John Wick: 3. felvonás – Parabellum: Ami a pisztolycsövön kifér!

A 2014-ben debütáló John Wick figyelemre méltó elismerésben részesült a nagyközönség körében, majd a három évvel később érkező második rész rátett még egy lapáttal. Akkor olyan pillanatban szakadt meg a történet, amely nem kevés izgalmakat jósolt a jövőre nézve. Most megérkezett a folytatás, újfent kezdetét vette a gyilkolás.

A sztori ugyanott folytatódik, ahol a második rész véget ért: Wicket száműzetésre ítélik, a fejére kitűzött 14 millió dolláros vérdíj pedig úgy vonzza a bérgyilkosokat, mint méz a macit. Vannak páran, akik meg is próbálják eltenni láb alól hősünket, de a fejvadászok körében is legendának számító Wick egykönnyen nem adja meg magát...

A főhős első és második részt megalapozó drámája ezúttal kissé háttérbe szorul, viszont annál többet tudunk meg a különös szabályok szerint működő alvilági szervezetről. Ez nem feltétlenül nevezhető rossz húzásnak, ugyanis még mielőtt a komplex történet kiindulópontja teljesen kifulladt volna, a készítők sikeresen átvezették a szálakat olyan területre, amelyben még bőven rejlik potenciál.

A sztori ugyan néhány esetben olyan területre téved, amely feleslegesnek mondható a cselekmény végpontját szem előtt tartva, és fordulatokban sem bővelkedik a film, mégis elmondható, hogy a Parabellum működik. Már az első részben is olyan akciójeleneteket láthattunk, amilyenekről azt hihettük, hogy nehéz lesz überelni, de ez sikerült a második részben és most a harmadikban is. Wick a legkülönfélébb módon tud végezni az ellenséggel (a ceruza után a könyv általi halál is felkerült a listára), de még mindig képes újat mutatni.

A kreatívan megkoreografált brutális akciójelenetek láttán akaratlanul is elfog bennünket az élvezet anélkül, hogy bűntudatunk lenne. Már a film első perceiben olyan jelenetekkel találjuk magunkat szembe, amelyeket még sokáig emlegetni fogunk. Az egész filmre jellemző a pörgősség, ami olyannyira magával ragad, hogy az üresjáratokban türelmetlenül várjuk a perceken át tartó akciózásokat.

A korábbi egyszemélyes hadseregekkel ellentétben John Wick lényegesen sebezhetőbb – nem egyszer úgy elpáholják, hogy azt hinnénk, többet nem kel fel a padlóról. Ez és a személyes drámája teszi lényegesen emberivé és szerethetővé a karaktert.

A számtalan akció és brutalitás mellé a készítők igyekeztek egy kis humort is csempészni a filmbe. Ez a legtöbb esetben jól működött, viszont előfordult, hogy már egy picit soknak tűnt.

Keanu Reevesnek piszokul jól áll a melankolikus, szófukar bérgyilkos szerepe, és 54 éves kora ellenére brutálisan mozog az egyes akciójelenetekben.

Jó volt látni olyan nagyágyúkat a filmben, mint Ian McShane és Lance Reddick, de Anjelica Houston is bizonyította, hogy még nem kopott ki a szakmából. Bár Halle Berry egy picivel kevesebb szerephez jutott a vártnál, azért kapott néhány szóló produkciót egyes akciójelenetekben.

Egy nagy visszatérőt is köszönthettünk a filmvásznon: a B-kategóriás filmek sztárja, Marc Dacascos megmutatta, hogy még nem felejtett el bunyózni, az pedig különösen felemelő látvány volt, ahogy Reevesszel egymásnak feszültek a fináléban.

A Parabellum tehát abszolút méltó folytatásaként tekinthető az előző két résznek, a zsáner kedvelői garantáltan jól szórakozhatnak John Wick legújabb akciózásán. Nagyon úgy néz ki, hogy nem ez volt hősünk utolsó kalandja – kíváncsian várhatjuk, hogy a látottakat hová lehet még fokozni.

(tt)