Jóóó reggeeeelt, Szlovááákiááá (és Vietnam)!

Ha korábban valaki hajlamos lett volna hinni a szlovák belügynek, amely tagadta a vietnami Trinh Xuan Thanh elrablásában vállalt szerepet, netán hajlamos lett volna azt gondolni, szegény szlovák szerveket csak megvezették és jól átverték, nem tudhatták mit tesznek…, hát a Denník N által közölt infóknak köszönhetően felébredhet naiv álmából.

Jóóó reggeeeelt, Szlovááákiááá (és Vietnam)!
Robert Kaliňák (Fotó: TASR)

Csak hogy érzékeltessük, mekkora nemzetközi kurnyavica kerekedhet ebből a sötétlő felhőből: itt már nem fizikai személyek vagy saját szakállukra dolgozó és/vagy politizáló maffiózók tettek valami megengedhetetlent. (Az emberrablás nem mellékesen a legsúlyosabb bűncselekmények közé tartozik.) Itt maga az állam keveredett bele egy emberrablásba. Egy olyan állam belügye (tán még titkosszolgálata és egyéb szervei is – nem tudhatjuk pontosan), amely az EÚ, mi több, a NATO oszlopos tagja. Ezt értsük úgy, hogy nem az államfő fiát raboltatja el egy Mečiar-típusú banda. Ez most még annál is komolyabb. Tehát e két csoportosulásra is komoly veszély (és vérciki) az ilyesmi.

Nem ismételném most a Paraméter összefoglalóját, sem a Denník N leleplező cikkét az emberrablás részleteiről. A lényeg, hogy most már nem csak a német hatóságok állítanak bármit (nem szoktak ők csak úgy a levegőbe állítgatni bármit, Kaliňák viszont szokott…). A rendőrség – simán csak parancsokat teljesítő? – köreiből is szivárog infó. Nem szép dolog, nem erősíti a bizalmat, viszont: ha egyszer senki illetékesnek sem jutott még eszébe ideiglenesen feloldani a titoktartási kötelezettségüket (jó reggelt!)… Nem tudhatjuk, érdekből, számításból vagy „becsületből”, de valakik megsúgták a sajtónak, hogyan lehet pillanatok alatt fogadni nemzetközi delegációt sokhetes szervezés nélkül, elintézni, hogy az úti okmányokkal és a delegáció létszámával ne legyen gond és a többi…

Mindebből az válik világossá, hogy a szlovák belügynek, a rendőrségnek és a titkosszolgálatnak, de még tán a külügyminisztériumnak is (holott utóbbi mostanság kifelé az ország kirakata szerepét játssza) van még mit tisztulnia. Mert a felsoroltak nem európai országokhoz méltó problémák. Ezek nem csip-csup korrupciós ügyek, itt az utóbbi hónapokban embereket rabolnak el állami segítséggel és újságírókat ölnek valószínűleg – ezt eddig semmilyen elfuserált vagy elkamuzott vizsgálat nem cáfolta: – szintúgy állami segítséggel. Tehát a szlovák belügy a nagy orosz medve erőszakszervezeteinek módszereit használja elég gátlástalanul. (Thanht egyébként Oroszországon át „menekítették”, nem az USA-n keresztül…)

Egyelőre a három kormánypárt közül a Híd sürget bármiféle lépéseket. A Smer kussol és bízik a kánikula agymosó erejében. Az SNS pedig azon agyal, mit kezdjen a szerencsétlen félbolond Marček képvileső Krimben tett látogatásával, amelyet korábban túl enyhén ítélt meg. Nem is tehetett mást, ha az SNS hasonlóan „gondolkodó” elnöke meg a ruszki Dumába jár kirándulgatni, ami kb. ugyanolyan káros Szlovákiának.

Joggal merülhet fel a kérdés, meddig bírja még a koalíció? Mikor válik végleg vállalhatatlanná a jófiú szerepét játszó, de láthatóan fáradó és az ilyen partnerek miatt hitelét vesztő Híd számára? Vagy mikor lehet végre – ne legyenek illúzióink – annyira megtisztítani a Smert és az SNS-t, hogy a közelükben ne röpködjön minden irányba a bélsár? Nem kéne esetleg felébredni?

Nemcsak a Hídnak. Hanem az egész országnak.