A Jaffás és a Kofolás: Mondhassa így egy professzor? (4. rész)

2018. november 5. - 18:57 | Kultúra

A Jaffás és a Kofolás egy 2017-ben sugárzott, összesen 39 részből álló, heti egyszer jelentkező műsorsorozat volt a Pátria Rádió hullámhosszán. Készítői Hizsnyai Tóth Ildikó műfordító, a Comenius Egyetem magyar tanszékének tanára, illetve Kerényi György, magyarországi újságíró.

A Jaffás és a Kofolás: Mondhassa így egy professzor? (4. rész)
Fotó: Cséfalvay Á. András - illusztráció

A műsor a magyar nyelvről, a magyarul beszélőkről és a szlovákiai magyarok nyelvhasználatáról szóló témákat elemez.


IV. rész – Mondhassa így egy professzor?

A Jaffás, Kerényi György és a Kofolás, Hizsnyai Tóth Ildikó ezúttal a nyelvművelés, az ikes igék és a „suksükölés” kérdéseit boncolgatta.

Sebők Szilárd nyelvész a nyelvműveléssel és azzal kapcsolatban, hogy miért javítjuk ki egymást beszéd közben, elmondta, létezik egy központi norma, amelyhez mások nyelvhasználatát viszonyítjuk. Egy elterjedt, az iskolák által is támogatott vélekedés szerint egyetlen nyelvváltozatot kell használni, a beszédhelyzettől függetlenül. Azonban érdemes átgolndolni, hogy ez a bizonyos elvárás valójában csak egy bizonyos helyzetre vagy az összes nyelvhasználati helyzetre vonatkozik-e. Ez azt eredményezi, hogy gyakran nem tudjuk eldönteni, hogy melyik nyelvváltozatot használjuk, ebből kifolyólag pedig másokat is kijavítunk.

Sebők Szilárd szerint mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy írott szöveg készítésekor elbizonytalanodik, és kétségei merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy azt a bizonyos kifejezést más is ugyanúgy értelmezi-e majd. Ekkor hasznos, ha tanácsot kérünk nyelvésztől vagy felütünk egy jó kézikönyvet. Fontos azonban, hogy ne csak azt nézzük meg, hogy az a bizonyos szó helyes vagy helytelen, ugyanis az a lényeges, hogy az adott szituációba beleillik-e, hatékony-e abban a helyzetben vagy sem.

A műsor egyik legfontosabb üzenete az, hogy az embernek tisztában kellene lennie azzal, hogy léteznek különféle nyelvváltozatok, amelyek más és más helyzetekben használatosak.

Ezek pedig sosem lesznek egyformák, hiszen mi, szlovákiai magyarok más környezetben élünk, más hatások érnek bennünket, mint a Magyarországon élőket. Éppen ezért nem is kell, hogy egy szlovákiai magyar úgy beszéljen, mint egy magyarországi magyar.

A műsor másik vendége, Misad Katalin, a pozsonyi Comenius Egyetem tanára elmondta, az iskoláinkat manapság leginkább a purista a nyelvszemlélet jellemzi, de bizakodó, hiszen az egyetemen már 20 éve arra törekszenek, hogy egy másfajta nyelvszemléletet adjanak át a hallgatóknak. Céljuk ugyanis, hogy akik az egyetem befejeztével elmennek tanítani, ezt az újfajta szemléletet vigyék az anyanyelvtanításba. Ez egy lazább módszer, amely arra tanítja a diákokat, hogy merjék használni a nyelvjárási anyanyelvüket, ha éppen olyan kommunikációs helyzetben vannak.

Hizsnyai Ildikó szerint az a lényeg, hogy

megtartsuk a saját anyanyelvváltozatunkat és az iskolában tanult nyelvváltozatot is – a kettőt pedig helyezzük egymás mellé, ne pedig alárendelve egyiket a másiknak.

Nyelvtani szempontból a „suksülölés” az a jelenség, amikor j-vel kezdődő rag kapcsolódik a -t végű igére, kijelentő mód egyes szám harmadik személyében és többes számban ezek egybeolvadnak, és azt, hogy aratja, úgy ejtjük, hogy arattya (a termést). Felszólító módban viszont ezek a szavak úgy viselkednek, mint az -s,-sz, -z végű igék: arassa le a termést! A „suksükölés” az, amikor a felszólító módú alakot alkalmazzuk kijelentő módban is. Hizsnyai Ildikó hangsúlyozta, attól, hogy valaki „suksüköl”, még egészen biztos, hogy nem keveri össze a nyelvtani kategóriákat, hiszen mindenki tudja, hogy éppen kijelent vagy felszólít.

A csallóközi származású Lengyel Diana ugyanazon a véleményen volt, mint Kontra Miklós, nyelvész. Mindkettőjük szerint a „suksükölés” bizonyos régiókban természetes nyelvhasználat, máshol ezt mégis megbélyegzik, kijavítják. Diana ennek példájára Dunaszerdahelyt és környékét említette, míg Kontra Miklós egy romániai városról, Sepsiszentgyörgyről vélekedett hasonlóan.

Lanstyák István nyelvészprofesszor szerint minden ember másképp beszél például tanárként az órán és szülőként otthon.

Probléma pedig akkor merül fel, ha a tanár az órán egy olyan nyelvtani formát bélyegez meg és nyilvánít rossznak, amelyet aztán ő maga is használ. Ehelyett mondaná inkább azt, hogy az utcán is használt nyelvváltozat mellé megtanulunk egy másikat, amelyet a tanítási órán használunk, ezáltal pedig ő sem kerülne kellemetlen helyzetbe.

A teljes műsor meghallgatható a Pátria Rádió archívumában.

Az előző részek tartalmából:

A Jaffás és a Kofolás: Minek nevezzelek? (1. rész)

A Jaffás és a Kofolás: Hát maga meg hogy beszél? (2. rész)

A Jaffás és a Kofolás: Rossz nyelvek szerint (3. rész)


R.E.