Járom helyett kaloda

Ardamica Zorán | 2017. május 18. - 13:44 | Vélemény

A politikai barázdabillegetés olykor érdekes eredményeket produkál.

Járom helyett kaloda
Fotó: TASR

Orbán pl. Soros radikálisan liberális támogatottjából, az oroszok hazaküldőjéből lett az Putyinbarát, illiberális diktátor, aki ellen az EU eddigi legszigorúbb eljárását kénytelenek bestartolni. Ő teljesen kifordította a köpönyeget, uszít, koncot sem vet a másik félnek. Már szinte egyáltalán nem ad a látszatra, eljutott az erdogani felfogáshoz, csak még nem lövetett.

Fico – terelésnek is átlátszó, amikor a pénzügyek helyett – a polgármestereket kéri a fasizmus megfékezésére. Vet azért koncot is, mert tisztában van a kölcsönösség üzleti szabályaival, de nem adja könnyen. Másrészt viszont nem hajlandó elítélni (részéről ez felérne az orbáni totális pálforulással) a ’89 előtti rezsimet, és olyan elvtársi nosztalgiával hablatyol róla, hogy pelenka nem marad szárazon. Holott az a rendszer is a fasizmushoz hasonlóan bánt a kisebbségekkel és a belső ellenzékkel, olykor a többséggel is, az ugyancsak gyilkos rezsim volt – nem definiálható tehát jobbként. Szerinte értékeket teremtett. Hát, olyanokat Adolf is teremtett, úgy nyerte el választói kegyeit, hogy osztogató (közben s majd zsidófosztogató) szociális politikát folytatott, „munkát adott a népnek”, szociális kiváltságokat, ifjúsági programokat. Az első világégésben elszegényedett, megtört emberek számára sokáig úgy jelentette a jólétet a ’39 előtti pár év, mint a hazai cuci az ittenieknek. Volt hol lakni, volt munka és munkabér, sokan akkor jutottak életük első fürdőszobájához, angol klotyójához és „ingyen” üdüléséhez vagy tanulási lehetőséghez, amikor sokunk apáit a rendőrségen faggatták esténként… Minden relatív, ha a gyereked vacsorájáról van szó…

Ám azért vannak nem relatív, abszolút értékek is a világban. Olyan izék, olyan elviek… Csak épp sem itt, sem délebbre nem divatosak mostanság. Fico és Orbán igenis tudja, merre áll az elvek világítótornya, csupán más módszert alkalmaznak a tájékozódásra. Az lenne a lényeg, hogy – ha már kurválkodás az élet –, a gyerek vacsorája is megmaradjon – ha már adózunk – és a gazembereknek se dőljünk be teljesen. Mert ha elhiszik, hogy hiszünk nekik, sőt mi rosszabb, ha elérik, hogy higgyünk nekik, akkor járom helyett már kaloda lesz a nyakunkban.