A Jaffás és a Kofolás: Szóvá tett szavak (7. rész)

2019. január 3. - 19:40 | Kultúra

A Jaffás és a Kofolás egy 2017-ben sugárzott, összesen 39 részből álló, heti egyszer jelentkező műsorsorozat volt a Pátria Rádió hullámhosszán. Készítői Hizsnyai Tóth Ildikó műfordító, a Comenius Egyetem magyar tanszékének tanára, illetve Kerényi György, magyarországi újságíró.

A Jaffás és a Kofolás: Szóvá tett szavak (7. rész)
Fotó: Cséfalvay Á. András - illusztráció

A műsor a magyar nyelvről, a magyarul beszélőkről és a szlovákiai magyarok nyelvhasználatáról szóló témákat elemez.


VII. rész: Szóvá tett szavak

A Jaffás, Kerényi György és a Kofolás, Hizsnyai Tóth Ildikó ezúttal a hivatali nyelvhasználat témáját boncolgatták.

Misad Katalin, a pozsonyi Comenius Egyetem nyelvésze elmondta, hogy 1995-től létezik az első komoly nyelvtörvény, amely az élet minden területén meghatározza, hogy az itt élő kisebbség, amelynek az aránya az adott településen eléri a 20 százalékot, hogyan és hol használhatja az anyanyelvét. Dunaszerdahely pedig egy olyan város, ahol az emberek csaknem 80 százaléka magyar anyanyelvűnek vallja magát. Ebből az következik, hogy a hivatalokban is főként magyar anyanyelvűek dolgoznak. A Comenius Egyetem diákjai által végzett felmérésekből kiderül, hogy

a dominánsan magyarok lakta területeken a polgármesteri hivatalokban a szóbeli ügyintézés nyelve a magyar, míg az írásbeli érintkezés nyelve főként a szlovák. Márpedig létezik egy kisebbségi nyelvhasználati törvény, amely a közigazgatási szervekkel való kapcsolattartás nyelvét szabályozza, az pedig sokkal megengedőbb annál, mint amennyire mi élünk a nyelvi jogainkkal.

Ennek különféle okai lehetnek. Ilyen például az anyagi kérdés, az állam ugyanis anyagilag nem támogatja a fordítások elkészítését, a településnek a saját költségvetéséből kell „kigazdálkodniuk” az ehhez szükséges pénzösszeget. Másrészt az emberek nem igénylik a magyar nyelvű dokumentumokat, ugyanis ki tudják tölteni a szlovák nyelvű formanyomtatványt is, illetve amennyiben szükséges, a hivatali dolgozók segítenek a kitöltésben.

Misad Katalin ehhez hozzáfűzte, kutatások is bizonyítják, hogy a magyar nyelven benyújtott kérvények száma a magyarok lakta településeken nagyon kis számú, 10 százalék alatt van. „Amikor megkérdeztük, hogy ennek mi az oka, miért nem magyarul adják be a kérvényeket, az a válasz érkezett, hogy

attól tartanak, ha magyarul adják be a kérelmeket, akkor félreteszik azokat, és először az államnyelven írt kérvényeket dolgozzák fel.

Olyan válasz is érkezett, hogy számukra egyszerűbb szlovák nyelven megfogalmazni a kérelmet, hiszen nem ismerik a közigazgatási, jogi terminusok magyar megfelelőit, szlovákul viszont tanulták az iskolában” – tette hozzá a nyelvész.

Szóban tehát magyarul, írásban viszont már általában szlovákul intézzük ügyeinket. Hizsnyai Tóth Ildikó megjegyezte, hogy ez a kérdés az iskoláinkat is érinti: „Át kellene gondolni a határon túliak nyelvtanoktatását, a kisebbségi iskola ugyanis a kisebbségi állampolgárokat elsősorban a szlovák életre készíti fel, hiszen szlovákul megtanulnak kérvényt írni, magyarul viszont nem.”

A magyar tannyelvű középiskolában végzett diákok sokkal egyszerűbben meg tudják fogalmazni a kérvényeket szlovákul, mert azt tanulták az iskolában.

„Ha lehetőségünk van arra, és törvény is biztosítja, hogy használjuk az anyanyelvünket, akkor jó lenne, ha minél több téren használni is tudnánk azt. Ha nem használjuk, akkor bizonyos színterekről teljesen eltűnhet, és minél több színtérről visszaszorul, annál kevésbé lehet azt hinni, hogy minél tovább fennmarad” – mondta Misad Katalin.

A nagymagyari származású Lengyel Diána, aki már évek óta Pozsonyban él, elmondta, ő is úgy figyelte meg, hogy a legtöbb szlovákiai magyarnak, ahogy neki is, problémát okoz egy kérvény megírása magyar nyelven, holott jogunk lenne ezzel a lehetőséggel élni. „Sokkal egyszerűbb és időtakarékosabb a szlovák megfogalmazás, ugyanis nem ismerjük a hivatalos magyar szakkifejezéseket. Úgy gondolom, ebben főként az oktatásnak van nagy szerepe,

hiszen úgy hagyjuk el az iskolát, hogy azt sem tudjuk, mi magyarul a variabilný symbol, az IČO vagy a DIČ” – mondta.

Rabec István Magyarországon élő, szlovákiai magyar nyelvész saját tapasztalatait osztotta meg, mert miután Magyarországra költözött, neki is adódtak nehézségei a szakkifejezésekkel, ezért segítséget kért, és szerencséjére kapott is az ügyintézőktől.

Kontra Miklós nyelvészprofesszor is egyetértett az előtte szólókkal, szerinte is azért könnyebb az embereknek a szlovák nyelvű megfogalmazás, mert az iskolákban nem tanították meg a hivatalos iratok magyar nyelven történő megírását.

Hizsnyai Tóth Ildikó szerint egyszerűbb lenne a helyzet, ha a polgármesteri hivatalokat anyagilag is támogatnák, hogy hivatalos fordítókkal működhessenek együtt, ezáltal írásban is jobban működne a hivatal ügyintézés, majd fokozatosan a nyelvhasználatba is beszivárognának a magyar terminusok.

A teljes műsor meghallgatható a Pátria Rádió archívumában.

Az előző részek tartalmából:

A Jaffás és a Kofolás: Minek nevezzelek? (1. rész)

A Jaffás és a Kofolás: Hát maga meg hogy beszél? (2. rész)

A Jaffás és a Kofolás: Rossz nyelvek szerint (3. rész)

A Jaffás és a Kofolás: Mondhassa így egy professzor? (4. rész)

A Jaffás és a Kofolás: Hatuma-beszéd (5. rész)

A Jaffás és a Kofolás: Keresem a szót, keresem a hangot (6. rész)

(R.E.)