Káosz után extrémizmus?

Nem kérdés, hogy ez a gárda vagy belekormányozza önmagát egy előrehozott választásba – ami akár már holnap is bekövetkezhet (ma már nem, mert Pozsonyban havazik) –, vagy pedig, ha kihúzza a négy évét, akkor ebben a formában ismét elképzelhetetlen a jelenlegi koalíció. Mindenképpen átrendeződik tehát a politikai színtér.

Sok-sok kombináció képzelhető el, és sok még csak el sem képzelhető konkrétan, mert e percben csak azt tudni, hogy egyes „személyiségek” új pártocskákat alapítanak majd, vagy pedig – és ez a folyamat már tart – ide-oda kóvályognak a pártok között. Módosítva azok profilját, hitelét, preferenciáit és koalíciós potenciálját. Ez a kiszámíthatatlanság önmagában félelemre ad okot.

Ami azonban még félelmetesebb, az az, hogy a jelenlegi helyzet, a józan gondolkodás térvesztése, a hoaxok hódítása és a kormányzat ballépéseivel, dilettantizmusával és jól azonosítható hazugságaival járó kiábrándultság egyedül a szélsőséges politikának kedvez igazán. Két fasisztoid párt is elég erős lehet a parlamentbe kerüléshez. A balközépre igyekvő és a mostani állás szerint kormányalakító potenciállal bíró Hlas kénytelen azzal a Smerrel küzdeni, pardon, mi rosszabb, arra a Smerre rálicitálni bunkóságban, amely Kolláron kívül már csakis a két szélsőjobb párttal (Kollár ugyebár kérdőjel, de mindig a győzteshez áll) lesz képes kormányt alakítani, ha véletlenül mégis behúzza a Hlast.

Vagyis reális esélye annak van, hogy:

1. egy roppant széles és labilis koalíció folytatja a maihoz hasonló, (kicsit másképp) populista káoszpolitikát – ami tönkreteszi az országot,

2. miközben már ma sem felhőtlen a kisebbségi kérdések nemrég konszolidáltabbnak tűnő kezelése, kormányzati teret nyer a jobboldali (és a balról jobbra települő) radikalizmus és extrém populizmus – ami szintén, ha nem még inkább tönkreteszi az országot.

Amennyiben ma az utolsó erejét emészti fel önfenntartásra a „fönt” senkit sem érdeklő, de kiszipolyozott és kiéheztetett kultúra, a mezőgazdaság, hova tovább a kisvállalkozások, az egészségügy és az oktatásügy, akkor mindkét forgatókönyv esetén, de a második esetén kétségtelenül a teljes csőd és összeomlás lesz a sorsuk.

Márpedig ezek nélkül az ágazatok nélkül, amelyek egy extrémista koalíció számára csupán fejőstehenek, vagy soha meg nem érthető ignorált területek, esetleg a további politikai manipulációk színtereivé tehető mezők lehetnek (lásd más hasonló cipőben járó államokban), ez az ország a működésképtelenség végső határára sodródik.

Értsd, nem a következő kormány négy évében, hanem az azt követő hosszú évtizedek alatt sem tehető élhetővé bármilyen kormány által, hacsak nem változik a víz borrá, az utak kátyúi olajkutakká, a Tátra bércei aranyrögökké, a sáskák mannává és az emberek angyalokká.

Ez pedig egyértelmű üzenet az 50 év alattiak számára és még egyértelműbb a mai kamaszoknak: a normális élet és esélyek elérése csakis külföldön lehetséges. Akkor Szlovákia és keleti, dél-keleti „szomszédai” között megszűnik az a lélektani határ, amely a reményt és reménytelenséget ma még elválasztja. Márpedig innen az épkézláb, munkaképes népesség többsége nem Ukrajna, nem Románia, nem Moldávia, nem Szerbia stb. felé fordítja a rudat.

Szóval észnél kéne lennie a választóknak a saját érdekükben, akkor is, ha az éppen nem divat.