Jarábik Gabriella, Tóth László és Mészáros Ildikó kapott Pro Urbe-díjat Dunaszerdahelyen
Idén a Covid-19 járvány miatt az utóbbi évek hagyományaitól eltérően nem az áprilisi Szent György-napok alkalmával, hanem az államalapítás ünnepén, augusztus 20-án adták át a város díjait. Nem először történt ez így, a díjak kiosztásának újbóli elkezdésétől, 2010-től 2016-ig is ez volt a dátuma.
Kapcsolódó cikk:
Hájos Zoltán három Polgármesteri díjat és egy emléklapot osztott ki
A városi önkormányzat évről évre februárban hagyja jóvá a társadalmi élet, a sport vagy a kultúra területén kiemelkedő eredményeket elérő személyeket, akik nagymértékben hozzájárultak a város fejlődéséhez és gyarapításához, érdekeinek védelméhez és jó hírnevének terjesztéséhez, vagy akik kimagasló alkotói tevékenységeikkel gazdagították az emberi civilizációt.
„Hiszem, hogy ez a nap mélyen bevésődik a díjazottak emlékezetébe és később is szívesen fognak a mai nap történéseire visszaemlékezni. Kívánom magunknak, hogy legyen közösségünknek sok olyan személyisége, akiknek át tudjuk adni a városunk díjait a közösségünkért végzett munkájuk elismeréseként” – mondta el köszöntőjében az átadón Hájos Zoltán polgármester.
Idén Dunaszerdahely díszpolgárává avatták Kiss Róbert általános helynököt, aki Dunaszerdahelyen 2000-től szolgálta káplánként, egy évre rá a plébánia kormányzójává, valamint a helyi esperesség iskolaesperesévé nevezték ki. 2008-ban lett esperes Dunaszerdahelyen, 2012-ben Orosch János nagyszombati érsek püspöki helynökké, idén pedig általános helynökké nevezte ki.
A kultúra területén folytatott tevékenységéért Pro Urbe-díjban részesült idén Tóth László József Attila-díjas költő, író, műfordító. Tóth László Budapesten született, 1969-ben azonban Dunaszerdahelyre költözött és itt élt 1986-ig, majd húszéves távollét után tért vissza. Akkoriban lett a Csallóköz járási lap szerkesztője, országos hírűvé tette annak kulturális és irodalmi rovatát. Tóth László összmagyar viszonylatban is ismert és elismert alkotó, akit számos díjjal és elismeréssel tüntettek ki.
„Most már ígérem, önöknek és a családomnak, hogy Dunaszerdahelyt el nem hagyom, mert egy élhető városnak ismertem meg, olyan városnak, ahonnan fáj elmenni, de ahova mindig öröm visszajönni és ahol a legnagyobb öröm itt maradni” – mondta a díj átvétele után.
Ugyancsak Pro Urbe-díjat kapott Jarábik Gabriella, pedagógus, népművelő, múzeumigazgató, aki Csúzon született, Dunaszerdahelyen pedig 1972-ben kezdett dolgozni óvónőként, miután családjával ideköltöztek. 1991 és 1998 között a városi hivatal helyettes elöljárója, 1998-tól 2002-ig pedig a kulturális minisztérium kisebbségi kultúrák főosztályának igazgatója. Egyik alapítója és igazgatója az akkoriban alapított Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának, 16 éven keresztül ezzel együtt pedig a dunaszerdahelyi városi képviselő-testület tagja is volt. A lévai óvónőképzőben elkötelezte magát a színjátszás iránt is, és ő alapította osztálytársaival együtt a Fókusz Irodalmi Színpadot, mellyel különböző korosztályokkal országos és nemzetközi sikereket is elértek. 2017-ben elnyerte a magyar köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést, 2018-ban pedig a szlovák kisebbségügyi kormánybiztos által odaítélt köztársasági ezüst emlékérmet.
„Hiszem és úgy érzem, hogy ez a díj nemcsak nekem szól, hanem férjemnek, Jarábik Imrének is, akivel együtt dolgoztunk szinte 50 éven keresztül, ő az énekkari, én a színjátszó mozgalomban. (...) A lényeg az volt, hogy a gyerekek hallják a magyar nyelvet, és ne csak csallóközi, hanem más magyar nyelven is szépen tanuljanak, és én úgy gondolom, hogy ez sikerült, amikor a Fókuszba jártak” – emlékeztetett Jarábik Gabriella.
A sport, azon belül is a kézilabda területén folytatott tevékenységéért ítélték oda a Pro Urbe-díjat Mészáros Ildikónak, aki 12 éve kezdte edzői pályafutását az SK Talentnál, ma pedig a HC DAC klub utánpótlásedzője, ahol az ovisoktól a 15 évesekig számos csoporttal foglalkozott. Magyar, cseh és szlovák utánpótlás-körökben szaktekintélynek tartják.
Beszédében kitért arra, hogy meghatódott ettől a díjtól, mert úgy gondolja, hétköznapi munkát végez.
„Ez elhivatottság is, szeretem a gyerekeket, szeretem a kézilabdát, és az, hogy még eredményeket is elérünk, már csak ha a tortán. Örülünk, mikor utazunk, visszük a hátunkon a város nevét és tényleg mindenhol tisztelettel és elismeréssel fogadnak minket” – fejtette ki.
A Polgármesteri díj és emléklap kitüntetettjeivel, illetve az Év pedagógusaival külön cikkben foglalkozunk.
(SzT)
