Jurassic World: A birodalom elbukott, de még van remény

Kétségkívül a filmes világ egyik legnagyobb ötlete volt, hogy annak idején olyan dínós franchise-t indítottak útjára, amely láttán még a közömbös nézőknek is csettintésre mozdul az ujjuk. A Jurassic Park 1993-as megjelenése óta jó pár résszel bővült a sorozat, amelyek hullámzó sikert arattak a rajongók körében. Éppen ezért kíváncsian vártuk, hogy mire is lesz képes a Jurassic World: Bukott birodalom. Figyelem, spoilerveszély!

A történet szerint a Nublar szigeten élő dinoszauruszokat újfent a kihalás fenyegeti, miután működésbe lépett az ottani vulkán. Az előző részből visszatérő Owennek és Claire-nek lehetősége nyílik, hogy megmentsék az állatokat a pusztulástól, ám a szigeten kiderül, hogy tőrbe csalták őket…

Az eddig megjelent részeket talán Ian Malcolm szavaival lehetne a legjobban jellemezni: „Hű-ha! Mindig így kezdődik. Aztán majd jön a futás, meg a sikítás“. Ez a koncepció a Bukott birodalomnak nagyjából az egyharmadára igaz, utána kapunk egy éles váltást, és mintha teljesen más zsánerű filmben találnánk magunkat.

Ez a váltás azonban nem biztos, hogy mindenkinek bejön: aki arra számított, hogy a történet legnagyobb része a szigeten fog játszódni, vadregényes környezetben a dinoszauruszok között (hűen maradva az előző részek zsáneréhez), annak csalódnia kell. A szigetet elhagyva ugyanis úgy tűnik, mintha a franchise-ra jellemző kaland műfaját is hátrahagytuk volna, helyette pedig a horror egy könnyebb ágába lépnénk át. Emellett azt is érdemes megjegyezni, hogy a szigeten játszódó részekhez köthető a legtöbb drámai jelenet, amelyből a későbbiek folyamán szintén jócskán visszavettek.

Persze, bármelyik utat is választották volna a készítők, biztosan lettek volna, és vannak is megmorgó emberek, akik kifogásolnák, hogy miért kellett az adott megoldást választani, de hát ilyen a filmvilág: nem lehet mindenki kedvére tenni. Az viszont kétségkívül Juan Antonio Bayona rendező mellett szól, hogy mert újítani egy picit a régi formán.

Az előző részhez hasonlóan a látványvilág ezúttal is hibátlan: a látképek lenyűgözőek, a láva forrósága szinte a filmvásznon keresztül is érezhető, a dinoszauruszok láttán pedig elképedhetünk, hogy manapság mennyire élethű dolgok létrehozására vagyunk képesek a számítógépes technika segítségével.

A film történetének alakulásával még nem is lenne semmi probléma, ha nem hemzsegnének benne gyakran logikátlan megoldások. Nem tűnik túlságosan észszerűnek az, hogy a láva elől menekülő dinoszauruszok útközben még megállnak egyet harcolni egymással (annak ellenére, hogy az őslények természetét senki sem ismerheti, milyen volt valójában), illetve az sem, hogy az éppen induló hajóra felugrató teherutót senki sem vette észre. Az ablakot kinyitó mutánsgyíkról már nem is beszélve – bár könnyen lehet, hogy ezzel csak az intelligenciáját akarták szemléltetni.

Chris Prattet és Bryce Dallas Howardot leszámítva nehéz olyan színészt említeni, aki valóban maradandót alakított volna a filmben. Rafe Spallnak ugyan sikerül kitöltenie a rászabott aktuális gonosz szerepét, Ted Levine, a „nagy fehér vadász“ azonban drámaibb végszót érdemelt volna.

Szerepükből kifolyólag rövid ideig, de feltűnt még Jemes Cromwell és Toby Jones is, azt azonban nehezen tudjuk megbocsátani, hogy a Jurassic Park első és második részének egyik legszórakoztatóbb figurája, Ian Malcolm (Jeff Goldblum) csupán nyúlfarknyi időt kapott.

A széria többi részéhez hasonlóan most sem maradhatott el a gyerek szereplő (Isabella Sermon), akiről a film végén egy nagy titok is kiderült. Nem kizárt, hogy vele még találkozni fogunk a következő részben.

A Jurassic World: Bukott birodalom nem valószínű, hogy az a dínós film, amelyet mindenki emlegetni fog, a maga módján mégis szerethető. A film végét illetően kíváncsian várjuk, hogy a készítők milyen folytatással lepnek meg bennünket: 2021-ben ugyanis lehetőségük nyílik a javításra.

tt/para