A Jaffás és a Kofolás: Rossz nyelvek szerint (3.rész)

2018. október 28. - 14:35 | Kultúra

A Jaffás és a Kofolás egy 2017-ben sugárzott, összesen 39 részből álló, heti egyszer jelentkező műsorsorozat volt a Pátria Rádió hullámhosszán. Készítői Hizsnyai Tóth Ildikó műfordító, a Comenius Egyetem magyar tanszékének tanára, illetve Kerényi György, magyarországi újságíró.

A Jaffás és a Kofolás: Rossz nyelvek szerint (3.rész)
Fotó: Cséfalvay Á. András - illusztráció

A műsor a magyar nyelvről, a magyarul beszélőkről és a szlovákiai magyarok nyelvhasználatáról szóló témákat elemez.


III. rész – Rossz nyelvek szerint

Az előző részben szó volt a csúnya beszédről és arról, hogy ki dönti el, mi a csúnya beszéd. Ezt a kérdéskört, illetve újabbakat vitat tovább Kerényi György, a Jaffás, és Hizsnyai Tóth Ildikó, a Kofolás. A beszélgetésbe megint csak bekapcsolódott Lanstyák István, nyelvészprofesszor.

A Kofolás szerint arra törekszünk, hogy a nyelvünket tisztán tartsuk, akárcsak az otthonunkat. Lanstyák István ezzel kapcsolatban elmondja, az emberekben kialakult egy olyan meggyőződés, hogy az alapnyelvből örököltnek gondolt elemek jobbak, mint azok, amelyeket idegen nyelvekből vettünk át.

Sőt, sokan azt gondolják, hogy az idegen nyelvek hatása kifejezetten káros és akár nyelvcserét is előidézhet. Ezt tudományos kutatással sosem tudták alátámasztani, mégis sokan hisznek benne.

A Gramma Nyelvi Iroda azzal foglalkozott, hogy ahol nyelvi hiány van, ott megjelenhessenek a standard magyar kifejezések, amelyeket az emberek használhatnak. Ugyanakkor fontos, hogy meghagyjuk az emberek jogát arra, hogy a hétköznapi beszédben használják a szlovák megfelelőt – ha másért nem is, a kényelem szempontjából.

Mint ahogy például Magyarországon a szaknyelvben a habarcs mellett ugyanúgy megjelenik a malter kifejezés, nálunk a mustár mellett miért ne jelenhetne meg a horcsica – adott helyzetben az egyik illik jobban, egy másikban pedig a másik.

A beszéd szempontjából nem az a fontos, hogy belső keletkezésű magyar szót vagy idegen szót használunk, hanem az, hogy milyen a szó nyelvhasználatban lévő funkció – mondja Hizsnyai Tóth Ildikó, majd példaként az e-mail magyarra történő fordításának próbálkozásait említi, mint a drótposta, ezt azonban szinte senki nem használja.

Lanstyák István beszélt a különböző nyelvi stílusrétegekről. Ahogy az ember máshogy öltözik fel a színházba vagy egy focimérkőzésre, ugyanúgy máshogy beszél különböző helyeken, különféle helyzetekben. Vannak szlovák jövevényszavak, amelyeket a hétköznapokban egymás közt használunk, de egy más helyzetbe már más stílusértékű szavak illenek. Ugyancsak más szempont a nyelv hangulata.

Például a burcsák teljesen másfajta érzést asszociál, mint a szinonimája, a murci.

Egy másik beszélgetőpartner, Kontra Miklós, nyelvészprofesszor, a Szegedi Tudományegyetem tanára szerint a magyar iskolák problémája, hogy azt akarják megtanítani, amiről a tanárok úgy vélik, hogy az a helyes magyar nyelv, és ezzel egyidőben rombolják a gyerek normális nyelvhasználatát.

Amikor a gyerek elkezdi az iskolát, már tökéletesen beszél magyarul, egy „baj“ van vele: nem úgy beszél, ahogy azt az iskola elvárja.

A palócoknak sem kell úgy beszélni, mint a pestieknek, hiszen mindkét nyelv magyar nyelv, magyarul pedig sokféleképpen lehet beszélni. Mint fogalmaz, az emberek szeretik egymást állandóan cikizni, leszólni, és amikor már kifogy valaki abból, hogy azért szóljon le egy embert, hogy az milyen szegény, vagy azért szólja le, mert sört iszik és nem bort, vagy mert katolikus a lelkem és nem református, és mikor ezekből mind kifogynak, akkor jön az, hogy »De hogy beszél?«“

Kontra Miklós szerint a jó iskola megtanítja a gyereket úgy beszélni, hogy a későbbiekben el tudja dönteni, bizonyos helyzetekben hogyan beszéljen, milyen szavakat használjon.

A teljes műsor meghallgatható a Pátria Rádió archívumában.

Az előző rész tartalmából:

A Jaffás és a Kofolás: Minek nevezzelek? (1.rész)

A Jaffás és a Kofolás: Hát maga meg hogy beszél? (2.rész)

R. E.