Jövőnk az A4-esen

Ardamica Zorán | 2020. augusztus 22. - 12:49 | Vélemény

Amióta három szlovákiai magyar párt aláírta az egyesülési memorandumot, kettészakadt a közösségi hálók népe. Lettek a bízva bízók, sőt a hívők, a másik oldalon pedig stabilan helyet foglaltak a szkeptikusok. És vajon ki merné ma megmondani, melyik csoport okai és indokai bizonyulnak majd tévesnek, ha véletlenül annak bizonyulnak?

Jövőnk az A4-esen
Fotó: Cséfalvay Á. András

Első körben tehát az összekovácsolás nem sikerült, persze a Facebook nem reprezentatív ilyen szempontból, csupán utal ama tényre, mely szerint vannak itt jogos kétségek.

Én – noha erősen küzdök eddigi tapasztalataim és személyes ismeretségeim konzekvenciáival, valamint némely szakirodalmi és matematikai tanulságokkal más országokra való tekintettel is – most mégsem esnék kimozdíthatatlanul szkepszisbe. (Azt azért tegyük hozzá, hogy megérne egy misét Széky János legutóbbi, az orbáni rendszer kontra ellenzéki egyesülést boncolgató elemzésében az egyenlet egyik objektumát a kisebbségi képviselet nélküli szlovák parlamentre cserélni, a másikat pedig az itteni újonnan egyesülés által létrehozandó pártra. Persze, mise ide vagy oda, ez két szempontból sem volna teljesen korrekt. 1. Még meg sem alakult. 2. Itt nem a demokrata kontra nem demokrata felállás a tét. Aki mást mond, az tudja, miért teszi, én ma nem rontok ünnepet. Viszont nem teljesen volna ez a l'art pour l'art játék haszontalan, ajánlom az érintettek figyelmébe – valóban a pesszimizmus tudatos visszafogásával, tehát nem cikizek senkit.)

Volt tehát egy augusztus huszadikánk, s nincs jobb alkalom egy olyan szimbolikus lépéshez, amelyre a sok bejelentést követően immár írásban és öltönyben is sort kerített a három (kettő + egy félkész, de nem elhanyagolható) párt.

Azok a potenciális választók vagy kételkedők, akik a memorandumba több konkrétumot vártak azonban joggal lehetnek picit csalódottak. Mert bár a memorandum nem egy (házassági) szerződés-műfaj, a már szóban deklaráltakon kívül – látszólag? – nem sok újat tartalmaz az utat (de azért nem autópályát) jelző A4-es. Viszont, amit tartalmaz, azzal elvileg első pillantásra nincs különösebb baj.

Nézzük:

Mind a déli, mind a keleti régiót említi a szöveg, amely ezzel valószínűleg arra utal, hogy a keleti régiónak nem csak a déli része érdekes, hanem az egész, tehát itt nem csupán magyar kisebbségi érdekképviseletről lesz szó. Ami jó, mert a déli sávot nem is lehet teljesen külön kezelni az országos politikától, főleg nem a gazdaság és közlekedés terén, de még a kisebbségi (kulturális, oktatásügyi, nyelvhasználati stb.) ügyek terén sem, s mert ebből világos, az egyesült párt majd nem csupán magyar szavazatokra számít. Ami szintén jó, mert egyfelől az összes magyar szavazó is csak nem túl fényes országos részvételi aránynál képes parlamentbe juttatni az új alakulatot (kellenek tehát), másfelől nehéz lenne őszinte kisebbségi politikát folytatni más kisebbségek kizárásával vagy megkerülésével.

A szöveg tartalmazza az „államalkotó közösség” terminust, amely egyszerre békejobb a többség felé, valamint a kollektív jogok érvényesítésének alapja. Tartalmazza az egyéni jogokat szó szerint és általánosan, az egyenlőség szempontjai szerint: „minden polgár”. Szlovákiát modernnek, demokratikusnak és EU-tagként feltételezi, itt tehát elsősorban nyugati típusú demokráciát sejthetünk egyértelmű európai értékrenddel – ez ellen valóban csak az egyértelműen nem demokrata egyének (akad azért belőlük a pártok szélesebb vezetéseiben is, nem csak a falusi kocsmák teraszain) emelhetnek szót, már ha nagyon szalonképtelenek szeretnének lenni… És ez jó jelzés nem csupán a külföld, hanem a demokratikus szlovák pártok irányába is, mert azt mondja, szabadulunk a szélsőségektől.

Szerepel a dokumentumban a politikai sokszínűség, melyet bátorkodjunk afféle, módszertani szempontból remélhetőleg házon belüli pluralizmusként értelmezni, és szerepel kimondottan a magyar érdekképviseleti ügyvitel – utalva a leendő politikai prioritásokra.

Kifejezetten fontos egy demokráciában az önkormányzati modellek hangsúlyozása (ebbe azért nyugodtan belemagyarázható bármiféle autonómia, amennyiben valakinek a gusztusát csak ez a szó elégíti ki, miközben teljesen legitim és fontos elem).

Szent királyunk felemlegetése egy egyesített erős országra és közösségre utal, ám diszkréten, viszont egyértelműen a keresztény hagyományt is játékban tartja. Persze, a felvidék kifejezésnek is szerepelnie kellett, mert kellett. Tolerálható, nem vagyunk ugyebár szűkkeblűek, ha toleranciáról van szó. Reméljük…

Eddig tehát ennyi konkrétum jutott nekünk, viszont ennyi konkrétummal a káposzta is jóllakott és a józanész is megmaradt. Oké. Hagyjuk magunkat elragadtatni, legyünk egyszer végre optimisták.

Mi lesz a következő lépés (memento önkormányzati választások, ugyebár azok lesznek legközelebb)?

És ezen a ponton kell majd nagyon meggyőzni a szkeptikus szlovákiai magyar választót. Azért, mert helyben mindenki mindenkit ismer, tehát nem lehet olyan könnyen sumákolni és – már elnézést – memorandumokkal takarózni. S azért, mert ez egy jó lépcsőfok lehet a meggyőzéshez, hiszen a parlamenti voksolásig alkalma nyílik az új formációnak gyakorlati lépésekkel bemutatkozni.

De legalábbis ennél több konkrétumot kell produkálni. Ami szintén jó, mert nem zsákba macskát kapunk. Meglátjuk, ki mennyire volt hajlandó változni azok közül, akiknek változniuk érdemes / okvetlenül kell. Meglátjuk, ki mit gondolt komolyan. S meglátjuk, vajon a kompromisszumoktól (amelyek senkinek sem jók, hiszen kompromisszumok esetén minden félnek engedni kell, tehát feladni valamit, s ez vezethet el a szkepszishez) eljuthat-e ez a közösség a konszenzussal való politizálásig. Tehát, hogy vannak-e valójában olyan közös értékhalmazok, amelyekről színes közmegegyezés születhet anélkül, hogy bárki is feladni legyen kénytelen fontos elképzeléseit, értékeit, jövő- vagy világképét. Eljön tehát a szkeptikusoknak való válaszadás ideje. (Az ő szavazataik nélkül nem fog menni.)

Kíváncsi optimizmussal (és némi jegelt tapasztalattal) várjuk.