Janits Erzsébet: Változtatni kell a jelenlegi nyugdíjpolitikán

PhDr. Janits Erzsébet a Magyar Fórum egyik alapítótagja. Végzettségét tekintve szociológus, vállalkozó és pénzügyi szakértő, három gyermek édesanyja. Több mint két évtizede foglalkozik pénzügyi tanácsadással. Politikai célkitűzéseinek egyik sarkalatos pontja, hogy az állam hatékonyabban támogassa azokat az embereket, akik próbálnak önmagukról gondoskodni, takarékoskodnak és nyugdíjas éveikre is igyekeznek megtakarításokat felhalmozni.

Az elmúlt évek kormányai mennyire törődtek azzal, hogy a kisembereknek személyes pénzügyei rendben legyenek, vagyis elegendő pénz maradjon a családi kasszában, illetve tudjanak megtakarítani nyugdíjas éveikre és vészhelyzetek esetére biztosítva legyenek?

Sajnos, egyáltalán nem. Például magasabb adót fizetünk, mint a szomszédos Ausztriában – ugyanakkor az állami szolgáltatások színvonala összehasonlíthatatlanul alacsonyabb. Emellett az állam szinte bünteti azokat, akik felelősségteljesen gondolkodnak és cselekednek. Például a harmadik Fico-kormány 8%-os különadót vetett ki a biztosításokra (az életbiztosítások kivételével), ez később átalakult biztosítási adóvá. Ugyanilyen rossz a helyzet a nyugdíjbiztosítások területén, a smeres kormányok megpróbálták módszeresen aláásni az un. 2. pillérben zajló nyugdíjspórolást, sőt magának a rendszernek a létét is többen megkérdőjelezték.

Miért van olyan nagy jelentősége a nyugdíjspórolásnak?

Szlovákia már most érzékeli a lakosság elöregedésének és az alacsony születési ráta kombinációjának következményeit. Az emberek tovább élnek, miközben a korábbi időszakokhoz képest kevesebb gyermek születik. Egyre romlik az állami első pilléres nyugdíjrendszerben az oda befizető dolgozók és az onnan nyugdíjat kapó nyugdíjasok közötti arány, ami miatt növekednek a nyugdíjkiadások. Ez a folyamat az elkövetkező években csak erősödni fog. Míg korábban Szlovákiában egy nyugdíjasra körülbelül két és fél ember dolgozott, az előrejelzések alapján az elkövetkező évtizedekben ez az arány egy az egyhez fog közelíteni.

Mit is jelent ez a gyakorlatban?

Képletesen szólva, a jövőben minden családnak – apának és anyának – „be kell majd fogadnia” egy nyugdíjast, akit „el kell majd tartania”. Mindez erős nyomást gyakorol az állam költségvetésekre. Mindenkinek fel kell rá készülnie, hogy az állami nyugdíjak értéke csökkenni fog, az adóterhelés meg nőni vagy legalábbis stagnálni. Azokat, akik csak az államtól kapott nyugdíjra támaszkodnak, időskorukban az elszegényedés fogja fenyegetni.

Hogyan segíthet ebben és milyen konkrét előnyökkel jár a második pillér?

A második pillér nyugdíj-megtakarításai minden hónapban egyéni számlára (azaz az illető személy saját nyugdíjszámlájára) kerülnek – és nem az állami nyugdíjrendszer nagy közös kasszájába. Ehhez a számlához csak az illetőnek van hozzáférése, az összespórolt pénz pedig örökség tárgyát képezi. Amennyiben a megtakarítással rendelkező személy meghal, a pénzt a család, vagy az elhunyt által feljogosított személy kapja. A második pillérben mindenki saját maga választhat stratégiát, milyen befektetési alapot választ. Az így takarékoskodók a jövőben két, egymástól független helyről kapják majd a nyugdíjukat – az államtól, illetve a saját személyes nyugdíjszámlájukról, vagyis az általuk megspórolt összegekből.

Befolyásolhatják-e az emberek későbbi nyugdíjuk összegét?

Természetesen, mindenki hatással lehet későbbi nyugdíjára – méghozzá még a jelenben. Ez főleg attól függ, hogy belép-e a második pillérbe, és ha belépett, ott milyen befektetési stratégiát választ. A Fico-kormányok aknamunkájának része volt, hogy a nyugdíjtörvény egy 2013-as módosításával az összes 2. pillérben takarékoskodó pénzét átcsoportosították a garantált befektetési alapokba. Ezek azonban hosszú távon a legalacsonyabb hozammal rendelkeznek! Sajnos, kevesen tudják, hogy a megtakarítási idő alatt bármikor, térítésmentesen változtathatnak ezen: azaz a garantált, kötvény alapú (alacsony hozamú) stratégia helyett részvény vagy indexalapú (magasabb hozamú) stratégiára válthatnak. Ezt a lépést mindenkinek ajánlott megtennie, kivéve, ha már csak 10 éve van hátra a nyugdíjig. A megfelelő alap kiválasztása hosszú távon ezer, sőt, több tízezer eurónyi különbséget jelenthet a nyugdíjszámlánkon!

Politikusként hogyan támogatná a magánnyugdíj-megtakarításokat?

A második pillérbe való belépés még mindig nem kötelező. Ezért sok fiatal, a megfelelő pénzügyi ismeretek hiányában, még túlságosan távolinak érzi a nyugdíjas éveket. Nem gondolja/tudja, hogy a második pillér milyen fontos későbbi éveire nézve. Ezért megmarad kizárólag az első állami pillérnél. Én tehát mindenképpen kötelezővé tenném a második pillérbe való belépést. Emellett emelni kellene a nyugdíjjáruléknak a második pillérbe áramló résztét. A Fico-kormányok ezt durván lecsökkentették, kevesebb mint a felére és jelenleg csak lassan növekszik úgy, hogy 2024-re el kéne érnie a bruttó bér 6%-át. Ezt szerintem tovább kellene emelni (a rendszer megalkotásakor, 2004-ben az öregségi nyugdíjjárulék fele, 9% ment a 2. pillérben takarékoskodóknak). Továbbá adókedvezményt kéne nyújtani a második és a harmadik pillér önkéntes nyugdíjpénztári befizetései után. Természetesen meg kellene szüntetni a biztosítások büntetőadóját, de az iskolarendszerben is nagyobb teret kellene szánni a pénzügyi ismeretekre, hogy a jövő generációit felkészítsük a személyes pénzügyeik kezelésére és a valós életben megjelenő kihívásokra.

(PR-cikk)