Jó magyarnak lenni az olimpia ideje alatt is, csak a tudálékos „riporterguruk” ne rontanák el

– Nem voltál jelen fejben? – kérdezi az agyafúrt riporter.

– Nem tudom mi volt a baj, mert mindent megtettem a sikerért, valószínűleg fejben volt a probléma – válaszolja a sportoló.

Hofi Géza egykori sport szakember szerint ötven évvel ezelőtt a magyar sportolók ha másként nem is, de fejben biztosan ott voltak az olimpián. Ékes példa erre az egyik magyar bokszoló, aki azzal tévesztette meg a bokszban járatlan kubai ellenfelét, hogy fejjel védte ki a kubai ütéseit. Igaz, rövid ideig.

A fejben való távollétben nemzeti sportunk, a dzsudo képviselői jártak az élen: a magyar sportoló állt, szemben a japánnal, várta, hogy fejben megérkezzen. A japán udvariasan megkérdezte: kobak? – Ui!—mondta a magyar sportoló, hanyatt fekve a tatamin.

A fejben való jelenlétben viszont nem a magyar sportolók, hanem a magyar sportriporterek viszik el a pálmát, közülük is a Sportriporter Legenda. Ő közvetíti a magyar vízilabdások mérkőzéseit. Számomra Kecskemétnél kezdődött a görög-magyar meccs, Dunaföldvárnál már sokat tudtam a görög színházról, még többet a Gramapouli nevű center ükapjának viselt dolgairól, általában a görög nép szokásairól, étrendjéről, a helyi éghajlatról. Isteni szerencse, hogy Seregélyesnél közbeszólt egy arra járó riporter kolléga, s bemondta a végeredményt.

Egyébként a Magyar Nemzeti Mélysport – és Mélykereskedelmi Televíziós Mélycsatorna adóállomásnak is lehet jelenlévő feje, de azon belül agya nem nagyon.

Az Anyacsatorna mellett megnyílt egy Leánycsatorna is, mely arra hivatott, hogy kódolatlan állapotában szeressen minket. A maga globálisan toleráns módján. Pl.: A Leánycsatorna műsorrendje szerint Cseh László magyar úszó feláll a rajtkőre, összpontosít, majd közvetlenül a vízbe való csobbanása pillanata előtti pillanat után a Leánycsatorna átvált a dán-horvát kézilabda meccsre. Sebaj, arra hivatott a Kossuth adó, hogy másnap, a Falurádió keretén belül értesítsen mindnyájunkat Cseh László tegnapi viselt dolgairól. A világon mindenütt, másutt most a 21. század múlik épp.

Mielőtt hazaárulással vádolnának, vagy a magyar nemzet ellenségévé nyilvánítanának, szólok: tudom a magyarok által nyert érmek számát, milyenségét és büszke vagyok rájuk. Büszke vagyok rájuk is, akik a huszonkettedik, vagy a harmincnyolcadik helyen végeztek, mert a hétmilliárd emberből harmincnyolcadiknak lenni dicsőséget jelent. Nem szégyent, mint azt a „ Nem voltál jelen fejben?” kérdezők sugallják, akik boldogok, ha a szánalmas kérdésükre rossz választ kapnak.

Jó érzés magyarnak lenni most az olimpia ideje alatt is. Ezt a jó érzést nem a magyar sportolók, hanem a tudálékos „riporterguruk”, s az ő munkaadóik ronthatják el némiképp.