Megosztás
A BBC és a Discovery Last Man Standing címmel készített egy (azóta több) sorozatot arról, miként boldogulnak civilizált országokból érkező élsportolók (erőember, kickboxer, rugby játékos, fittnes guru stb.) a náluk (általuk?) kevésbé civilizáltnak tartott kultúrák erőpróbáin. Tekintettel a tegnap délutáni hőségre (dögöljön bele a munkába, aki akar...) félbehagyva teendőim (dögöljön bele a munkába, aki akar...) leültem a képernyő elé. Megnéztem a saját szememmel, hogy antropológiai értelemben vett kultúrám e téren legjobbjait hogyan lehet seperc alatt szó szerint a porba döngölni.
Az első részben Brazília közepére érkeztek az érintettek, ahol a már csak pár száz hagyományos életmódot folytató Kalapalo indián birkózásában vettek részt. A dolog lényege, hogy a bájos elnevezésű Halál Ünnepe alkalmából összejönnek a környékbeli törzsek és európai szemmel simán agyba-főbe csépelik egymást. Valójában a halottak tisztelete, meggyászolása és a törzsi háborúk elkerülése a cél. Amely törzs birkózói nyerik az adott sportbajnokságot, a következő évadig az a törzs mondja meg a tutit. De legalábbis nem támadnak rá, mert bizonyítottan a legerősebb. Egyfalunyi nemzetek túlélési stratégiája. A halottak megkapják az őket megillető tiszteletet, a nép megkapja a szórakozását, rendeződnek a hierarchikus viszonyok és mindennek fejébe ráadásul még béke is van.
Néhány tanulság a teljesség igénye nélkül:
A sámánok még mindig tudnak valamit…
A negyven kilóval és negyven centivel kisebb erdei emberke is pick-pack lekapja az arcod a koponyacsontról, ha túl nagy a pofád.
Idegen közegben a lehetőségeid és képességeid totálisan relativizálódnak.
Az édes jó nagymamád térgyi kalácsa a civilizálatlan, nem pedig ez a tkp. kőkorszaki jegyeket viselő kultúra.
Attól, hogy a csajocskák fedetlenül riszálnak a női magazinok címlapjára való kigyúrt tested körül, még egyáltalán nem te vagy a király. De a sirály se. (Értsd: este a negyven kilóval és negyven centivel kisebb, pókhasú, bilifrizurájú emberkével fekszenek össze nemzetgyarapításos etyepetye céljából.)
Attól, hogy egy őserdő közepén időutazol, még lehet az összes lánynak hihetetlenül egyformára fazonigazított a fanszőrzete.
Hiába vagy hústorony, az erőpróbán sem az izom a lényeg. Csak akkor küzdhetsz (és esetleg halhatsz meg egy jó kis nyakcsigolyatörés által) a törzs becsületéért, ha előbb bizonyítod: megérdemled a küzdés jogát. A marketing és a kamera nem számít.
Nem mások tesznek próbára.
Ha valaki összevagdossa a testedet egy piranhák fogaiból készült „reszelővel”, majd sebeidet bedörzsöli sóval és chilivel, szinte biztos, hogy nem az ellenséged, hanem a barátod, aki csak jó akaratúan és szeretetteljesen felkészít erre a tyúkszaros életre.
Ha nem a könyvekből és a saját közösségedtől tanulsz, majd tanulsz a dzsumbujban! (Jobb esetben elkalapálnak a kalapalók.)
A szőke, göndör, oxfordi krikett-pályára született sápadtarcú másságával ugyanúgy kivívhatod egy idegen, vadnak tartott törzs teljes tiszteletét, mintha a dzsungelben születtél volna. Mert vannak még elszigetelt (de kihalóban lévő) közösségek a földön, ahol lényegében az ember és cselekedetei számítanak. (Hú, de moralizálóra sikeredett…)
A kicsi, öröktől fogva zárt közösségek valójában nyitottak. (Hú, de patetikusra sikeredett…)
És ez még csak a kezdet. A testileg-lelkileg elpáholt, de meg is erősített angol-amerikai társaságot a következő részekben zuluk, mexikóiak, indiaiak, mongolok, pápuák és melanézek is megleckéztetik.
Nem tudom, sikerül-e megnéznem az összes epizódot, két dolog akadályoz elég komolyan.
Az egyik: civilizáltnak minősített életformánk fenntartása érdekében annyi munkát kell elvégezni, hogy nem nagyon marad időm se délutánonként tévézni, se a porontyaimmal játszani a fűben vagy a porban. (A kalapalóknak marad…)
A másik, hogy civilizált tévé-szolgáltatóm elég civilizálatlan módon tegnap este egy villanással összezahutolta a csatornákat (+eltűnt az összes szlovák csatorna – Szlovákiában!), a callcentrum pedig a robotmondat elején aszongya, olyan fontos vagyok nekik, hogy mindenképpen maradjak vonalban, a végén meg, hogy hívjak máskor, mert senki sem ér rá. Már látom, ezt se igen lehet civilizált módon lerendezni, akármennyi kulturális antropológiai ismeretet szerzek is.
Mert mire megyek vele ebben a civilizált európai dzsungelben…?