"A jó írók könyveiből sokat lehet tanulni" – interjú Lőrincz L. Lászlóval
A napokban jelent meg Lőrincz L. László új könyve, A kútba rejtett szobor kolostora című regény. A Csallóközben is hatalmas népszerűségnek örvendő írónak ugyan nagyon elfoglaltak a napjai, hiszen számos közönségtalálkozón és dedikáláson kell részt vennie, mégis időt tudott szakítani rá, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.
Pályafutása során rengeteg olyan regényt írt, melynek cselekménye Tibetben játszódik, s a most megjelent legújabb könyve, A kútba rejtett szobor kolostora című regény szintén ezt a szálat erősíti. Honnan jött a könyv alaphelyzetének ötlete?
Nemrég olvastam az 1904-es angol katonai expedíció történetét, amelynek során a britek elfoglalták Lhászát is. A másik ok pedig, hogy tudom: a tibetiek nagyon sok szobrot és rituális tárgyat rejtettek el akkoriban az angolok, majd később a kínaiak elől. E két valós tény köré kellett kanyarítanom egy érdekes történetet. Remélem sikerült.
Az olvasók mire számíthatnak legújabb könyvében, hű maradt az eddig ismert fordulatos írásmódjához?
Azon igyekeztem. Bár az igyekezet nem elég a tökéletességhez. Nem mindig jön össze, amit elképzeltem és ahogy elképzeltem.
Utazásai során már több tibeti legendával, mítosszal találkozhatott. Milyen történeteket tartogat még a tarsolyában, amelyeket szívesen feldolgozna könyveiben is?
Van jó néhány. Csak az a probléma, hogy nem lehet őket sorban megírni, mert bizonyára vannak olvasók, akik mást is várnak tőlem, nem csak kolostori meséket. Rájuk is gondolnom kell.
Melyik könyvére a legbüszkébb, illetve hogy látja, melyik könyve érte el a legnagyobb sikert az olvasók körében?
A Gonosz és a Fekete Hercegnő, valamint a Sindzse szeme. Különben mindegyikre büszke vagyok, azokra is, amelyek gyengébbre sikerültek. Azokon is sokat dolgoztam, néha többet mint az igazán sikereseken.
Előfordult már olyan, hogy valamelyik regényéből filmet szerettek volna készíteni?
Igen. Például a már említett Fekete Hercegnőből. Sajnos sokba kerülne, és a nagy filmgyártó nemzeteknek megvannak a maguk szerzői. Ehhez amerikainak kellett volna születnem. Ezt valahogy elmulasztottam.
Ön szerint mi a sikeres regény, illetve a sikeres krimi megírásának a receptje?
Ilyen nincs. Ha lenne, akkor a világ fele sikeres krimiíró lenne.
Hogyan látja a mai kalandregények, illetve krimik helyzetét? Van rá igény a fiatalság körében?
Regényeket általában egyre kevesebben olvasnak, így kalandregényeket is. Ez világtendencia. A fiatalok még kevesebbet olvasnak, bár azt hiszem ez csak múló tünet. Ha meg nem, akkor nincs mit tenni. Insallah. Allah ellen nem harcolhat senki. Még az író sem.
Mit tanácsolna a pályakezdő íróknak, mivel tudná őket ösztönözni?
Megette a fene ha valakit ösztönözni kell. Aki lusta, az ne legyen író. Különben azt tanácsolnám, hogy sokat olvassanak. A jó írók könyveiből sokat lehet tanulni. Még azt is mondanám, hogy írjanak sokat, még akkor is ha elsőre-másodikra nehezen megy. A tehetség előbb-utóbb előbújik. Már akiben van egyáltalán.
tt/para
