Jalta 2.0 - Totális háborúra és a világ újrafelosztására készül Oroszország?

De bárhogy is nézzük a cikket, tökéletesen alátámasztja Széky János legutóbbi írását, amelyet az ÉS rovatvezetője így fejezett be:

“Azt kellene észrevenni, hogy ami Magyarországon történik, az nemcsak Magyarországról szól. Ami Magyarországon egy nemzetközi egyetemmel történik, az főleg nem. Nagyobb kvászban vagyunk, mint hinnénk.”

Nézzük, hogyan látja a jövőt egy magas beosztású, egykori orosz katona.

“Ma sokan beszélnek egy új, bekövetkező háborúról és arról, hogy az milyen lesz. Sajnálatos módon, ha az Oroszország elleni nyugati szankciók továbbra is életben maradnak, és Oroszország démonizálása tovább folytatódik, akkor egy ilyen lehetséges háborús forgatókönyv Barack Obama távozása után is könnyen elképzelhető. Nagy valószínűséggel a következő háború az utolsó háborúja lesz a benne részt vevő országoknak és az a háborús fél, amely vereséget szenved, örökre legyőzetik. Egy ilyen új háború az emberiség létét is meg fogja kérdőjelezni. Az emberi élet egész régiókban tűnhet el örökre. Az orosz hadsereg ezzel a ténnyel tisztában van, de küldetésére való tekintettel nem lehet kizárni, hogy ennek a háborúnak nem lesz győztese. Egy ilyen háborúnak több célja is lehet, de ezek közül a győzelem lesz a legfőbb célkitűzés. Mert amennyiben nem törekszünk e háború megnyerésére, akkor felmerül a kérdés, miért tartunk egyáltalán magunknak hadsereget?”

Döbbenetes szavak. Az orosz hadsereg vezetése apokaliptikus jellegű, új világháborúra készülne, amely magának az emberiségnek a létét is megkérdőjelezi?

Az (első) hidegháború tapasztalatai alapján, én inkább úgy tippelnék, valójában itt arról lehet szó, hogy Sevcsov szövege tökéletesen beleillik abba a szovjet/orosz stratégiába, amely a nemzetközi színtéren a megfélemlítés eszközét használja.

Érdemes megvizsgálni a kontexust. A “Hadiipari Futár”, ahol a cikk megjelent, az orosz hadseregben és környékén széles körben olvasott kiadvány, cikkeik által betekintést kaphatunk, hogyan gondolkodik aktuálisan az orosz katona különböző katonai, politikai, kulturális és vallási kérdésekről. Cikkeik tartalma garantáltan beszédtéma az orosz katonai körökben.

Az elmúlt évek eseményei tükrében nem lehet nem észrevenni, hogy az orosz politikai-katonai stratégia/propaganda, nemzetközi szinten, folyamatosan belenget egy nagy háborús konfliktust. Az ún. "harmadik világháborúval" való fenyegetés pedig nem más, mint a Kreml geopolitikai játszmájának egyik része, amely – történelmi tapasztalataink alapján – a Szovjetunió időszakára nyúlik vissza.

A nemzetközi politikában egy ország vagy nagyhatalom kivívhatja ideális esetben a tiszteletet félelem nélkül is. Második lehetőség, ha ezt a tiszteletet befenyítéssel, ijesztgetésekkel éri el. Harmadik esetben egy ország nevetségessé válhat, ha az első két forgatókönyv nem valósul meg. Azt ma már pontosan látjuk, hogy a kilencvenes években Oroszország nemzetközi színtéren nevetség tárgya volt és nem sikerült olyan politikát alkalmaznia, amely egy félelem nélküli respektet vívott volna ki – az, hogy most erről csak ők tehetnek, az egy másik cikk témája lehetne. Moszkva számára így nem maradt más opció, mint a félelem gerjesztése.

"Egy hadseregnek folyamatosan háborúra kell készülni. Nem mondok ezzel semmi újat. Kíváló katonai vezetőink erről korábban már rengeteget írtak. Elég ha haditengerészeti parancsnokunk, a kíváló Makarov altengernagy szavaira gondolunk: "Emlékezzetek a háborúra!" Egy másik kiváló hadvezető, a Szovjetunió flottatengernagya, Kuznyecov admirális pedig azt írta, hogy a háborúra úgy kell gondolnunk, hogy az minden pillanatban kitörhet." – írja cikkében Sevcov.

Napjaink Oroszországában a második világháború, a náci Németország elleni harc is a mai napig eleven élmény. Ki ne tudná, hogy Moszkvában, minden évben, a mai napig felvonul az orosz hadsereg a Vörös téren a hetven éves világégés emlékezetére. Egy még meg nem írt, de mindenképp érdekes cikk témája lehetne, milyen viszonyban van a mai orosz közvélekedésben a jelenlegi Nyugat és az egykori náci Németország.

"A közeljövőben elsősorban az orosz hadsereg különleges alakulatait és a nukleáris erejét kellene fejlesztenünk, különösen azért, mert határainkon ott van a valódi ellenség, amely a NATO színeiben sorakozott fel" – írja a cikkben Sevcov.

Az oroszok szemszögéből az általános félelem terjesztése és gerjesztése a világban természetesen előnyös – legalábbis rövid távon. A kulcskérdés az, hogyan lehet egy ilyen nemzetközi kihívásra hatékonyan válaszolni. A helyzet annyival nehezebb jelenleg, hogy Oroszország és a hozzá hasonló, az orosz mintát követő illiberális államok, fasiszta rezsimek nem fognak önként visszavonulni, mivel az teljes arcvesztést jelentene számukra és bekövetkezne a már feljebb említett hármas pont: nevetségessé válnak.

Tekintettel arra, hogy a teljes orosz gazdaság a nyersanyagok értékesítésére épül, és a bevétel egyes számú top prioritása az orosz hadsereg, hiú remény azt várni, hogy az orosz civil társadalom hatékony és gyors válaszokat adna a putyini rezsimre.

De akkor miért történik most minden?

Frida Ghitis, az amerikai The Miami Herald and World Politics Review újságírója szerint Putyin célja egy új Jalta, azaz egy modern Jalta 2.0 kivívása, amelyben Oroszország és a Nyugat újra felosztja egymás között érdekszféráit, pontosan úgy, ahogy 1945-ben tették. Akkor, 1945-ben a Szovjetunió rátette a kezét Kelet-Európára és Közép-Ázsiára, hogy több, mint fél évszázadig elnyomó kommunista rezsimeket működtessenek.

Ghitis cikkében emlékezteti az olvasót Putyin könyvére, amelyben Putyin arról még 2014-ben, a Krím elfoglalása után, hogy a világnak egy új Jaltára van szüksége. Orosz nézőpontból a Krím elfoglalása azt jelentette akkor, hogy Jalta 2.0 efogadása után, Ukrajna továbbra is orosz érdekszférában marad.

Ghitis arról is ír könyvében, hogy Antoni Macierewicz, lengyel védelmi miniszter, az amerikai erők lengyelországi telepítése után kijelentette: "a jaltai világrendnek nemsokára vége". Aztán Trump elnökké választás után a lengyel félelmek még jobban megerősödtek egy lehetséges Jalta 2.0-tól. Macierewicz elutazott az USA-ba és még az új elnök beiktatása előtt felkereste az új elnök stábját. A védelmi minisztere hazatérve Lengyelországban aztán tájékoztatta az otthoni közvéleményt, hogy beszélt Trump tanácsadóival, akik megígérték neki, nem lesz új Jalta.

Ghitis azonban függetlenül ettől a jelenettől aggodalmát fejezte ki cikkében és arról írt, hogy a pragmatikus külpolitikát folytatni kívánó Trump valójában egyetért az érdekszférák felosztásáról Putyin elnökkel és képes megegyezni vele.

Széky János cikkéhez visszakanyarodva szeretném az olvasó figyelmébe ajánlani az újonnan kinevezett cseh amerikai nagykövet, Kmoníček szavait, amelyeket az Echo24 oligarcha támogatás nélkül létező, a cseh kormánytól független weblapnak nyilatkozott:

"Ma egy washingtoni cseh nagykövetnek el kell érni, hogy az amerikaiak fejében a mentális és a fizikai térképet összevonjuk. Amikor ma Washingtonban azt hallja egy amerikai, hogy Bécs, minden amerikai tudja, hogy ez a város valahol Nyugaton van. Amikor viszont egy amerikai azt hallja, hogy Cseh Köztársaság, akkor jobb esetben elkezdődik egy vita, hogy Közép-Európáról vagy Kelet-Európáról beszélünk, és, hogy miben és hogyan különbözik az európai kontinens és, hogy hol helyezkednek el belső határai. Fizikailag Bécs tőlünk (Prágától – szerk.) keletre van, vagy ha Bécs már a Nyugat, akkor mi még nyugatabbiak vagyunk. Rólunk csehekről még nem állt össze az amerikaiak fejében a mentális és a földrajzi térkép egy valódi térképpé. Ezt a feladatot el kell végeznünk, hogy soha nem kérdőjelezzék meg a jövőben, Csehország hova tartozik valójában. A cseh nagykövetre Amerikában úgy kell, hogy automatikusan tekintsenek, hogy ez az ember a Nyugatról van."

Mondjuk ki nyíltan: amennyiben Trump és Putyin megegyezik a világ újrafelosztásáról, akkor a csehek, szlovákok és a magyarok nemzeti érdeke az, hogy Jalta 2.0 után országaink a nyugati civilizációhoz tartozzanak és ne Keletre.

Ezért kell a CEU-t is megvédeni, minden áron, és 2018-ban megbuktatni a Magyarországot az oroszoknak kiszolgáló Orbán-rezsimet és egy olyan kormányt választani, amelynek alapvető számú célja a nyugati orientáció megtartása.