A Jaffás és a Kofolás: Hát maga meg hogy beszél? (2.rész)

A Jaffás és a Kofolás egy 2017-ben sugárzott, összesen 39 részből álló, heti egyszer jelentkező műsorsorozat volt a Pátria Rádió hullámhosszán. Készítői Hizsnyai Tóth Ildikó műfordító, a Comenius Egyetem magyar tanszékének tanára, illetve Kerényi György, magyarországi újságíró.

A Jaffás és a Kofolás: Hát maga meg hogy beszél? (2.rész)
Fotó: Cséfalvay Á. András - illusztráció

A műsor a magyar nyelvről, a magyarul beszélőkről és a szlovákiai magyarok nyelvhasználatáról szóló témákat elemez.


II. rész – Hát maga meg hogy beszél?

Hizsnyai Tóth Ildikó, a Kofolás, és Kerényi György, a Jaffás mellett ezúttal Lanstyák István nyelvészprofesszor, a Comenius Egyetem magyar tanszékének tanára is megszólal, méghozzá a csúnya beszéd kapcsán.

Sokszor halljuk, hogy anyanyelvünket ápolni és őrizni kell, de ritkán gondolunk bele, hogy pontosan mit is értünk ez alatt. Lanstyák István szerint gyakran úgy beszélünk a nyelvről, mintha egy személy lenne, akit ápolni és óvni kell. Mint mondja,

nem a nyelvet, hanem az embert kell ápolni és segíteni, ha pedig a beszéléssel kapcsolatban akad problémája, azt is kezelni kell.

„Az a célunk, hogy a beszélgetőpartner vagy a hallgatóság megértsen bennünket, és ezért néha nem élünk azzal a szabadsággal, amellyel egyébként szoktunk. Valójában nem a nyelvről, hanem az emberekről beszélünk, akik meg akarják értetni magukat, ennek pedig a nyelv az eszköze.”

Az állítást, hogy nyelvünk romlik, Lanstyák István tévhitnek, nyelvi mítosznak tartja. Ezek egy része évekkel ezelőtt még tudományos meggyőződés volt, később azonban kiderült, hogy nem helytálló megállapítások, a laikus közbeszédben viszont továbbra is megmaradtak ezek a gondolatok. Szerinte a nyelv csupán folyamatos változáson, fejlődésen megy keresztül. Ha bármilyen hiány lép fel a közösség nyelvi igényeinek kielégítésében, az emberek a nyelvi kreativitásuk révén betöltik azt a bizonyos hiányt, nyelvromlásról tehát nem beszélhetünk.

A nyelvhelyességi ideológiákkal elsősorban az iskolákban ismerkedünk meg, de az általános ideológiák az élet különféle területein is megjelennek. Ilyen például a konzervativizmus és az, amikor azt mondjuk, hogy milyen jó volt régen, majd ezt a gondolatot kivetítjük a nyelvre is.

Az ideológiákat arra használjuk, hogy legitimáljunk vagy megmagyarázzunk általuk bizonyos elképzeléseket.

Gyakran előfordul, hogy az emberek szabadkoznak a nyelvhasználatuk miatt, és azt mondják, hogy ők nem beszélnek olyan szépen magyarul. A nyelvészprofesszor szerint ők a standardizmus nyelvi ideológiának a rabjai: a magyar nyelvet egy fajta beszédmóddal azonosítja, és ha a saját beszédmódja nagyobb mértékben eltér a standardtól, úgy tűnik neki, mintha az már nem lenne annyira jó.

„Bizonyára valaki meggyőzte arról, hogy az az igazán szép magyar nyelv, amelyet például a médiából is hall, holott ez nyilvánvalóan nem így van. Nem egy normában, hanem normák sokaságában kell gondolkodni, a normákat pedig konkrét beszédhelyzetekben kell érvényesíteni.

Például az iskolákban a gyerekeknek nem azt kellene mondani, hogy ez helytelen beszédmód, hanem azt, hogy ezt most megtanuljuk másképp is. Nyelvileg nincs különbség, ha valaki suksüköl vagy a standard nyelvváltozatot használja, csupán társadalmi értékítéletbeli különbségről beszélhetünk."

A beszélgetések közt hallhatunk egy slam poetry hangfelvételt Laboda Róbert előadásában, aki palócul beszél, többször káromkodik és idegen szavakat is használ. Kontra Miklós magyarországi nyelvész elmondta, hogy a palócok sokszor bántva vannak beszédmódjuk miatt. Egy felmérés során kiderült, hogy a magyarországi magyarok a palóc nyelvet tartják a legcsúnyábbnak, és az a legszomorúbb, hogy ezzel maguk a palócok is egyetértenek.

A teljes műsor meghallgatható a Pátria Rádió archívumában.

Az előző rész tartalmából: A Jaffás és a Kofolás: Minek nevezzelek? (1.rész)

R.E.