Jakabos Zsuzsannát faggatták a dunaszerdahelyi Vámbéry lurkói

2017. április 25. - 18:29 | Sport

Az Európa-bajnok magyar úszónőt az iskola úszó tanfolyamának népszerűsítése céljából hívták meg Dunaszerdahelyre.

Jakabos Zsuzsannát faggatták a dunaszerdahelyi Vámbéry lurkói
Jakabos Zsuzsanna (Fotó: Paraméter)

„Hátha segít olyan diákoknak is az úszás megszerettetésében, akik eddig nem szívesen úsztak” – foglalta össze a cselekmény célját Masszi János igazgató.

Az iskola tornatermében mintegy 70-80 diák gyűlt össze, akik egészen kiváló kérdésekkel bombázták a 28 éves úszónőt.

Jakabos Zsuzsanna kifejtette, hogy szombaton ért véget az országos bajnokság, éppen ezért ez a hete kissé lazább, mint az eddigiek. „Most mindenki azt csinál, amit akar, de ez egyébként nem jellemző” – mondta.

A diákok kérdésére elmondta, hogy viszonylag későn tanult meg úszni, hiszen már körülbelül nyolc éves volt, ötödikes korában pedig abba az iskolába lépett át, amelynek az uszodájába járt. „Kemény időszak volt, akkoriban előfordult, hogy napi három úszóedzésem is volt” – mesélte.

Kilenc éves korától kezdett el versenyekre járni, és érdemes tudni, hogy 15 évesen már olimpián szerepelt – 2004-ben, Athénban.

Azt is elmondta, hogy gyerekkorában Egerszegi Krisztina volt a példaképe, de egészen 17 éves koráig kellett várnia arra, hogy találkozzanak. „Aláírattam vele a pólómat, ami azóta is megvan, mosatlanul a szekrényben” – emlékezett vissza kérdésünkre.

Elmesélte, hogy amikor versenyezni kezdett, eleinte mindig ezüstöt nyert. Nagyon örültem neki, később pedig jöttek az aranyak is. Aztán megtetszett a bronz, és szerettem volna bronzérmet is szerezni. Tavaly ez már teljesen megfordult, és most már örülök bármilyen éremnek” – hangsúlyozta.

2013-ig Pécsen, 2013-tól pedig Győrben úszik. Abban az évben volt egy komolyabb vállsérülése, mely miatt meg is kellett műteni. A gyerekek persze erről is kérdezték. „Nehéz időszak volt, mert sokat ki kellett hagynom, alig tudtam felemelni a kezem. Fél évig jártam gyógytornára, és próbáltam tartani magamban a lelket. A családom is segített, hogy ne adjam fel. Tudtam, hogy meglesz az eredménye, és csaknem egy év után már ment az úszás” – magyarázta.

Elmondta azt is, hogy talán azoknak az érmeknek örül leginkább, amelyeket a vállsérülése után szerzett. „Ez egy nagy erőpróba volt, hogy tudok-e még valaha magas szinten versenyezni, oda visszakerülni, ahol azelőtt voltam. 2014-ben viszont az Európa-bajnokságon Berlinben sikerült bronzérmet szereznünk váltóban. Akkor nagyon büszke voltam arra is, hogy szólóban sikerült negyedik helyet elérnem” – húzta alá.

A diákok arról is érdeklődtek, volt-e olyan pillanat a pályafutása során, amikor úgy érezte, hogy abbahagyná. Ekkor viszont nem a vállsérülését említette, hanem egy 2007-es momentumot. „2007-ben világbajnokság volt Ausztráliában. Elértem a szintidőt, de különböző okok miatt nem raktak be a csapatba. Nagyon szerettem volna eljutni Ausztráliába, és akkor megfordult a fejemben, hogy abba kéne hagynom. Aztán nem így lett, mert következő évben már jött a pekingi olimpia” – fogalmazott.

Mesélt arról, hogy ha nem úszna, akkor valószínűleg atléta lenne, mivel a szülei is atléták voltak. Beszélt a hobbijairól, amelyek közt említette a főzést, a jógát, az olvasást, a sétát és a cicáit.

„Addig szeretném csinálni, amíg tudok fejlődni, és amíg örömmel csinálom. Ha azért úszom, mert kötelező, akkor az már nem jó” – szögezte le.

A beszélgetés végén az úszónő autogramot osztott a diákoknak, és együtt fényképezkedtek. Az úszónő a látogatásáról már megemlékezett a Facebook-oldalán és az Instagramon is. A háttérben lévő festményt a Vámbéry Ármin alapiskola képzőművész-pedagógusa, Kiss Márta alkotta:

(SzT)