1
_kisiskolak_
Megosztás
Bármilyen nyakatekerten fogalmazhat az új kormányprogram az iskolákról (az oktatásról és a nevelésről sosem volt szó, kérem, azok túl elvont fogalmak az illetékesek számára, mindig csak az iskolák prizmáján át képesek bármit is látni az egészből...), világos, hogy vagy nem értenek hozzá a nagyon mélyen tisztelt politikusok és hivatalnokok, vagy nem is óhajtanak érteni hozzá. Foglalkozni vele pedig aztán végképp nem!
Hiszen mindig, de mindig van valami fontosabb, ami a mindennapokat boldogabbá teheti, a jövőt szebbé, a hitet reményteljesebbé. S a kompromisszumokat elfogadhatóvá hazudja.
Akármilyen maszlagot is nyomattak az urak az utóbbi hetekben-hónapokban az oktatási rendszerről, most, a nehezen kivajúdott gúnyszámok tükrében kiválóan látszik: szimpla hazugság volt az egész. Megvezetés. Orrkarika. Gúnyos hülyének nézés. Méltatlan megalázás. Megalázása kiemelten azoknak, akik az ő gyerekeikből szintén megpróbálnak embert faragni. És mindenki megalázása, akinek iskolás gyermeke van.
Semmiféle információ el nem jutott a pedagógusokhoz vagy a közvéleményhez arról, valójában milyen – sokszor megígért, de még többször emlegetett – rendszerszintű változásokat óhajt bevezetni Fico, Timur úttörő szelleme és a többiek következő sleppje. Tömören összefoglalva: Nullasemmilópikula. Minimum a köbön. És hogy abba a semmibe még az egyelőre csak virtuális pénz fata morganájaként lebegő euróalap-pénzeket is bevették… Hát, bevehetik…
Megjósolom: Annyi változás lesz itt, kérem, hogy majd jó cirkuszi majmokként valami terveket-papírokat-vzgyelávacíprogramokat átdolgoztatnak magukkal a megszégyenített pedagógusokkal. Hogy egyfelől ne legyen idejük morogni és sztrájkolgatni, másfelől meg ezzel ugyancsak a májukba lehet taposni, hiszen minden ilyen átdolgoztatás az előző évek munkáinak a lábbal tiprása, anulálása, fölöslegessé tétele. De nem változik soha, de soha semmi. Csak a meló több és a pénz kevesebb… Akkor is kevesebb, ha többről beszélnek. Mármint a Patyomkin-oktatás rendszerében kevesebb úgy általában. (Szóval még nem a bérekről szóltam.)
A bérekről: A fentebb köbre emelt objektum a tizenkettediken. Bruttó 6 százalék egyszeri plusz a tarifából és egészen 2018-ig semmi más, az is csupán a pedagógiai dolgozóknak. Ez nem kompromisszum. Ez az egész „ágazat” durva, érzéketlen szembeköpése. A legkisebb bevásárlókosár egyetlen egyszer sem telik meg belőle. Félig tán… Ha papírzsepiket veszek, legyen mibe sírni. Vagy köpni… ha már benne vagyunk…
Annyira veszik ezek komolyan a pedagógust és a saját üres maszlagjukat, mint Sepultura-énekes a bel canto típusú hangképzést.
Tisztelt Bugár Béla! Nem tudom, Önnek kicsoda állított mást, de a kisiskolákat rendszerszerű változtatások nélkül, azaz sunyizással és mutyizással nem lehet megmenteni. Csak el lehet nyújtani az agóniájukat. Halálos fájdalmakkal jár majd. Én szóltam.
Majdnem minden a koalícióban elérendő célt nagyon tisztelek, a módszerről viszont nem változott a véleményem. Miért változott volna. Ezért?
Ha majd látunk minden ígéretet beteljesülni a sok rizsából, akkor majd mondhatjuk, hogy tán megérte hanyatt vágódni az eddigi legnagyobb ellenségek letolt gatyája láttán, de addig én – már bocsánat az egyre indokoltabb bizalmatlanságért – még mindig csak a megalázó aktust látom.
Bár elismerem, lehet, én vagyok túl korlátolt, műveletlen és iskolázatlan a bonyolultabb összefüggések megértéséhez. Mert csak kényszereket látok… Majd művelem még magam egy kissé. Persze, csak ha lesz rá elég pénzem a „mérhetetlen” emelés után… Tudom, százezer új munkahely! Ez mindent üt… De mi ez ahhoz képest, hogy a jobbanteljesítben egymilliót!!! voltak képesek ígérni.
Szóval még a kamuzásban is szarrágó ez az „új” garnitúra.