nehéz, mert nagy a konkurencia ezeken a rangos versenyeken. Annyi biztos, mindent megteszünk, hogy a legjobbak közé kerüljünk.

T: Próbálunk évről évre jobb helyezéseket hozni a nemzetközi versenyekről és az Európa-bajnokságokról. A mezőny viszont mindig nagyon erős, és az sem utolsó szempont, hogy a sorsolásoknál mennyire áll mellénk a szerencse.


(Farkas Linda)

Kapcsolódó cikkek:

„Nem elég a szőnyeg szélén állni, ott kell lenni a tanítványok közt”

„Mindig a legjobbat szeretném kihozni magamból, igyekszem egyre jobb és jobb lenni”